A KEZDET
Volt
két középiskolás barát, aki
elhatározta, hogy zenekart alapítanak. Õk
Brian Welch és Reginald Arvizu voltak. Reginald, azaz Fieldy
eredetileg
gitározott, de a banda kedvéért
átváltott basszusgitárra.
Megalapították a Ragtyme-ot. Ebben a bandában
Brian és egy J.C nevû
srác gitározott, Fieldy basszerozott, Richard Moral
énekelt és Tommy
dobolt. Ez a banda azonban nem tartott sokáig, hamar
feloszlottak hogy
egy másik bandában, a L.A.P.D.-ban ( Love And Peace Dude
) zenéljenek.
Ebben Fieldy és Richard zenélt, majd bekerült ide
James Christian,
alias Munky. A bandába mindössze azért került
bele, mert hosszú haja
volt, de késõbb kiderült, hogy a
játéka sem elhanyagolható. Kellett
ugye még egy dobos is, ezért feladtak mindenféle
hirdetéseket. Sok
jelentkezõt meghallgattak, amikor egy 13 éves srác
is üzenetet hagyott
nekik. ( „Hé, srácok, kerestek még egy
dobost?” ) A fiúk meglepõdtek a
srác láttán, de amikor meghallották
játszani, tudták, hogy övé a munka.
AZ ELSÕ LÉPÉSEK
A
banda nem sok koncertet adott, mindössze kettõt.
Ezután Los Angeles-be
költöztek. Ekkor mindannyian 18 évesek voltak, David
pedig 16, így õ
csak késõbb tudott utánuk menni. Szerződést
kötöttek a Triple X
Records-sal, úgyhogy megszületett a
háromszámos demójuk, ami viszonylag
sikeres lett, tízezer darabot adtak el belõle. A sikeren
felbuzdulva
felvették egyetlen albumuk, ami eredetileg Laughning As People
Die lett
volna, de a háború miatt Who Laughning Now?-ra
változtatták. A siker a
fejükbe szállt: hamar minden bárból
kizárták õket, ugyanis a nevüket
felfújták a falakra, zúztak a bulikon… Nem
csoda hát, hogy Moral nem
akart tovább énekelni, úgyhogy kilépett a
csapatból. A többiek
folytatni akarták, felvették Briant
másodgitárosnak, és a Creep nevet
választották.
Egyszer,
mikor James és Brian hazamentek Bakersfield-be,
betévedtek egy helyi
bárba, ahol egy SexArt nevű banda játszott. A zene nekik
túl elvont
volt, de ott helyben megkörnyékezték a frontembert,
Jonathan Davis-t.
„Bolond
lettem volna, ha nem szállok be” – mondta Jonathan.
Mint kiderült,
Fieldy Jon-nal járt egy iskolába. Felvették a KoRn
nevet, ami Jon-tól
származik, a gyerekes írásmóddal egyetemben.
KoRn
Újabb
szerzõdés, ezúttal az Immortal / Epic
kiadóval. 1994-ben jelent meg az
azonos nevű, KoRn című debütáló album. Ezen
szerepelt a sokat
emlegetett Daddy is, amit mindössze egyszer játszottak el
élõben,
Jonathannak annyira fájdalmas volt, a földrõl
vitték el a mentõk…
Az
új kislemezt az MTV is játszani kezdett, így
hamarosan mindenhol róluk
lehetett olvasni. Ahogy ez lenni szokott, sok banda lemásolta a
hangzásukat, a Sepultura-tól kezdve a Coal Chamber-ig. A
KoRn egyre
népszerûbb lett, felkerültek a Billboard-ra és
turnézni kezdtek többek
között a The Offspring-gel, a Biohazarddal, a House of
Pain-nel és
Marilyn Mansonnal. Részt vettek az Ozzfesten is, azonban annyira
összevesztek Ozzy feleségével, hogy
abbahagyták. (Mostanra már
kibékültek és a 2003-as Ozzfesten ismét
részt vettek)
Az
együttesrõl elnevezett elsõ nagylemezén
– David villámgyors
dobpergésekkel, Munky és Head gitárosok
ijesztõ, hátborzongató
riffekkel, Fieldy impresszív kalapácsszerű
basszusvonalakkal és
Jonathan valódi érzelmi énekhangjával
– a KoRn nyersen mutatkozott be a
világnak. A többnyire önéletrajzi
szerzemények, amelyeket Jonathan írt,
az elveszített gyermekkort ecsetelik. Olyan heves
érzelmekkel és
energiával adta õket elõ, hogy mindenhol azonnal
megnyerte a rajongók
tetszését.
