A II.világháborúnak 21 győztes és 7 "vesztes" állama volt. A vesztesek között volt Tiso fasiszta Szlovákiája is. Csupán Edvárd Benesnek, a cseh szabadkőműves nagypáholy mestere nagyravágyásának és befolyásának köszönhetően hozták létre újra a csehszlovák szörnyszülött műállamot, így 1947-ben Párizsban a győztes nagyhatalmak jóvoltából a szlovákok is a győztesek oldalára kerültek függetlenül attól, hogy kinek az oldalán állt Tiso Szlovákiája a háború során.
Felvidék második elrablása a történelmi Magyarországtól ismét megtörtént és 1947-ben véglegesítve lett a Párizsi békeszerződés révén.
Az "igazságosztók" jóvoltából homogén magyar területek kerültek ismét csehszlovák iga alá, melyeket először közvetlenül a háború végén és után (1945-ben) az ú.n." Kassai kormányprogram" majd Benesi-dekrétumok segítségével próbáltak felszámolni.
A program és dekrétumok a magyarság ( és németség) teljes eltüntetéséről szólt az rablóbékével kapott adományország Csehszlovákia területéről. Benesék egy homogén, kizárólag csehek és szlovákok által lakott államról álmodoztak. Mivel túl sok volt a magyar a meghamisított és lefelé kerekített népességi statisztikák ellenére is és az ország "homogenizálását" ( ez a kifejezés szerepel a dekrétumokban)- azaz a magyarok eltávolítását -, kitelepítésekkel és lakosságcserével nem tudták megoldani, ezért az erőszakos asszimiláció mellett döntöttek.
Ez az úgynevezett "reszlovakizáció", mely visszaszlovákosítást jelent- micsoda képtelenség és történelmi hazugságon alapuló ötlet ! Abból indultak ki, hogy az egész felvidéki magyarság eredetileg szlovák volt, csak elmagyarosodott és erre való hivatkozással szlováknak kellett vallania magát mindenkinek, aki maradni akart a saját szülőföldjén. Aki reszlovakizált, annak nem volt szabad a magyar nyelvet sem használnia, aki nem azt deportálták Csehországba kényszermunkára vagy kitelepítették Magyarországra 50 kg-os csomaggal.
Számos példa volt arra, hogy Kassán, az utcán fényes nappal nyilvánosan megpofoztak magyar embereket szlovák járókelők és rendőrök, mert magyarul beszéltek. Azokat a gyerekeket ,akik az iskolában megszólaltak magyarul bottal ütötték. Személyes beszámolót hallottam arról, hogy azért kapott ki a hét éves kisfiú, mert szlovákul nem tudott és magyarul kért engedélyt arra, hogy biológiai szükségletét elvégezhesse a második elemiben. Akivel ez utóbbi eset megtörtént ma 67 éves nagyszülő.
A Benesi-dekrétumok beépültek a későbbi kommunista Csehszlovákia törvénykezésébe és jogfolytonosság révén az 1993-ban létrejött két új állam törvénykezésébe is (1948-ban került Klement Gottwald moszkovita-kommunista vezér hatalomra ).
A Benesi-dekrétumok - azaz a magyarságot megbélyegző kollektív bűnösség törvényei-, az EU csatlakozást is gyakorlatilag zökkenőmentesen túlélték.
Az 1993-ban létrejött két új állam elismertetése is gördülékenyen ment, hisz senki nem kérte számon a Párizsi békeszerződés érvénytelenedésének tényét Csehszlovákia megszűnése kapcsán. Tudvalévő ugyanis,hogy Felvidéket a Párizsi békeszerződés értelmében nem Szlovákia, hanem a Csehszlovák állam kapta. Csehszlovákia megszűnése a békeszerződés rendelkezésének érvénytelenedését is jelenti. A jogutódot, azaz Magyarországot meg kellett volna kérdezni Felvidék hovatartozásának mikéntjéről. Ha tekintebe vesszük azt az ENSZ határozatot, miszerint "1. Minden népnek joga van az önrendelkezésre..." (Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya I.rész,1.cikk,1.bekezdés) akkor tárgyalásos úton kellett volna megoldani a szlovákság önrendelkezési igényeit. Az önrendelkezésre joga van mindenkinek, tehát egyáltalán nem egyértelmű, hogy a volt Csehszlovákia határainak kellett volna megmaradnia az államalakulat megszűnése után ugyanis a jogutód Magyarországhoz tartozik Felvidék egész területe.
