|
Felszíni járművek
vissza
Fejezetek:
AT-AT
Páncélozott csapatszállító terepjáró lépegető :
- Gyártó: Kuat Drive
- Hossz: 20 m
- Magasság: 15 m
- Tömeg: 76 t
- Hajtómű: 2 db Kuat Drive
KD-XX
- Fegyverzet: 2 db SFS-X5 nehéz lézer ágyú; 2 db
SFS-X3 sugár ágyú
A Birodalmi Haderők egyik talán
legnagyszerűbb fegyverrendszere a hatalmas, páncélozott, csapatszállító
lépegető. Stratégiai jelentőségét tekintve a Szárazföldi Erők kötelékében ezek a
monstrumok ugyan azt a célt szolgálják, mint a Flottánál a csillagrombolók: a
terrort. És nincs még egy szárazföldi gépezet, ami e célnak ilyen jól
megfelelne. A köztársasági idők óta pedig a Szövetség arzenáljában sincs semmi,
ami csak egy kicsit is hasonlítana ezekhez a járművekhez. A 15 méter magas
acélelefántok, mint valami rég letűnt kor ködéből kilépő háborús istenek
magasodnak a Galaxis csatamezői fölé.
Az AT-AT -ok megszületését a
repulzoros technológiát használó csapatszállítók alkalmazásának határai tették
szükségessé. A lépegetők megjelenése előtt a szárazföldi csapatoknak, azok
felszerelésének, az utánpótlásnak és az egészségügyi feladatokat ellátó egységek
mozgatásának kizárólagos eszközei a repulzoros járművek voltak. Ám ezek
alkalmazása néhol korlátokba ütközik. Az olyan különleges földtani körülmények
és felszíni hatások, mint a gravitációs mező ingadozása, a véletlenszerűen
megjelenő mágneses kitörések és egyéb, előre nem kiszámítható anomáliák
lehetetlenné teszik az ilyen meghajtással üzemelő gépek felhasználását. A
Szárazföldi Haderőknek pedig egy minden világban, minden körülmények között
bevethető szállító járműre volt szüksége. A megoldást egy rég elfeledett
technológia újjáélesztése jelentette. Talán kevéssé közismert, hogy a Régi
Köztársaság hadserege az egyszemélyes AT-PT terepjáró lövegeknél már alkalmazta
a lépegető meghajtást. Ám a Köztársaság dicsőségével együtt ez és sok más akkor
alkalmazott technológia is a múlt homályába veszett. A birodalmi mérnökök
azonban leporolták múltbeli elődeik terveit és azokat egyesítve a kor
legmodernebb technikájával, létrehoztak egy új lépegető rendszert.
 A hosszú tervezés eredménye
minden várakozást felülmúlt. A Kuat Drive tervezői egy gigantikus, szinte
feltartóztathatatlan lépegető erődöt hoztak létre, ami megkérdőjelezhetetlen
hadászati erején kívül, azóta hatásos pszichológiai fegyverré is vált. Az AT-AT
a szárazföldi csapatok által jelenleg használt nehéztüzérségi fegyverekkel
jóformán sebezhetetlen. Ezt a védettséget részben a szerkezeti elemeket borító
nehézpáncélzat, részben pedig a rendkívül hatékony ICI-S3-as Shield Side
pajzsgenerátor és az ehhez kapcsolódó kétsoros fedést biztosító vetítő fejek
adják. A hatalmas test mozgatását a törzs alá épített két, nagyméretű hajtómű
teszi lehetővé. A KD-XX jelzésű motorok megosztva kapcsolódnak a két pár láb
csípőszervóihoz, akár 60 km/h sebesség elérésére is képessé téve a szerkezetet.
