Első rész: Akkor és most - Viszály és diadal a Warcraft világában
Két év telt el Durotar megalapítása óta... Bár a hatalmas Horde és a nemes Alliance kötötte fegyverszünet tartósnak bizonyult, a feszültség csak tovább növekedett a két frakció között: az egész világra kiterjedo, totális háború elkerülhetetlennek tűnik. Harcok törtek ki Alterac Valley, Warsong Gulch és Arathi Basin stratégiailag meghatározó csataterein (battlegrounds), és a legutóbbi időkben már Eastern Plaguelandsen és Silithuson is.
De nem elég a régi konfliktus kiújulása, ősi veszedelmek ütötték fel fejüket, további fenyegetést jelentve Azeroth fajaira nézve. Mintha láthatatlan erők ösztökélnék őket, a sötétség ügynökei azon mukálkodnak, hogy a feledés homályába taszítsák a világot.
Blackrock Spire-ben Deathwing, a fekete sárkány öröksége beteljesülni látszik: fia, Nefarian, apja hitvány nyomdokaiba lépett. Nővére, Onyxia és emberi alakjuk segítségével Nefarian tovább dolgozik azon, hogy új élettel töltse meg a fekete sárkányfajzatot. Ennek eredményképpen teremti meg a króm sárkányokat: a vörös és a fekete sárkányok leírhatatlan hibridjeit.
Eközben Hakkar papjai primitív rituálékat vittek véghez pokoli véristenük nevében. A papoknak először istenüket sikerült földi megtestesülésre bírniuk a Temple of Atal'Hakkarban, majd az ördögi és vérszomjas Soulflayert idézték meg fizikailag is Azeroth világára Zul'Gurub omladozó romjai közt.
De a gonosz terjeszkedése nem állt meg a fizikailag létező birodalmak határain. Amikor az Emerald Nightmare megronototta Ysera bizalmas hadnagyait, néhány zöld sárkány tört át az álomportálokon szerte a világon, hogy éppen azok ellen forduljon, akiket előzőleg védelmeztek.
Szerte Silithuson rovarrajok rajzanak, mintha ősi és veszedelmes intelligencia irányítaná őket. A Scarab Wall kapujai mögött újra mozgolódnak a könyörtelen qirajiak. Az öreg isten, C'Thun hatalmával felruházva a qirajiak felkészítették csapataikat egy világméretű támadásra, hogy megbosszulják a nigh elfektől ezer évvel ezelőtt elszenvedett, keserű vereségük emlékét.
És mind közül a legrosszabb, a lich király jeges szorítása ismét Azerothot fenyegeti, ahogy a Scourge megújult erőkkel vonult fel élő és élőholt ellen egyaránt. Balsejtelmű temetők jelentek meg néhány nagyobb város körül. Az Alliance és a Horde mozgósította erőit, és visszavonulásra kényszerítették a Scourge-ot. De a kérdés még nem dőlt el. Ez a vereség valóban a lich király vereségét jelenti? Vagy ez az első támadás a Scourge valamely más céljának állt szolgálatában? Bármi legyen is, Kel'Thuzad minden bizonnyal egy mindenre kiterjedő, apokaliptikus erejű invázió számára készíti elő a terepet székhelyéről, Naxxramasból.
A világ hősei félelmet nem ismerve néznek szembe ezekkel és még számos más kihívással, hogy megvédjék fajaikat a pusztulástól. De a legnagyobb veszedelem láthatatlan marad. A temérdek veszély közepette a világ lakóinak egyetlen vágya, hogy megtudják, eljön e a valaha a béke újra Azeroth világára.
Második rész: Az árny visszatér
Deadwind Pass mélyén nyughatatlan szellemek kóborolnak Kharazan sötét termeiben, ahol a démoni hatalom uralta varázsló, Medivh utolsó napjait töltötte. Megkísértve az itt őrzött, az idő homályába veszett titkokról szóló híresztelésektől, kalandozók kezdtek feltűnedezni a kísértetjárta toronyban. A misztikus erődítmény titokzatos folyosóin horrorisztikus rémálmok ébredeznek.