Az új szlovák állam határai mindmáig bizonytalanok lennének ennek értelmében, ha nem történt volna meg Szlovákia gyors nemzetközi elismertetése és a magyar-szlovák Alapszerződés nyélbe ütése. Az Alapszerződésben Magyarország elismerte Szlovákia Csehszlovákia számára meghúzott 1947-es határainak sérthetetlenségét. Ezzel sikerült megerősíteni Szlovákia akkori és egyben jelenlegi határait.
Becsületére legyen mondva Liechtenstein vezetőinek, hogy ők kivételek voltak, ugyanis a Benesi-dekrétumok továbbélése miatt mind a mai napig nem ismeri el Liechtenstein állam a Szlovák állam létezését. Tehát szlovák útlevéllel Liechtensteinbe ma sem lehet utazni !
1993-ban volt az a pillanat, amikor Magyarország követelhette volna a határok újratárgyalását, azaz Párizsi békeszerződés tárgyalásos úton történő revízióját Csehszlovákia megszűnése miatt.
A békés megoldás eredménye az autonómia és határrevízió együttes kiharcolása is lehetett volna ugyanis az erőszakos betelepítések és asszimilációs politika valamint a spontán szlovák betelepülések miatt megváltoztak az etnikai arányok Felvidéken a magyarság rovására. Népszavazás is szóba jöhetett volna az új határok megállapítása végett az 1938-as etnikai határsáv alatt élők körében vagy egész Felvidék területén horizontálisan kijelölt régiónként.
Nem ez történt, ehelyett egy a magyarság számára hátrányosan megkötött államközi ú.n. Alapszerződést írtak alá Horn Gyula kormánya nyomán, amelyből "kifelejtették" az autonómia lehetőségének deklarálását. Hozzá kell tennünk, hogy az előző, az Antall-kormány tétlenkedése és a parlamenti liberalizmus és ellenzék is hozzájárult a a történelmi lehetőség elszalasztásához.
Pótcselekvésként az Orbán-kormány nem az Alapszerződést módosította, melyben az autonómia lehetősége is helyt kaphatott volna és nem az állampolgárásg visszaadását forszírozta a kettős állampolgárság intézményének bevezetésével, hanem a helyzetet a státusztörvény bevezetésével próbálta megoldani. Tudjuk ez nem volt időtálló és egyáltalán nem helyettesítette sem a kettős állampolgárág sem pedig az autonómia intézményét.
Az eredményt látjuk. A felvidéki magyarság asszimilációja soha nem látott mértékben növekedett, a magyarság lélekszáma jelentősen megfogyatkozott. A beáramló szlovák telepesek a magyar homogén területek egységét 1947 óta folyamatosan bontották meg és zilálták szét. A betelepítések tervszerűen zajlottak, ezt elősegítették az asszimilációs népességpolitikával, pártpolitikával. Burkoltan például "iparosítás" címszóval is történt etnikai arányok megbontása a Benesi-dekrétumok szellemében. Lásd a Kassai Vasmű esetét, ennek létrejöttét, ahol egy magyarok lakta mezőgazdasági terület kellős közepére egy acélgyárat építettek úgy ,hogy sem szén, sem vasérc, sem munkás nem volt a közelben hozzá. Természetesen munkások jöttek tízezerével az északi szlovák megyékből úgy,hogy a szlovák munkások ellepték Kassát és környékét. Szén is jött a távoli Csehországból és vasérc is a Szovjetúnióból. Egy egész szlovák munkásváros is kinőtt a gyár mellett.
Ma is a Benesi-dekrétumok szellemében zajlik a magyar oktatás " támogatása ", az autonómia-ellenes fellépés, a koncepciós per egy magyarverés kapcsán, a neofasiszta magyarellenes felvonulások megtűrése, elnézése. Ide tartozik Rozsnyón a Kossuth szobor gyalázása, a révkomáromi hlinka-gárdista neonáci inzultus,a pozsonyi nyilvános Tiso sírhely koszorúzás neonácik és a Matica slovenská képviselői által, a Benesi-dekrétumok megtartása melletti nyilatkozatok egészen kormányfői és államelnöki nyilatkozatokig bezárólag - Gasparovics, Fico nyilatkozatai. Ide tartozik a közpénzek elosztása a tengerszint feletti magasság szerint az északi megyék javára, az uniós pénzek elosztása szintén a déli régiók hátrányára, a közigazgatási határok módosítása a magyarok arányának csökkentése céljából, a nylevtörvény és még sorolhatnánk tovább a példákat.