A "Hoth rajtaütés" óta a hajtóműrendszert ún. kétkörös, biztonsági rendszerűre
módosították. Vagyis az egyik motor üzemképtelenné válása esetén a másik képes
átvenni annak szerepét és bár csökkent sebességgel, de mozgásban tartani a
járművet. A lépegetők mozgatható fejében alakították ki a parancsnoki kabint. Ez
egyben a pilóta és a tüzérek munkahelye is. A lépegetők fedélzeti fegyverzetének
gerincét két darab, hatalmas SFS-X5-ös szinkronvezérelt lézer ágyú adja. Ezen
kívül még a fej két oldalán elhelyezett, egymástól függetlenül célra tartható,
közepes erejű SFS-X3-as sugár ágyú alkotja a fegyverzet részét. A tüzérek
munkáját és az ágyúk vezérlését egy új fejlesztésű, 360 fokos látómezőt
biztosító holografikus célzó rendszer és egy modern tűzvezető számítógép segíti.
A jobbra és balra 90, fel és le 30 fokban elmozdulni képes fejrész széles
tűzzóna kialakítását teszi lehetővé. A lépegetők a hatalmas törzsben kialakított
raktérben max. 40 teljes fegyverzetű katonát és 5 db robogót képesek szállítani.
Az AT-AT-ok példátlan szállítókapacitását mutatja, hogy a raktér negyed óra
alatt elvégezhető módosításával abban akár 2 db felderítő AT-ST lépegető is
elhelyezhető.
Lépegetők transzportálása a
Rogue Squadron képregényben
Napjainkban ezek a hatalmas
csapatszállítók alkotják a Birodalom szárazföldi célpontok ellen végrehajtott
támadásainak ékét. Bevetésük az első vonalban, a biztosításukat végző repulzoros
technika előtt történik. A célterületre telepítésüket gigantikus méretű
teherszállító bárkákkal és komphajókkal oldják meg. A lépegetők egyes
alkatrészeit nem egy helyen, hanem különböző, az egyes alkatrészekre szakosodott
gyárakban állítják elő. Az összeszerelést azonban szigorú minőségi ellenőrzések
mellet csak a Kuat Drive hajógyár szerelőüzemeiben végzik. Ez részben a
biztonsági, minőségi követelmény kielégítését, részben a gyártási technológia
védelmét szolgálja. Ilyen ismert üzemek vannak a Kuat-on, a Caridán és a
Belderon rendszerben is. A Szövetségi hírszerzés gyanúja szerint azonban ezek
csak amolyan fantom üzemek, a valódi összeszerelést végző gyárak helye egyenlőre
még ismeretlen.
Egy
AT-AT dokkol az Endoron
AT-ST
Felderítő
terepjáró lépegető
- Gyártó: Kuat Drive
- Magasság: 8.6 m
- Tömeg: 32 t
- Hajtómű: 1 db Kuat Drive
KD-X2
- Fegyverzet: 2 db SFS-A2 iker sugár
vető; 1 db SFS-A1 sugár ágyú;
- 1 db X-A10 gránátvető
 A
Birodalom szárazföldi csapatai által felderítésre és járőrtevékenység ellátására
alkalmazott lépegetők, a kis, fürge, kétlábú AT-ST-k. Elsődleges feladatuk a
felderítés és járőrözés, ám ezen kívül határvédelmi szolgálatot is ellátnak, és
gyakran adnak biztosítást a harci tevékenységet végrehajtó birodalmi
rohamosztagoknak és az AT-AT lépegetőknek is. A kis AT-ST-k inkább
gyorsaságukról, semmint nehéz páncélzatukról híresek. A kétlábú lépegető
rendszer miatt ugyan labilisabbak, mint nagytermetű rokonaik, ám azoknál jóval
gyorsabbak. A csúcssebességük akár a 90 km/h-t is elérheti. Bár a „csak” 8.6
méteres magasságukkal nem oly fenyegetőek, mint az AT-AT-k, ám a gyalogsági
csapatok és a kisebb suhanó járművek ellen még így is kellő erőt
képviselnek.