A
KoRn a furcsa egyéni hangzását más
együttesektõl eltérõ módon érte
el.
Az elsõ és legjelentõsebb
különbség, hogy Head és Munky
héthúros
gitárokon játszanak. A többlethúr alacsonyabb
hangnemiséget biztosít,
átfogóbb akkordtartományok
elõadását teszi lehetõvé. Head
és Munky nem
konformisták, gitárjaikat nem úgy
szólaltatják meg, mint a zenészek
többsége: a gúnyos, mély hangok és az
éles magas hangok hátborzongató
keverékeként. A KoRn elsõ nagylemeze
kétszeresen platinás lett.
A
lemezen található a KoRn shownyitó dala, a Blind,
a Shoots and Ladders,
az észbontóan gyors Divine és az
általános tetszésnek örvendő Need to
is. Az egész lemez tulajdonképpen a gyerekkor
metaforája. Ezt
bizonyítja a lemezborítón látható
fiatal lány képe, a mellékelt
gyerekkézírásos könyvecske, valamint a corn
szó csúfolkodó kiírása
K-val és fordított R-rel. Lelkes követõiknek
azonnal szembeötlött, hogy
Jonathan mondanivalója nem az a megszokott szöveg, hogy
„Oh, a barátnõm
elhagyott...”, amilyen az együttesek legtöbbjére
jellemzõ. Ehelyett
igaz történetek hangzanak el az emberrõl, akinek a
múlt eseményei
tönkretették az életét.
Life is Peachy
1996-ban
jött a második album, a Life is Peachy (eredeti
nevén Life is Pee-Chi
). Ennek hatására a nép megszerette õket,
és venni kezdte az elsõ
albumukat is, ami ennek köszönhetõen tripla-platina
lett. Ezen az
albumon Jon sokkal többet énekelt, több a lágy
rész.
Sok
felkérést kaptak fellépésekre,
számokat irtak (a Dust Brotherssel a
Kick The P.A. a Spawn albumhoz, vagy a Sean Olsonnal a The Crow: The
City Of Angels-ön, és a Prouddal az I Know What You Did
Last Summer-ön).
Follow the Leader
A
harmadik album 1998-ban Follow The Leader néven érkezett
meg. A borítót
Todd McFarlane készítette, a Spawn atyja, de az album is
elég ütõsre
sikeredett, köztük az MTV video awards nyertes Freak On A
Leash és a
Got The Life. A zenei rész kicsit hip-hop-os lett, és
funky-s is.
Együttműködtek Fred Dursttal a Limp Bizkit-bõl, Ice
Cube-val a Children
Of The KoRn-ban.
Follow
The Leader fergeteges sikert aratott, háromszorosan platina
lett. A
KoRn emberei az anonim turnékból beléptek az
óriássztárok világába, és
míg itt sokan meghátráltak és olcsó
pénzért eladták magukat, a KoRn
megõrizte erkölcsi és zenei
integritását.
Issues
A
hatalmas siker után a banda nekiállt a negyedik album
készítésének, a
1999-es, 16 számot tartalmazó Issues-nak. Az album
borítójának négy
változata van, mert egy MTV pályázat
révén több száz pályamû
közül ezek
voltak a döntõsök. Végül is Alfredo Carlos
pályamûvét választották ki,
egy kibelezett macit. (ld.: háttérkép!)
Ezt a korszakot
nevezték
õk a karrierük aranykorszakának: a Family Values
Tour a Limp Bizkittel,
a Rammsteinnel, az Orgy-val, valamint a Woodstock-i
fellépés ’99-ben.
Tizenöt nap alatt tizennyolc városba látogattak el.
Alaposan ki is
fáradtak, naponta több ezer gyereknek dedikáltak.
Nemsokára
Fieldy szólóprodukcióba kezdett Fieldy’s
Dreams – Rock ’n’ Roll
Gangster néven, ami sajnos csúfos bukás lett,
hiába rappelt rajta
Fieldy…
A
bandát hamarosan nagy ijedség érte, ugyanis
kiderült, hogy a félelmetes
tempókat diktáló dobosnak, Davidnek eggyel
több bordája van, ami nyomta
a dobverõ idegeket. Ezt kioperálták, majd mindenki
fellélegezhetett… a
KoRn nem oszlott fel.
Untouchables
Az
ötödik album, az Untouchables 2002 júliusában
jött ki, némi késés után.
