Lehetsz király!

James az ágyán hasalt, azon fáradozott, hogy a Lilynek születésnapjára szánt üdvözlőlap esetleg olvasható legyen. Nem volt túl szép az írása. Sirius egy magazint forgatott kezében, amiben szemmel láthatóan pucér cicusok pózoltak. A fiú minden érdeklődés nélkül szemlélte, látszott, hogy csak unatkozik. Peter még mindig a házija fölött ült, mert McGalagonytól nem számíthatott semmi jóra, ha nem írja meg normálisan. Remus könyvet olvasott. Negyed órányi csend után megszólalt:
- Végre kéne valamit szervezni a ballagásra. Mindenkinek van műsora, csak a Griffendél nem kezdett még neki.
- - Jaj, Holdsáp! Nem kell elsietni! – vágta oda James
- Nem azért, de Lily szólt, hogy ideje lenne elkezdeni – felelte a barnahajú srác csipkelődve.
- Na jó, van ötleted? – kapta be a csalit a kócos fekete srác. Sirius elvigyorodott
- Szerintem az lenne a legjobb, ha a csajok erotikus táncot lejtenének…
- Jaj, fogd már be! – dobott a képébe Remus egy párnát. – Bár gyanítom, hogy Ágas barátunknak se lenne semmi kifogása, de a lányoknak nem tetszene az ötlet, és McGalagony is elég csúnyán nézne.
- Énekeljünk! – kiáltotta egyre nagyobb lelkesedéssel Sirius. Peter az ötlet hatására majdnem leesett az ágyról – Na ne má’ Tapmancs! Nem is T’unk énekelni.
- A magad nevébe beszélj! – Kiáltotta Sirius – ezt hallgasd meg: „Boci, boci tarka. Se füle se farka…
- Inkább elmegyógyintézetbe akarsz minket juttatni, nem? – ágas a hatás kedvéért a fülét is befogta.
- - Ha Féregfarknak nem is erőssége az ének, azért nekünk van hangunk, nem? Mit szólsz ehhez Holdsáp? Műsort akartál nem?
Lupin megvakarta a tarkóját, mint aki gondolkodik, végül elvörösödve kinyögte:
- Én utoljára tízéves koromban énekeltem nyilvánosan egy karácsonyi ünnepségen…
- Ja, meg minden nap a zuhanyzóba! – a barátok jót derültek Holdsáp zavarán. A fiú legszívesebben elsüllyedt volna a föld alá – nem is szoktam…

Sirius vállalta, hogy kerít valami számot, és azt megtanulják. Két hetébe telt, de csak rábukkant egy olyan éneket, miben három srác szerepel, meg egy kórus, ami kapóra jött, mivel abból a többiek sem maradtak ki. Lily sokkal jobb zenei szakértő volt, mint a fiúk, ezért ő osztotta be a szerepeket, ami végül Siriusnak kedvezett, vagy inkább ő szívta meg, mivel két versszakot is kapott belőle. Vészesen közeledtek a RAVASZ-ok, és ezzel együtt a ballagás. A Griffendélben kevés volt a szerepelni vágyó, ennélfogva, nem is bánták, ha a három tekergő énekli a szám szólóját. James és Sirius Lilyvel próbált, Remus pedig néha órákra eltűnt, feltehetőleg azért, hogy gyakoroljon. Egyik este elég ramaty állapotban tért vissza a klubhelyiségbe, pedig még messze volt a holdtölte. Zilált volt a haja, és alig kapott levegőt. Levetette magát egy fotelba, és oldalát szorongatva próbált lélegzethez jutni. Barátai értetlenkedve néztek rá, de ő csak megrázta a fejét, hogy semmi fontos.
- Na, mi van már! Olyan vagy, mint akit megkergettek! – Tapmancs oldalát furdalta a kíváncsiság.
- Tulajdonképpen. Épp a parkban ültem, és… hát az éneket gyakoroltam, mikor valaki hátba taszított. Piton volt. Mondjuk nem volt gáz annyira, mert egy fél óra alatt leráztam.
- Fél óra?! Addig szekált?! – Ezt még James se tűrhette szó nélkül – Mért nem átkoztad le a térképről? Egy mozdulatodba került volna.
- Hülye! Nem bánt védteleneket! – tódított Sirius – Bát, ha Pipogyi védtelen, akkor én vagyok a római pápa! – James térdre vetette magát
- Ah, Szentatyám!

Végül elérkezett a ballagás napja. Mindnyájan fekete dísztalárban feszítettek, mellükön ezüst Roxfort jelvénnyel. A hollóhát versekkel készült, a Hugrabug táncolt, a Mardekár pedig kivételesen nem sötétmágiával, hanem csodaszép tűzijátékkal. Végül jött a Griffendél. Remus annyira lámpalázas volt, hogy majdnem elájult, de végül sikerült feltámogatni a színpadra. Megszólalt a zene, és ekkor mindannyian felszabadultak.
Sirius énekelni kezdett: LEHETSZ KIRÁLY, HIÁBA VAGY!
A MOSOLYOD ÚGYIS ARCODRA FAGY.
KIRÁLYNAK LENNI, AZ MÁMORÍTÓ,
DE MI TUDJUK AZT, MI AZ IGAZI JÓ!

Aztán Remus következett. Kiderült, hogy tenor hangja van, de nem is akármilyen!
SZEGÉNY FIÚK, OTT LEGFELÜL,
TALPIG ARANYBAN, DE TÖKEGYEDÜL.
A HATALOM NYŰG, CSAK OSTOBA LÁNC,
AMÍG ITT LENN FOLYTON SZABAD A TÁNC!

Aztán a kórus: MÁMORT HOZ ÉS KÉJJEL KÍNÁL
MINDEN SZÁJ ÉS BÁJOS SZEMPÁR!
CSÓK HA CSATTAN, LÁB HA RÖPPEN,
NADRÁG CSUSSZAN, ÁGYÚ DÖRREN
ÉLJ CSAK, AHOGY JOBBAN ESIK!
AZ SEM BAJ, HA EL IS LESIK?
TEDD AZT, AMI KÉJHEZ VEZET
BIZSERGESD A TESTED-LELKED!

Újra Sirius: URALKODÓK! OSTOBA MIND!
ABLAKBÓL NÉZIK, HOGY MI VAN ITT KINT
A NAPTÓL IS ÓVJÁK MAGUK ODABENN
FOGALMUK SINCS RÓLA, MI A SZERELEM!

Végül pedig James nem kis hangremegéssel: : EZEK OTT FENN NEM TUDNAK MÁST,
TENYÉRNYI FÖLD MIATT ÖLIK EGYMÁST.
MIRE VALÓ A HARC, A VISZÁLY?
HA KIMARADUNK, NEKÜNK AZ A KIRÁLY!…