A nagyhatalmak jóvoltából, a rablóbéke következményeként kialakult állam vezetőinek szemtelensége nem ismer határokat, ennek legékesebb példája, melyet az EU is megtűr, az a március 14-i hivatalos nemzeti és állami ünnep az EU tagállam Szlovákiában, mely a fasiszta Tiso-féle ú.n. "önálló" Szlovákia megalakulásának emléknapja.
Erre az 1939.március 14-én létrejött bábállamra az abszolút náci-csatlós név mondható ki, csak néhány momentumot említek a II.világháború után a nagyhatalmak által győztesnek minősített ország tevékenységéből:
-A Hlinka -gárda Hitler oldalán részt vett Lengyelország lerohanásában, azaz a Szlovák állam részese és egyben felelőse is volt a II.világháború kirobbantásának Hitler és Sztálin mellett.
-Említésre méltó, hogy az egész szlovák állami gépezet a Birodalom javára dolgozott, hadserege a németek oldalán harcolt, továbbá kiemelendő a náci nürnbergi törvények azonnali bevezetése is, a zsidó származású állampolgárok fejpénzért történő deportálása .Ez alatt az értendő, hogy a szlovák állam fejpénzt fizetett a náciknak minden zsidó származású ember deportálásáért, így másfél esztendő alatt az összes zsidó származású szlovák állampolgár eltűnt Szlovákia területéről- egy részük átszökött Magyarországra, ahol menedéket kapott.
Ennek az államnak a megalakulását ünneplik a szlovákok hivatalosan az EU égisze alatt március 14-én. Nem véletlen tehát, hogy míg mi március 15-én Petőfi Sándor szabadségszeretetét ünnepeljük, általában március 14-e körül rongálják meg Pozsonyban rendszeresen a Petőfi szobrot a szlovák neonácik. Lehet, hogy az elkövetőket még mindig keresi a szlovák rendőrség ? Talán olyan erőbedobással, mint a Malina Hedvig elleni bűncselekmény elkövetőjét...
Az 1938-as revízióval kapcsolatban a következő mondható el:
1.A határmegállapítás nagyjából az etnikai határok mentén történt, bár a magyar koronázó város Pozsony, ahol még 1920-ban a szlovákok számaránya nem haladta meg a 14,5 %-ot sem Szlovákia területén maradt - a nagyhatalmak ( a korábban Benes oldalán álló angolok, olaszok) beismerték trianoni tévedésüket és igazságot akartak szolgáltatni Magyarországnak a Felvidékkel elcsatolt 1 millió magyar miatt. Még a revíziós határmegvonás után is maradt 120 ezer magyar a szlovák területen. Az ott élők számára hazatérést,felszabadulást jelentett és nem megszállást, ahogyan Szlota János állítja. Elég megnézni a dokumentumfilmek bejátszásait.
2. 1938 novemberében Horthy Miklós bevonulását örömkönnyek és virágeső fogadták. A felszabadulás érzése töltötte el az embereket, melyet nemcsak magyar, hanem külföldi tudósítók és dokumentumfilmek is bizonyítanak. Ekkor nem megszállás történt, ahogyan azt Szlota János mondja, hanem Felvidék hazatért az anyaországhoz. A nagyhatalmak részéről is ez nem volt más,mint egy békés úton történő igazságszolgáltatás ( I.Bécsi döntés).
3. Horthy Miklós a kassai bevonulásakor horvát nyelven mondott üdvözölő beszédet a Kassán megjelent szlovákoknak, melyben biztosította őket a békés egymás mellett élésről, jogaik szabad gyakorlásáról és állampolgári egyenrangúságukról
4. Szlota János olvassa el a város krónikájában (vagy kérdezze meg a helyieket ) a jászómindszenti szlovákok történetét ( szlovák nevén Poprocs, a magyar Jászó községtől egy északra fekvő, szlovákok által lakott falu) , akik a Jászón történt határmegvonással a cseh-szlovák állam oldalára kerültek és emiatt szlovák létükre magyar zászlókkal felvonulva mentek 1938-ban a Szepsi Városházára (Kassa és Rozsnyó között elhelyezkedő járásszékhely ) azzal a követeléssel, hogy ők is a Horthy kormányzó által iirányított Magyarországhoz szeretnének tartozni és nem pedig Cseh-Szlovákiához. Még ma is élnek Szepsiben és Jászómindszenten is ennek az eseménynek szemtanúi.
