Népünket csakis a szeretet, az önzetlen jóság, s a tiszta erkölcs teheti
jobbá, értékesebbé. Az elutasítás, a kizárás, az elzárkózás, sem egy
pártot, sem egy nemzetet nem tud, nem tehet erősebbé, gazdagabbá. Az az
ember, az a párt, az a nép, amely nem akar befogadni, nagyobb lenni,
szeretni, az el fog tűnni a történelem színpadáról.

Kedves Testvérek!

Többen is biztattak, hogy fogalmazzam meg a magam álláspontját az erdélyi magyarság kettős állampolgárságával kapcsolatosan. Szeretettel, alázattal tettem eleget a felkérésnek. Csaba t.

Népünket csakis a szeretet, az önzetlen jóság, s a tiszta erkölcs teheti jobbá, értékesebbé. Az elutasítás, a kizárás, az elzárkózás, sem egy
pártot, sem egy nemzetet nem tud, nem tehet erősebbé, gazdagabbá. Az az ember, az a párt, az a nép, amely nem akar befogadni, nagyobb lenni,
szeretni, az el fog tűnni a történelem színpadáról. Jézus Krisztus minden népet és minden embert meghív a maga országába, integrál győzedelmesen.
Árpád vezér a vérszerződésben testvérként befogad idegen törzseket, és megszüli a magyar népet. A történelem azoknak a nagyjainknak a nevét őrzi, akik szeretettel befogadtak, otthont adtak az ajtójukon kopogtatóknak. A bezárkózó, testvéreket elutasító, a nemzetet szétszabdaló politikusok és pártok felett nem kell ítéletet mondani, nem kell őket kirekeszteni, hanem
imádkoznunk kell értük, hogy ők is értéket, gazdagságot lássanak az egyszerű emberben. Hogy érezzék az erőt, az áldást az Isten adta nagy
családban, a gyermekekben, hogy ők is vágyjanak a testvérben testvérre találni.
Ha a referendumon nem győzedelmeskedik a jobbik ész, nem kell elszomorodnunk. Az idő így is, úgy is nekünk dolgozik. Ezelőtt pár évvel még a magyarigazolvány is elérhetetlen álomnak, szinte bűnnek tűnt ő határon innen és túl ő nagyon sokaknak. Ma már úgy érezzük, hogy ennél
többre, a kettős állampolgárságra is joga van az akarata ellenére Magyarország határain kívül születet magyarságnak. Hiszem, ahogy nem
lehetett leállítani a francia forradalom eszméit, vagy a német újraegyesítés utáni vágyat, úgy nem lehet megallítani azt a folyamatot sem, hogy a "határon túli magyarok" otthonra találjanak magyar testvéreik között. Hiszem, hogy a közeljövőben mindenképpen megvalósul ez a tiszta,
szívünkből fakadó vágy. Hiszem, hogy megvalósul, mert a falak, a határok, nem Istentől valók.

Fontos, hogy kimondjuk, az összetartozás utáni vágy nem valaki ellen irányul. Az egység utáni vágyat Isten oltotta a szívünkbe. Hiszem, hogy
bölcs alázattal meg lehet találni azt a jogi megoldást, amely a Kárpát-medence minden lakója számára elfogadható, mely mindenkit
gazdagabbá tesz. Hiszem, hogy Isten olyan világot teremtett, melyben mindenki otthon érezheti magát.

Én Erdélyben születtem és Erdélyben akarok meghalni, gyermekeinket a szülőföld iránti szeretetre nevelem, arra, hogy becsülettel dolgozzanak és mindenkivel éljenek jószomszédi viszonyban. És meg vagyok győződve arról,
hogy nekem, mint magyar embernek, Isten erre reális lehetőséget adott Erdély földjén. 
Arra kérlek, nagy nagy alázattal, hogy mondj Igent az Életre! 
Igent a gyermekzsivajtól hangos családra.

Igent a népedre, s annak közös vagyonára.

Igent a testvérre, még ha határok választanak is el egymástol.

Igent egy Isten akarata szerinti, eröszakmentes testvéri világra.

Kisebb testvéri szeretettel, Bőjte Csaba ofm

Déva, 2004. november 16. "

Dévai Szent Ferenc Alapítvány
Forrás: (Erdély Ma - Internetes Portál)

Böjte Csaba: Gratulálok a győzelmükhöz!
A ferences rendi szerzetes nyílt levele
2004. december 8. 


Kedves Testvéreim!

Nagyon sokan   felhívtak, és kérték, hogy mondjam el a magam véleményét december ötödikéről.

Úgy gondolom, hogy mindannyian éreztük, ha nem is akartuk tudomásul venni, hogy a mi nagy családunk, nemzetünk beteg. December ötödike szétválasztotta az egészséges és a beteg részeket.

Nem hittem a szememnek, mikor a televízióban láttam, hogy a kormánypártok képviselői győzelemről beszélnek. Kit győztek le? A saját népüket! Ezzel a „győzelemmel", örök szégyent hoztak önmagukra!

Legyőztek engem, a szelíden kopogtató határon túlit, és a gondjaimra bízott gyermekeket, akiket azért nevelek, oktatok összekoldult pénzből, hogy szomszédaikkal békében élő jó magyar emberek legyenek itthon, Erdélyben.

Legyőzték azt a kislányt, akit a napokban fogadtam be, 16 évesen és most tanul kanállal enni, mert ahogy ő mondja, még soha nem evett levest.

Legyőzték azt a moldvai csángó falut, melyről a román tanárnő azt mondta cinikusan, hogy a huszonnégy év alatt, mióta ő ott tanít egyetlen gyerek sem ment kilencedik osztályba, mert buták azok az emberek. Valóban az egyszerű nép között járva, azt látom, hogy a kisebbségi sors, a sanyarú élet bennünket határon túli embereket elnyomorított, nagyon sokan isznak, és más súlyos bűnök áldozataivá válnak, mert jaj a legyőzötteknek. És most megértük, hogy a dicsőségesen uralkodó Magyar kormány is legyőzött bennünket.

Én nagyon szégyellném, ha az engem megölelni akaró gyermekeimet egymás torkának ugrasztanám, majd diadalmasan legyőzném őket. Nagyon szégyelleném magamat, ha a gyerekeknek azt mondanám, hogy nézzétek, ti nagyobbak, a kicsik meg akarják enni a kenyereteket, verjetek szét közöttük. Minden erkölcsi felelősség az uszító, riogató karmesteré, a kormányé.

Ezeknek a leszegényedett, megtört határon túli magyaroknak volt hazájuk, ezeknek az embereknek az ősei adójukkal, munkájukkal Budapesten Országházat építettek, egy csodaszép Parlamentet, melyben most őket legyőzték, elutasítják.

Van egy ötletem: Vas megyét jó lenne privatizálni az osztrákoknak, s mindenkinek akkor adhatnak 20.000 forintot és egy feketeszegélyű zsebkendőt a nemzeti érzelmieknek.

Mit mondjak még? Gratulálok a győzelmükhöz a kormánypártoknak, és konok székelységgel kijelentem, hogy amíg ők saját népük ellen uszítanak és „győzedelmeskednek", én árváim nevében nem kérek, és nem is fogok elfogadni tőlük egyetlen vasat sem. Ha már becsületük nincs, akkor a pénzük tegye őket boldoggá!

A jobb jövőben bízó lélekkel, Csaba testvér

2004. december 7.