A felderítő lépegetők személyzete
csupán két főből áll: a pilóta és a fegyveroperátor. A kabinból a páncéllemezek
védte, szűk szélvédőkön keresztül csak korlátozott kilátás nyílik, ám a
holografikus célzó rendszer 360 fokos látószöget biztosító képessége
feleslegessé teszi a panoráma ablakokat. Ezt a rendszert a tervezők a vezérlést
biztosító számítógéppel és szoftverével együtt az AT-AT lépegetőktől
"kölcsönözték". A fej; egy DSS 7-es mozgáskoordinációs egység és egy szervo
rendszer segítségével, a lábak és a meghajtó rendszer állásától függetlenül
bármely irányban képes elfordulni, és így tetszőleges célra tüzelni. A lépegető
elsődleges fegyverzetét az orrba szerelt két darab SFS-A2-es iker sugár ágyú
adja, melynek maximális lőtávolsága 2 km. Ezt kiegészítették még egy SFS-A1
sugár ágyúval és egy X-A10 gránátvetővel is. Az előbbit a fej bal oldalán, az
utóbbit pedig a jobb oldalon rögzítve. Ezt a két kiegészítő fegyvert elsősorban
a gyalogsági csapatok ellen alkalmazzák, igen eredményesen. A kerítések és a
terepen előforduló láthatatlan akadályok áttörésére, a lábakra erős acélkarmokat
szereltek.
Az AT-ST lépegetőket egyetlen motor hajtja, típusjelzése:
KD-X2. A korszerű giroszkopikus stabilizáló rendszer és a fej valamint a lábak
vezérlését ellenőrző mozgáskoordinációs számítógép ellenére ezek a kis járművek
sajnos elég labilisak. Addig, amíg a nyílt terepen kiváló eredménnyel
alkalmazhatóak, a sűrű aljnövényzettel, avarral borított erdők, az egyeletlen,
hepehupás terepek számtalan veszély forrását hordozzák. Ilyen körülmények között
gyorsan megnő a sérülés kockázata, a lábak megbicsaklása, összeakadása gyakran a
szerkezet összedőlését okozza. A meghajtó rendszer a lépegető másik gyenge
pontja. Mivel egy vékony plasztron pajzson kívül szinte nélkülöz minden
védelmet, egy pontosan célzott találat könnyen a jármű vesztét okozhatja.
 Ezek ellenére az AT-ST mégis az egyik legkiválóbb járőr szerkezet.
Megbízhatóságukat mi sem bizonyítja jobban, mint hogy gyakran egymagukban,
minden biztosítás nélkül teljesítenek felderítő küldetéseket. A legnagyobb
előnyük azonban az, hogy a szárazföldi csapatok támogatását még olyan terepeken
is képesek ellátni, ahol a repulzoros suhanókat már nem lehet használni.
Emellett közös bevetéseik alkalmával fontos szerepet játszanak az AT-AT századok
biztosításában.
A fülkébe a parancsnoki kabin tetején nyíló ajtón át lehet
beszállni. Ez nem valami szerencsés megoldás, ám a gyakorlatban eddig még nem
okozott problémát. A személyzet általában a lépegető oldalán elhelyezett
kapaszkodók segítségével mászik fel a kabinba, de a katonai bázisokon, külön
erre a célra épített platformokat használnak.
A Birodalom Szárazföldi Erőinél többféle AT-ST változat
teljesít szolgálatot. A legelterjedtebb azonban az AS ( Assault ) típus. Ez
mintegy két méterrel magasabb, mint az alapváltozat Az AT-ST/AS fő fegyverzete
egyetlen, nehéz SFS-A9 sugár ágyúból áll. Az AS változaton több módosítást is
végrehajtottak. A legfontosabbak talán, hogy a korábbi típusok hibáiból tanulva
megerősítették a lábak merevítő szerkezetét, átalakították a gyroszkopikus
stabilizáló rendszert és módosították a mozgáskoordinációs számítógépet vezérlő
szoftvert.