5. A számok tükrében:
1938-ban az 1920-ban összesen 1 084 343 elcsatolt magyar lakosból ekkor 882 ezer került vissza az anyaországhoz.Tegyük hozzá, hogy az ezt megelőző csehszlovák kormányzat alatti népszámlálás alkalmával a ebből csak 598 500 merte magát magyarnak vallani, mely jól jellemzi a Benesi - ország megfélemlítö politikáját és statisztikai büvészkedését. A visszacsatolás utáni számadatok hitelesek. Az 1945-ös adatok a csehszlovák kormány becsült adatai, lefelé kerekített számok , ugyanis nemzetközi fórumokon próbálták elfogadtatni a kitelepítéseket és a lakosságcserét, melynek annál nagyobb volt az esélye minél kevesebb magyart és minél kevesebb magyarral történö manipulációt tudtak felmutatni. Ez látszik a benesi tervezett adatokból is, mint ahogyan azt Mindszenty hercegprímás emlékirataiból is tudjuk: 650 ezer magyar eltüntetését tervezték, 100 ezret Magyarországra terveztek átdobni, 200 ezret eröszakkal visszaszlovákosítani a saját szülöföldjükön és a maradék "csekélynek feltüntetett" 400 ezret szétszórva az ország területén a szülöföldjükröl , gyökereikböl kiszakítva óhajtottak beolvasztani csehek vagy szlovákok lakta területeken. Tehát tervezett etnikai tisztogatásról van szó, a tervekben szereplö egész számra kerekített számokkal. Ez a folyamat elindult és csak Csehországba kb.80 ezer magyart deportáltak szülőföldjéről. A lakosságcsere történt szintén erőszakkal. Aki nem vallotta magát szlováknak ( nem írta alá a reszlovakizáló okmányt ) azt 50 kg-os személyi csomaggal zavarták át a határ túloldalára és a házaikba szlovákokat telepítettek.
A lakosságcsere is igazságtalanul zajlott, amit senki sem hangsúlyoz eléggé: a magyarországi szlovákok önként mehettek - aki akart az mehetett a határ túloldalára ,aki nem az maradhatott. Ennélfogva a szegényebb szlovákok mentek szerencsét próbálni, a jómódúbbak maradtak Magyarországon.
Az önként áttelepült szlovákok így elfoglalták az elhurcolt vagy ktelepített magyarok házait és portáit, míg a kitelepített magyarok hónapokig vagonokban, embertelen körülmények között voltak elszállásolva Magyarországon. Sokkal kevesebb önkéntes szlovák került át Csehszlovákiába, mint amennyi kényszerrel kiutasított felvidéki magyar Magyarországra. A magyar kormány a szlovák nyelvet rosszul beszélő szlovákoknak még nyelvtanfolyamot is szervezett.
A magyarellenes folyamat megállítása lényegében Mindszenty bíboros eröfeszítéseinek köszönhetö, ugyanis ö végsö elkeseredésében a világegyházon keresztül médiakampányt indított el ezen galádságok ellen. Ma Gasparovic szlovák államelnök azt szeretné ,ha a magyarok kérnének bocsánatot a szlovákoktól Felvidék 1938-as visszacsatolásáért. A bocsánatkérésröl hallani sem akartak. A csehek megtették a szudétanémetek irányában ezt a gesztust, de a magyarok irányában ök sem nyilatkoztak egyértelműen.
Még egyszer hangsúlyoznunk kell : a Benesi- asszimilációs politika nem fejezödött be 1948-ban.