Valahol máshol már mocorog Nozdormu, a szendergő sárkány. Az időtlen megérezte a veszélyt, mely hőn szeretett időfolyosóit fenyegeti. Homályos célok vezérelte ügynökök szivárogtak be a Caverns of Time-ba, három kulcsfontosságú történelmi esemény szabotálását kísérelve meg: Thrall szökését Durnholde-ból, a monumentális mount hyali csatát, és azt, hogy Medivh megalkossa a Dark Portalt. Hogy szembeszálhasson a rettenetes fenyegetéssel, Nozdormu hősöket toboroz, akik segítségével megvédheti az idő szerkezetét a menthetetlen és végleges megbomlás veszélyétől.
A jövő veszélybe kerülésével a múlt egy relikviája is a felszínre került, s megújult energiákat sugároz. Ez az ereklye tette képessé Lord Kazzakot, hogy újra működésbe hozza a mostani Dark Portalt, s megnyissa a kaput...
Harmadik rész: Outland, az összedőlt birodalom
Mielőtt még Ner'Zhul portáljai szétszaggatták volna Draenort, az orkok és a draeneiek békében éltek egymással. Ma ez a pusztulat a night elfek egykori védelmezője, a hatalom mániákusa, az áruló Illidan Stormrage irányítása alatt áll.
Illidan, akihez Prince Kael'Thas Sunstrider blood elfjei és a kígyószerű, alattomos nagák is csatlakoztak, szorosan rajta tartja a kezét Outlanden és portáljain. A Burning Legion is megvetette lábát Outlanden annak reményében, hogy a portálok segítségével nagyszámú, még romlatlan világra juthat el. Ha a démonok sikeresnek bizonyulnak, nem maradna menekvés a mindent elsöprő had elől.
De Kil'jaeden, a démonfejedelem sem feledkezett meg Illidan kudarcáról a lich király elpusztítására tett kísérlet során. Bár Illidan még mindig kezében tartja a hatalmas Black Temple-t, érzi már a Burning Legion visszatértének fenyegető veszélyét, és felkészül a harcra. Ő és szövetségesei addig harcolnak az outlandi portálok megtartásáért, amíg megererősíthetik hatalmának bázisait.
De nem egyedeül Illidan erői vannak jelen Outlanden. Több más frakció is kóborol a romos tájakon.
A maradék draeneiek bandái - bár közülük sok már csak régi önmaga árnyékaként létező, eszement Brokenné alakult. E brokenek a Fénytől elszakítva már csak puszta létükért és józan eszükért küzdenek.
Ráadásul, Thrall hadvezér remületére, az elhagyatott területek menekült orkjai a démoni rontás új forrását fedezték fel és tették magukévá. Legújabban a démonizált orkok egy új faja kezdett el kifele áramlani a Hellfire Citadelbol, a horda hadmuveletek első és második háború alatti bázisából. Noha ezek a vad orkok nem csináltak titkot jelenlétükből Outlanden, az újonnan felfedezett rontás forrása továbbra is rejtély maradt.
Dimenzionális erődjük, a Tempest Keep segítségével immár a naaruk is megérkeztek Outlandre. Ezek az energialények felismerték a leigázott puszták stratégiai jelentőségét, és összefogtak, hogy bármi áron is, de legyőzzék esküdt ellenségüket - a Legiont. Amikor a naaruk java része felkerekedett, hogy felfedezze Outland elpusztított területeit, Kael'thas megragadta a kínálkozó lehetőséget a támadásra.
A blood elfek ostrom alá vették az erődöt, túljutottak az automatizált védelmi rendszeren, és átvették a hatalmat a vártoronyot körülvevő épületek fölött. Kael'thas belekezdett az erőd másvilági technológiáinak manipulációjába, arra használva fel azokat, hogy maga a Netherstorm kaotikus energiáit fogja munkába segítségükkel.
Illidan erőfeszítéseinek ellenére, hogy zárva tartsa Outland portáljait, a Horde és az Alliance számít Outland szerepére a megújult ellenségeskedésben, és még ennél is fenyegetőbb veszedelmekben. Azeroth lakosai így nem csak az egymás elleni harcra készülnek fel, de arra is, hogy szembenézzenek a Burning Legion elkerülhetetlen támadásával is. Ebből az apropóból mind a Horde, mind az Alliance új szövetségeseket toboroz.
