Kritikák:
Troll hosszúságú film varázsporral
A mai, technikailag csúcson lévő világunkban érdemes megemlíteni néhány szépirodalmi gyöngyszemet, amelyek az ifjúsághoz szólnak. Így van ez a Harry Potter-könyvekkel is. A varázslótanonc törénete nagyon sok csibe számára lett ifjúsági szent könyv, a szüleik pedig nem takarták el vágyaikat, hogy ők is elolvassák a szemcsis kamasz kalandjait. Az első könyvet, a Bölcsek Kövét Chris Columbus vitte vászonra.
Hol is kezdjem? Mindig előszőr a negatívumot kell leírni és elmondani, hát így kezdem azzal. Egy hibája van a filmnek, vagyis inkább kettő: az elsődleges, hogy a rendező Chris Columbus hol nagyon ragaszkodik a könyvhöz, hol pedig szinte már teljesen átformált párbeszédeket lehet hallani, amelyek valószínűleg a film alkotóinak szüleményei- valamilyen szinten. A másik nagy hiba, amit én kifogásolhatónak találtam: a film trollhosszú. Az első negyvenöt perc nem igazán izgalmas, bár görcsösen visszaadja a könyvet, nem éppen lebilincselő. A könyvet kivülről fújók pedig nem lesznek megelégedve, ha negyvenöt oldal negyvenöt percet igényel.
A pozítivumok: nagyon sok van, le kell szögeznem. A legfontosabb: a többszörös Oscar-díjas John Williams zenéje, amelynek révén én is bele tudtam abba élni magam, hogy a Roxfort falai között járok, és éppen a lebegtető-bűbájt tanulom, vagy csokibékákat rágcsálok és varázslókártyákat cserélgetek Ronnal vagy Dean Thomassal. Én is olvastam a könyvet, nekem a film különösen nem annyira tetszett. De ha nem olvastam volna a könyvet, lehet, hogy jobban tetszene. A második pozitívum a színészek teljesítménye: Emma Watson (Hermione Granger) és Rupert Grint (Ron Weasley) alakítása hol humoros, hol drámai, igazodnak az adott történéshez. Az effektusok szintén kitűnőek, a látványvilág pedig lenyűgöző. Jó film, de én többet vártam tőle.
- A nagy filmkritikus -
|