A zenei hangzás sokkal tisztább lett, mint az eddigi
albumoknál,
azonban az album nem lett olyan siker, mint a többmilliós
példányban
elkelt Issues. „Nem virágokat, hanem beleket és
vért akarok festeni a
zenémben. Ez lett az eddigi legsúlyosabb albumunk,
mindenki beleadott
apait-anyait, jobban, mint eddig bármelyik
albumunknál”. Ezt az elsõ
kislemez is bizonyítja, a Here To Stay, amivel újra a
köztudatba
kerültek, babák jelentek meg róluk, az MTV TRL
címû mûsorában is komoly
sikereket ért el.
Jonathan
David a következőket nyilatkozta a nu-metálról:
"Már kezdek tartani
ettől az egésztől", mondta a KoRn énekese, akinek
valójában nagy
szerepe van abban, hogy ez az egész stílus
létrejött. "Annyira
felhígult az egész stílus, hogy már nem is
érdekes többé. Teljesen
lelketlennél vált az egész."
Davis
szerint a KoRn új, Untouchables c. albumán arra
törekszik, hogy
legalább annyira tartós műveket hozzon létre, mint
amilyeneket a Nine
Inch Nails, a Pink Floyd és a Led Zeppelin is letett már
az asztalra.
"A
lemez témája a kirekesztettség
érzését járja körül és
hogy milyen érzés
az, ha valaki belefárad az áldozat szerepébe",
mondta Davis. "Én mindig
is féltem elmondani az embereknek, hogy mit is gondolok
róluk. De most
összekaptam magamat."
Az
eredmény hallható is a zenekar, "Here to Stay c.
kislemezén", amely
ismertetőjelei a KoRn-tól megszokott kemény
gitáralapok és a dallamos
refrén. Az album további számai, mint
például a "Blame" és a "One more
Time" arról tanúskodnak, hogy az együttes zeneileg
új területekre
merészkedett el.
Azonban a
történetnek még
egyáltalán nincs vége… itt az új
album!!!
Take a look in the
mirror
2003
év végén jelent meg (13+1 szám), azonban a
Tomb Raider 2 filmhez
készült dal, a 'Did My Time' már júniusban
elérhetõ volt. Elég
szokatlan módon, elõször a netrõl lehetett
letölteni, potom 99 centért.
Majd júliusban kiadták CD-n is, az 'One' c.
számmal együtt, ami egy
igen jól sikerült Metallica feldolgozás. A
következő kislemez erről az
albumról a Right now, amihez eléggé morbid
videoklip készült, de maga a
zene nagyon rúzós. És itt az új klip a
"Y'all want a single", amiről JD
a következőképpen nyilatkozott:
Az
új Korn videó "Y'all Want a Single" közepén a
következõ felirat villog,
"A stúdió főnökei meg akarták
változtatni a videót - mi nem" . Ez nem
vicc. "Kizártak minket a felvételi
szobánkból," mondta JD. "Õrület
mekkora volt a videó "kára"... Ez az, amit mi
szeretünk csinálni.
Felmenni oda és a seggünket mutogatni a többi
'művésznek'." "Ez nagy
felfordulást fog okozni a zenei életben, mert ebben a
videóban
szétrombolunk egy zeneboltot, és ez az egész a
zenei világ
korruptságából fakad. Erre nyíltan
rákérdezünk, és ez tök jó! Nagyon
izgatottak vagyunk."
Az
elsõ mondat a klippben a "Zenei monopólium?," és
ezt követi "Egy cég
birtokol 5 tv-csatornát Amerikában." és a
kérdés: "ez így OK?". A
következõ statisztikák következnek —
"Tavaly az 5 fõ cég 25 billió
dollárnyi lemezt adott el" és "A kiadványok
90%-án nem keres a cég",
"Britney Spears utolsó videója $1,000,000-ba
került". "Ez a Korn videó
$150,000 volt.". "Most a videóból $48,000-nyit
láttál.." Késõbb, egy
kis zúzás és ének után a
következõ feliratok jelennek meg "A zeneipar
100 számot ad ki hetente," "Csak 4 szám kerül fel
hetente a rádiók
listájára" és "A Top40 hetente 100-kerül
leadásra." "Csak ezt akarod
hallani?". Továbbá "Két rádió
birtokolja a hallgatók 42%-át," "A top
számoknak 98%-a rövidebb 3 és fél
percnél" — "Nem tûnik ez furcsának?"
A Korn rajongói
is
csatlakoztak a romboláshoz, és a videó
végén 20 ezer cd hevert a
földön. És ez mindössze $150,000 volt.