Két fontos faj állt elő válaszként a hívásra. A Quels'Thalas elleni legutóbbi Scourge invázió során szétdúlt leleményes, mágiafüggő blood elfek összevonták erőiket, hogy újraépítsék királyságukat és a horda ügye mellé álljanak. Eközben a draeneiek, akik egykor békében éltek a sámánisztikus orkokkal, csatlakoztak az Alliance-hez, hogy velük együtt harcoljanak a Burning Legion ellen, és megbosszulják az orkok múltbeli kegyetlenkedéseit.
Negyedik rész: A draeneiek menekülése
Réges régen, Argus világán, a ragyógó, mágikus tehetséggel megáldott eredar faj felhívta magára Sargeras, the Destroyer of Worlds (a világok pusztítójának) figyelmét. Sargeras kimondhatatlan hatalmat ajánlott fel az eredarok három vezetőjének, Kil'jaedennek, Archimonde-nak és Velennek, feltétlen huségükért cserébe. Velennek rövidesen nyugtalanító látomása támadt, melyben az eredarok leírhatatlan démoni lényekké változtak át, elsá érző tagjaivá a Légiónak, mely rövidesen hatalmas méretűvé fejlődhet és minden életet megtizedelhet.
Velen figyelmeztetése ellenére Kil'jaeden és Archimonde úgy határozott, hogy elfogadja Sargeras ajánlatát. Velen kétségbeesett régi barátai döntése láttán, és segítséget keresett. Meglepetésére és megkönnyebbülésére a jóakaratú naaruk egyike válaszolt kérésére. Ezek az energialények, csakúgy, mint Velen, előre látták a Burning Legion megalakulását.
A naaru felajánlotta Velennek és más híveknek, hogy menedékbe vezeti őket. Velen csendben összegyűjtötte azokat az eredar társait, akik megbízhatónak tűntek, és draeneinek, azaz "a száműzötteknek" nevezte el őket. Amikor Sargeras visszatért Argusra, és a készségesebb eredarokat démonná változtatta, a draeneiek éppenhogy el tudtak szökni szülőföldjükről. A feldühödött Kil'jaeden megesküdött, hogy ha kell, kutatni fog akár a teremtés végezetéig is, de megtalálja Velent.
Miközben a a dreneieket a Burning Legion üldözte az egész kozmoszon át, a naaruk megtanították a menekülteket a Fény útjaira. Mélyen megérintve e tanoktól, a draeneiek felesküdtek a Fényre és a naaruk eszményeinek megőrzésére.
Idővel a daeneiek leteleptek egy távoli földön, és találkoztak az őslakos sámánisztikus orkokkal. A daeneiek új otthonukat Draenornak, azaz "A száműzöttek menedékének" nevezték el. Kil'jaeden azonban folytatta a menekülők üldözését, és végülis tudomást szerzett az idilli világ és gyanútlan lakóinak létezéséről.
Ner'zhulon, a sámánon keresztül a démonfejedelem fokozatosan kezdte megrontani az orkokat. Amikor Ner'zhul egy bizonyos ponton túl visszautasította, hogy a Legion utasításait szolgálja, Kil'jaeden Ner'zhul tanoncához fordult. Gul'dan vérszomjas őorültekké tette az orkokat, és az újonnan megalakult Horde elkezdte lemészárolni a békés draeneieket.
Az ork hadjárat a draeneiek ellen végzetesen hatásosnak bizonyult. A draenei faj több, mint 80%-a pusztult el, noha a túlélők egy kis csapata megmaradt, köztük a nemes Velennel.
Az orkok továbbmentek, hogy Medivh Dark Portaljának segítségével megszállják Azerothot. Évekkel később, a második háború után Ner'zhul további portáljai fogják darabokra tépni Draenort.
Legutóbb Velen és egy maroknyi draenei túlélő megszerezte az irányítást a Tempest Keepet körülvevő egyik építmény fölött, és segítségével Azeroth-ra szökött. Most szövetségeseket keresnek a Burning Crusade ellen folytatott, soha véget nem érő háborújukhoz.