AT-PT
Terepjáró Lépegető Löveg
-
Gyártó: Republic Military Engineering
-
-
-
-
Fegyverzet: 1 db SSW-2 iker sugár ágyú; 1 db 60 mm-es
gránátvető
Az AT-PT egy, a Köztársaság
Rendfenntartó Erői számára tervezett, kísérleti, egyszemélyes terepjáró lépegető
volt. A kétlábú, 3 méter magas gépezet megjelenése nem volt túl fenyegető, ám
egymagában kb. egy gyalogsági század tűzerejét képviselte. De bármily jelentős
tűzerőt is képviselt a kis lépegető löveg, végül sosem jutott el a hadrendbe
állításig, a projectet ugyanis törölték. Ám a lépegető meghajtást alkalmazó
harci gépezetek technológiája nem merült a feledés homályába. A Birodalom
mérnökei az óriás, csapatszállító lépegető erődök tervezésénél az AT-PT
koncepciójának számos elemét felhasználták. Eredetileg úgy tervezték, hogy az
AT-PT századok majdan a Köztársaság szárazföldi csapatainak ékét fogják alkotni.
Bár a sebessége nem vehette fel a versenyt a repulzoros suhanókkal, kis mérete,
a lépegető hajtóműve és jelentékeny tűzereje által mégis fontos szerepet
játszhatott volna a szárazföldi hadviselésben. A tervezők szándékát megvalósítva
képes volt a fülledt trópusi dzsungelek laza talaján, sekély vízben vagy a
hegyvidékek sziklás lankáin is éppoly biztonságosan mozogni, mint a sík terepen.
Ezt a képességét elsősorban a lábakat rögzítő szervo rendszer egymástól
függetlenül mozdítható, több irányban is elforgatható "comb tő" elemeinek
köszönhette. Ezért; bár gyorsaságban nem vetekedhetett velük, olyan lejtőkön és
akadályokon is át tudott kelni, amik a repulzoros meghajtást alkalmazó
járműveket megtorpanásra késztették. Az AT-PT kísérleti felhasználásban elért
sikerei még a szkeptikusok számára is világossá tették a lépegető meghajtás
létjogosultságát. Az igazság az, hogy a lépegető tulajdonképpen majdnem minden
helyzetben jobban vizsgázott, mint a repulzoros meghajtású gépek. Az egyetlen
hátránya csupán a viszonylag alacsony végsebessége volt. (a lépegetők sebességi
hátrányát a későbbiekben az AT-ST tervezői sikeresen megoldották) Az AT-PT
egyszerű felépítésű, tömzsi szerkezet volt. Tulajdonképpen egy parancsnoki
kabinból és az oldalára szerelt két lábból állt. A comb tő elemek nagy sebességű
haladásnál a kabint automatikusan magasabb pozícióba emelték, így a pilóta és a
felderítő lokátor látótere is megnőtt, ami megkönnyítette az ellenséges csapatok
és az akadályok észlelését. Viszont, ha épp arra volt szükség, akkor a kabint
akár a térdizületek szintje alá is le lehetett engedni. Ez a pozíció persze csak
jóval kisebb sebesség elérését tette lehetővé, de sok esetben megkönnyítette a
lépegető továbbhaladását. Az AT-PT csúcssebessége nyílt terepen mindössze 60
km/h volt, de a tervezők célja nem is a sebességi rekordok megdöntése volt. Egy
olyan kisméretű, felfegyverzett terepjáró gépet akartak létrehozni, ami a
legváltozatosabb harctéri viszonyok között is képes végrehajtani harci
feladatát. És ez sikerült is.