A kollektív bünösség elve beépült a csehszlovák törvénykezésbe, mely a torzszülött ország felbomlása után átöröklődött mindkét állam törvénykezésébe. A Benesi - dekrétumok szellemében történt további visszaélésekröl a honlap más menüpontjaiban lehet olvasni (többek között a szlovák sovinizmusról és asszimilációs politikáról szóló fejezetekben ). Itt csak arra hívom fel a figyelmet, hogy a Benesi -dekrétumok továbbéltetése kapcsán két következtetést lehet levonni:
1. még mindig "bünös nemzetnek" tartják a magyarságot és ezt az eszmét az 1920-ban és 1947-ben jogtalanul és illetéktelenül megszerzett magyar javak megtartására próbálják felhasználni
2. az érvényben lévö Benesi -dekrétumokat,mint élő törvényrendeleteket a teljes önrendelkezésért és szabad nyelvhasználatért folytatott harcban nagyon jól fel lehet használni és "belügyekbe való beavatkozásként" feltüntetni a nemzetközi közvélemény és sajtó elött.
Szlota János Horthyt fasisztának nevezte,mely szintén nem igaz.
Ha csak a zsidó deportálások vonatkozásában hasonlítjuk össze Horthy Miklóst Tisóval azt látjuk, hogy egészen 1944 márciusáig, F.G. Montgomery ,a kortárs magyarországi USA nagykövet szavaival élve Magyarország "menedékhely volt egymillió zsidó számára", egy "oázis Hitler sivatagában" volt Európában. Szintén Montgomery írja emlékirataiban: " Magyarországgal szemben Hitlernek a haragját nagyrészt a zsidóknak nyújtott védelem provokálta ki. Jelentös részük túlélte a a náci idöszakot Magyarországon, addigra ugyanis, mire a német hadsereg ténylegesen átvette a hatalmat az országban, Hitler már közel volt a bukáshoz. Magyarországon a zsidók biztonsága nagymértékben annak volt köszönhetö,hogy milyen törvényket hoztak korlátozásukra. Ezek a törvények ugyanis azt a látszatot keltették, hogy Magyarország eleget tesz a zsarnok követeléseinek, de valójában éppen ezeknek a törvényeknek a segítségével tudott fennmaradni, mint menedéket nyújtó oázis. Ha megtagadta volna, hogy bármilyen törvényt is hozzon a zsidók ellen, a zsidók tényleges biztonságának idöszaka kétségtelenül sokkal gyorsabban véget ért volna,mint a valóságban" ( idézet J.F.Montgomery :Magyarország a vonakodó csatlós, Zrínyi kiadó, 2004. 124.oldal, az eredeti mű a Horthy-ekorszak magyarországi USA nagykövetének, G.F. Montgomery-nek önéletrajzi írása könyv formájában először Hungary The Unwilling Satellite címmel jelent meg New Yersey-ben 1947-ben, majd 1993-ban és 2004-ben magyarra nyelven Magyarország a vonakodó csatlós címmel jelent meg és érhető el korlátozott számban ).Tiso fasiszta Szlovákiája 6 évig tartott,míg Magyarországon a Szálasi uralom közel 5 hónapig. Horthy sohasem volt fasiszta, minden szélsőség távol állt tőle, míg Tiso az volt.
Horthy, akit náci segítséggel végül a nyilasok 1944.október 15-én távolítottak el puccsal a helyéről német , majd amerikai fogságba került és fel sem merült, hogy háborús bűnös lenne, mert Nürnbergben csak tanúként hallgatták ki és szabadon engedték. A kormányzósága alatt a népét szolgálta a kereste azokat a kapcsolatokat, melyek az igazságtalan trianoni békediktátummal elcsatolt magyar emberek anyaországhoz való visszatérését eredményezi. Tiso viszont háborús bűnös volt. Ennek ellenére Benes 1947-ben, ezúttal Sztálin segítségével újra kaphatott egy Csehszlovákiának nevezett soketnikumú államot 1 millió felvidéki magyarral. 2007-ben éppen 14 éves Szlovákia a rablóbéke következményének országa, a magyarok félmillióra zsugorított lélekszámával.
Végezetül:
Mit gátolnak a Benesi-dekrétumok ma ?
1. a területi autonómia létrehozását
2. a szabad és hivatalos nyelvhasználatot
3. a magyarok kárpótlását
4. a hiteles történelemoktatást
5. a magyar-szlovák kapcsolatok javulását határokon belül és kívül
6. az érvényes nemzetközi joggal szöges ellentétben állnak és gátolják azok alkalmazását
(gportal.nemzetidal.hu főszerkesztő)
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum