Balázs Béla – Bartók Béla

A KÉKSZAKÁLLÚ HERCEG VÁRA

Prológ

Haj regö rejtem

Hová, hová rejtsem

Hol volt, hol nem: kint-e vagy bent?

Régi rege, haj mit jelent,

Urak, asszonyságok?

Im szólal az ének.

Ti néztek, én nézlek.

Szemünk pillás függönye fent:

Hol a színpad: kint-e vagy bent,

Urak, asszonyságok?

Keserves és boldog

Nevezetes dolgok,

Az világ kint haddal tele,

De nem abba halunk bele,

Urak, asszonyságok.

Nézzük egymást, nézzük,

Regénket regéljük.

Ki tudhatja honnan hozzuk?

Hallgatjuk és csodálkozzuk,

Urak, asszonyságok.

Zene szól, a láng ég,

Kezdődjön a játék.

Szemem pillás függönye fent.

Tapsoljatok majd ha lement,

Urak, asszonyságok.

Régi vár, régi már

Az mese, ki róla jár

Tik is hallgassátok.

(Hatalmas, kerek gótikus csarnok. Balra

 meredek lépcső vezet fel egy kis vasajtóhoz.

A lépcsőtől jobbra hét nagy ajtó van a falban,

 négy még szemben, kettő már egész jobboldalt.

Különben sem ablak, se dísz. A csarnok üres,

sötét, rideg, sziklabarlanghoz hasonlatos.

Hirtelen kinyílik fent a kis vasajtó és a

vakító fehér négyszögben megjelenik a

Kékszakállú és Judit fekete sziluettje)

Kékszakállú

Megérkeztünk. – Íme lássad:

Ez a Kékszakállú vára.

Nem tündököl, mint atyádé.

Judit, jössz-e még utánam?

Judit

Megyek, megyek Kékszakállú.

Kékszakállú

Nem hallod a vészharangot?

Anyád gyászba öltözködött,

Atyád éles kardot szíjjaz,

Testvérbátyád lovat nyergel.

Judit, jössz-e még utánam?

Judit

Megyek, megyek Kékszakállú.

Kékszakállú

Megállsz Judit? Mennél vissza?

Judit

Nem. A szoknyám akadt csak fel,

Felakadt szép selyem szoknyám.

Kékszakállú

Nyitva van még fent az ajtó.

Judit

Kékszakállú!

Elhagytam az apám, anyám

Elhagytam szép testvérbátyám,

Elhagytam a vőlegényem,

Hogy váradba eljöhessek.

Kékszakállú! Ha kiűznél,

Küszöbödnél megállanék,

Küszöbödre lefeküdnék.

Kékszakállú

Most csukódjon be az ajtó.

(A kis vasajtó fent becsukódik.

A csarnok világosabb marad,

de csak épphogy a két ablak és

a hét nagy fekete ajtó látható.)

tovább >>