„Ez
egy igen agresszív lemez lesz” – meséli
Davis. „Sokkal keményebb, mint
az előző album. Ott inkább kísérleteztünk a
különböző hangzásokkal. Az
új lemezekkel vissza akarunk térni az alapokhoz –
többek között elég
sok ordítozást is hallhattok majd.”
„Lesz
egy pár dal a lemezen, amelyet olyan emberekről írtam,
akiket ki nem
állhatok, és a dalban elmesélem, mit
csinálnék velük. Egy-két emberrel
tényleg komoly problémáim vannak” –
mondta Johnathan Davis.
Greatest Hits
Október 19-én
jelent meg "Greatest Hits Vol. 1" címmel a KoRn ‘best
of’ kollekciójának első része. Az olyan KoRn kedvencek mellett, mint az
"A.D.I.D.A.S.", a "Falling Away From Me" és a "Here To Stay", a 19
számos válogatás a "Word Up" című 1986-os Cameo nótát és az "Another
Brick in the Wall, Parts 1, 2, 3" Floyd klasszikust is tartalmazza. Az
első single a "Word Up" volt, amelyről James "Munky" Shaffer azt
mondta, hogy nagyon sok különböző ízlésű hallgatót összehozhat.
“Annyira ott volt ez a fogós kis szám, egyszerűen kinyitotta az ajtót
az emberek előtt, a rap és a hip-hop felé. Sok fehér srácnak is
megtetszett így a stílus. Szerintem ez nagyon jó. És a mi verziónknak
is hasonló hatása lesz”. Sajnos a banda másik tagjának Brian "HeaD"
Welch-nek sem a szám, sem az az irány nem tetszett ami
felé elindult a banda, ezért még mielőtt belekeztek volna a See You On
The Other Side munkálataiba kilépett a bandából... Az eztkövető
hónapokban rengeteget nyilatkozott arról h miért is volt ez...
(szerinte divat lett a korn, megtért stbstb...) Az igazság már
valószínű sohasemfog kiderülni.
See
You On The Other
Side
A Korn nehéz helyzetbe került,
miután Head kivált aBandából,
és ezáltal az egyik fő dalszerzőt is elvesztették a srácok. Vajon ez
hallatszik, avagy nem hallatszik az új albumon? A válasz: természetesen
igen. A
csapat az utóbbi lemezeivel is egyre inkább a divat, és eladható
felé haladt, és ezzel az albummal még egy jó nagy lapáttal rádobtak az
eladhatóság szemétdombjára. Mindezt jelzi a "csúnyabeszéd-mentes"
verzió, a bónusz kiadásban kapható pop-osított remixek. A metal avagy
rock műfajban ez a "steril" megközelítés nem túl jó ötlet, és ez
nyílván a lemez produceri csapatának is köszönhető, akik eddig nem
kifejezetten a torzított gitárbandák lemezeiről váltak ismertté.
lásd:(Avril, Pink pffffejj...)
A "See You On The Other
Side" lehet egy utalás is a másra, vagy
akár tisztelgés Ozzy papa előtt, hasonló című száma után, de ez
lényegtelen is. A Korn hetedik lemeze - úgy tűnik - már egy teljesen
más generációnak próbál szólni, mint tíz évvel ezelőtt. A gépies
hangzás, amely Terry Date munkájának köszönhetően ezúttal is zseniális,
és elsőosztályú, mégsem hozható párhuzamba azzal a műfajteremtő, és
számos metal zenekarra is hatással lévő Korn kezdeti lemezeivel.
A jobban háttérbe
szoruló gitárok, a leegyszerűsödött basszus
témák, és az élő jellegéből sokat vesztett dobok egy új (hang)képet
mutatnak. Aki képes ezzel megbarátkozni, annak tetszeni fog a lemez!
Rengeteg vokál és effekt kíséri a dalokat, tökéletesen kivitelezve, de
vannak szinte véletlenszerűnek tűnő, egyszerű elektronikus betétek is,
amelyek eléggé Korn-idegenek.
Sokadik hallgatásra
képpesmegragadni és tecceni a lemez, és ha függetleníti magát
az ember a korábbi Korn-művektől, akkor egy más megközelítésben még
kedvenccé/kedveltté is válhat a "See You On The Other Side".
Összességében az album a piacon megálja a helyét, de valószínű (sajtát
vélemény) hogy az eddigi Korn albumok közül ez lett a leggyengébb...
anóó a srácok túl magasra tették azt a bizonyos lécet...
2006 február 26.
|