Ötödik rész: A blood elfek öröksége
Réges régen a menekülő high elfek Lordaeron partjainál értek földet. Itt próbáltak új otthont találni, és a trollokkal folytatott harcok után megalapították Quel'Thalas királyságot.
Felhasználva egy üveg szent vizet, melyet az első Well of Eternity-ből (az örökkévalóság forrása) loptak, a high elfek létrehoztak egy misztikus energiákat árasztó kutat a quel'thalasi ley energiavonalak egy találkozási pontjánál. A forrást Sunwelnek nevezték el. Erős arkanikus mágiája táplálta és megerősítette a high elfeket, és nemsokára megalapították Silvermoon csodálatos városát. Mágikus korlátjuktól védve a high elfek nagyjából négyezer éven át élvezhették a békét, de ez a béke nem tartósságra teremtett. Az amani trollok hatamas sereget gyűjtöttek össze, és ostrom alá vették az elf királyságot. A mérhetetlen túlerővel szemben a high elfek elhamarkodott szövetséget kötöttek Arathor ember nemzetével. Az elfek az emberek egy kis csoportját megtanították a mágia használatára, cserébe az emberek segítettek az elfeknek a trollok hatalmi bázisának végleges elpusztításában.
Az elkövetkező években az elfek visszatértek világtól elvonult életükhöz, de a harmadik háború alatt az ördögi Arthas Menethil herceg elhozta a háborút országukba. Arthas a Sunwell hatalmára áhítozott, és semmi sem állíthatta volna meg, hogy megszerezze azt. Betört Quel'Thalasba, és a populáció legnagyobb részét még a föld színéről is eltörölte. Végül még maga a király, Anesterian Sunstrider is elesett.
Ráadásul világossá vált, hogy a high elfek függővé váltak a Sunwell mágikus energiáitól. Most, hogy mágiájuk forrását elvesztették, a néhány megmaradt high elf hamar megbetegedett és apatikussá vált.
Kael'thas herceg, a királyi vérvonal utolsó életben maradt képviselője tanulmányai befejeztével visszatért Dalaranba, de ott Quel'Thalasnak már csak a romjait találta. Bosszúra szomjazva összegyűjtötte a túlélőket, blood elfeknek (vérelf) nevezte őket, és a legerősebb harcosokat egy csapatba gyűjtve csatlakozott Lordaeron hadjáratához a Scourge ellen.
Az emberi előítéleteknek köszönhetoen Kael'thas herceg kénytelen volt elfogadni Lady Vashj és hüllő nagáinak szolgálatait. Amikor az emberek felfedezték, hogy a blood elfek a nagákkal dolgoznak, Kael'thast és társait bebörtönözték és halálra ítélték. Lady Vashj rövisedesen megérkezett, és kiszabadította őket, keresztülvezetve őket a portálon, át Outland szétdúlt pusztáira.
Itt találkoztak az elfek azzal az egyetlen lénnyel, aki véget vethetett éhségüknek: a renegát démonnal, Illidan Stormrage-dszel. Bizonyos lévén abban, hogy a blood elfek meghalnának Illidan segítsége nélkül, Keal'thas beleegyezett, hogy a Betrayert (az árulót) szolgálják. Csupán egyetlen képviselőt, Rommath-ot küldték vissza Azeroth-ra egy reményteli üzenettel a Quel'thalasban maradt blood elfek részére: hogy egy napon Keal'thas visszatér, hogy népét a paradicsomba vezethesse.
Rommath hatalmas előrelépéseket tett, hogy megtanítsa a blood elfeket az arkanikus energiák manipulálásának haladóbb technikáira. Az új céltól vezérelve a blood elfek újjáépítették Silvermoon városát, noha annak hatalmát most már illékonyabb mágia alkotta. Felbátorítva Kael'thas visszatértének ígéretétől, Quel'Thalas kimerült polgárai most arra koncentrálnak, hogy visszanyerjék erejüket, miközben új ösvényt vágnak a bizonytalan jövőbe.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