Az erősen páncélozott kabin csupán a
pilótának adott helyet, de végszükség esetén még egy plusz személy is elfért
benne. Ha a szűk, kis oldalajtón keresztül a pilóta egyszer beszállt a kabinba,
attól kezdve a gyalogsági fegyverek által tulajdonképpen sérthetetlen volt. A
navigációs feladatokat és a fedélzeti fegyverek vezérlését egy egyszerű E-Slide
G11 jelzésű központi számítógép látta el. Bár nem a legkorszerűbb technológiát
képviselte, a G11-es computer mégis megbízható párost alkotott a törzsbe
integrált, gömbcellás, pásztázó rendszerű lokátorral. A lépegetőt ezenkívül még
egy korszerű kommunikációs egységgel is felszerelték. Ennek különösen, a nagy
precizitást igénylő, összehangolt harci feladatoknál lett volna kiemelt
jelentősége. A működéshez szükséges energiát biztosító reaktort és a két
kisméretű, közös tengelyre szinkronizált hajtóművet szintén a páncélozott
törzsbe helyezték. Az AT-PT fegyverzete egy, az orrba épített, forgatható, iker
SSW-2-es sugárágyúból és egy fixen rögzített 60 mm-es torziós gránátvetőből
állt.
A Köztársaság úgy tervezte, hogy a
gyalogsági csapatok egy részét AT-PT-kel fogja felváltani. Ezzel jelentős
összegeket takaríthattak volna meg, ugyanis egyetlen lépegető tűzerejét
képviselő gépesített gyalogsági egység rendszerbe állításának költségéből több
AT-PT hadrendben tartását is megoldhatták volna. Ám mindez csak terv maradt.
Máig nem derült rá fény, hogy miért, de a lépegetők rendszerbe állítását az
utolsó pillanatban lefújták. A Köztársasági kormány a legyártott néhány példányt
nagy sietve a Katana flotta hajóira telepítette és amikor ezek eltűntek a
semmibe, a lépegető lövegek is velük vesztek
TIE tank vagy TIE
crawler
Kivétel a
többiektől, hiszen nem űrhajó, hanem egy tank. TIE-crawler-nek is nevezik. A TIE
vadász pilótafülkéjét használták fel.
ARATECH 74-Z KATONAI
SPEEDER BIKE - birodalmi gyorsfelderítő, és járműve
Hosszúság:
3 méter
Csúcs sebesség: 500
km/h
Személyzet: 1 pilóta, 1 utas és 300 kilogramm
teher
Fegyverzet: 1 könnyű ágyú
Védelem:
könnyű páncél lemezek
Dögös,
áramvonalas szerkó, a stukker és a komlink feltöltve, indulhat a
szolgálat!
Amikor a
második halálcsillagot el kezdték építeni az Endor bolygó felett, birodalmi
járőrözők óvták azt a pajzsgenerátort, ami az új állomás elkészűltéig védelmet
biztosított a legnagyobb birodalmi építmény számára.
 A felderítő "bringások" gyors járőr tevékenységet
tudtak ellátni, mivel a felügyeletükre bízott területet néhány perc alatt
bejárhatták. általában 5 fős csapatokban (4 katona és 1 őrmester) portyáztak az
Endor erdeiben, így ha valamelyik felderítőt baj érte, társa jelentést tudott
tenni a támaszpontra. Fenttartásuk olcsó.
Járművük
kűlönleges anti-gravitációs berendezéssel volt ellátva, így minimális
energiafelhasználás mellett is nagy sebességet lehetett elérni velük.
Egyéb
felszerelés:
- Helyi zavaróadó, néhány
száz méter hatósugárral.
- Közepes teljesítményű
lézerágyú (a járműtest alatt) járművek, illetve behatoló személyek
elpusztítására.
- Komlink.
- A "lebegő" motor fontos
tartozéka, egy a nyereg mögött tárolt vízmentes hálózsák, mely a rajtól
leszakadt, vagy távoli ponton szolgálatot teljesítő felderítő részére nyújt
menedéket a hűvös endori éjszakában.
 vissza
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
