Hozzád

Kérlek ülj ide mellém, s hallgass meg,
Nem kérlek hogy érts meg,
Csak ülj csendben és figyelj,
Elmondom most neked mit is érzek,
Mi az ami miatt itt legbelül vérzek,
Tudd meg te vagy ki miatt folyton sírok,
Aki miatt az életet nem bírom,
Mert nélküled talán ez már nem is élet,
De amíg lehet boldogan remélek,
Mert tudom volt őszinte szavad,
És ez az állapot nem örökre marad,
Visszatérsz még hozzám,
Megfogod a kezem,
És újra fülembe súgod:
IMÁDLAK KEDVESEM!


Nélküled

Mit tett velem e tébolyult szerelem?
Ezt kérdem nap, mint nap Drága életem!
Nem hittem el soha, hogy így tudok szeretni,
Mióta nem érintettél, nem tudok nevetni!
Minden áldott nap rólad álmodozom
S mindig csak a Veled töltött percekről gondolkozom…
Ha nappal van, azon tűnődöm, vajon most hol jársz,
Ha leszáll az éjjel, rémálmok gyötörnek kivel hálsz!
Az életemnek nincsen már értelme nélküled,
Így ez az utolsó vers, amit írok Neked!!!


Már nincs remény

,, Eljött az éjszaka, az esti állatok életre kelnek,
Aludni kellene, de az álommanó elment messzire,
Kint a kertben ülök, s nézem a csillagokat,
Fáj a szívem, s hallgatom a dallamokat,
Reménykedtem amíg lehet,
De most már érzem, hogy a vég egyre közeleg.
Becsukom a szemem és rád gondolok,
Magam előtt látom gyönyörű mosolyod,
Ilyenkor eszembe jutnak a régi szép emlékek,
Köszönöm, hogy voltál és szerethettelek téged! "


Szeretnélek!!!

,,Szeretnélek nézni, mint csillagot az égen,
Szeretnék a karodba bújni, úgy mint Régen,
Szeretnék neked sírni, ha valami fáj,
Szeretnélek szeretni, ha te is akarnád! "