De mindemellett az SZDSZ rútul elárulta tulajdonképpeni táborát, az őszinte liberálisokat is. Azokat az őszinte, kommunizmusellenes szabadelvűeket, akik azért szavaztak rá 1990-ben, mert benne látták a legkeményebb antikommunista erőt. Ahhoz, hogy 1994-ben koalíciót kössön a négy évvel korábban teli szájjal szidott kommunista utódpárttal. El is vesztette a párt szavazótáborának nagy részét és azóta is minden választáson meg kell küzdenie a parlamentbe jutásért.
De a politikai hatalmi játszmáktól függetlenül is az SZDSZ rendszeresen a liberalizmus téziseivel ellentétben lépett. Egy liberális politikus különösen érzékeny az emberi jogok sérelmére és nem alkalmaz kettős mércét. Az SZDSZ különös affinitással szelektál ezen a területen: a különböző devianciák (homoszexualitás, kábítószerezés, bűnözés) hordozóit nagy előszeretettel veszi védelmébe, míg a kisebbségi magyarság problémái iránt olyannyira érzéketlen, hogy még a náci ihletettségű Beneą-dekrétumok ügyében is képes volt e dekrétumokat védelmező szlovák diplomácia mellé állni Orbán Viktorral szemben. Nagy előszeretettel emlegeti a náci bűnöket, de igyekszik kerülni a kommunista bűnök tematizálását. Ennek legfelháborítóbb megnyilvánulása, amikor meggyalázva a szovjetek által meggyilkolt ártatlan civilek és megerőszakolt asszonyok emlékét, felszabadulásnak nevezi a szovjet megszállást – tercelve az MSZP-nek. Arról is érdemes lenne hosszabban beszélni, hogy miként fér össze a globalizmus támogatása a liberális elvekkel. Mert a liberalizmus nemcsak és nem elsősorban szabad piacot jelent. De még ha azt is jelentené: a globalizmus a szabad piacot is felszámolja, mint ahogy felszámolja a szabad eszmék piacát is, és tönkreteszi az egyént. Felszámolja a kisegzisztenciákat, tudatnyomorba süllyeszti, konzum-idiótává alacsonyítja az egyes egyént. Liberális párt, ha komolyan veszi dogmáinak alapértékeit, aligha támogathatja a globalista térhódítást.
De hát a liberalizmus az SZDSZ számára már régen csak álca. Akik komolyan vették valamilyen fokon a liberális elveket (beleértve az időközben elhunyt Petri Györgyöt, Kis Jánost, az SZDSZ első elnökét, Tamás Gáspár Miklóst, Hack Pétert), már régen kiléptek. Nem véletlen, hogy a politikai folklór már olyan vicceket terjeszt, miszerint Magyar Bálint találkozik Kóka Jánossal a parlament folyosóján és V betűt formáz ujjaival. Kóka megkérdi: „Mi van, győztünk”? „Nem – feleli Magyar –, ennyien maradtunk.” A liberalizmus népszerű eszmerendszer volt a totalitárius diktatúrák idején, mára viszont már nyűg annak dacára, hogy jól használható a nemzetellenes törekvések leplezésére (a liberalizmus létrejötte óta urbánus, kozmopolita és antiklerikális, s az állam semlegességét hirdeti). Kóka megválasztásával az SZDSZ véglegesen leszámolt a liberális gondolati tradícióval, formálisan is testvérpártja lett a minden eszmei tartalom nélküli, kizárólag a zsákmányra koncentráló, saját zsebre játszó MSZP-nek.

Borbély Zsolt Attila

Kapcsolódó cikk:

Csurka István: A totális diktatúra kialakulása a liberális demokráciában		2007.05.19. 09:56
www.miep.hu, 2007.05.18.A totális diktatúra kialakítása Magyarországon a kilencvenes évek közepe óta szovjet mintára történik, amerikai támogatással. Moszkvában a húszas években hasonló volt a helyzet. A bolsevista rendszer azért élvezett anyagi és erkölcsi támogatást az amerikai tőkésektől, mert elősegítette, pártolta az orosz zsidók városokba özönlését, vezető állásokba jutását, és a régi korlátozásokat feloldva hathatós támogatásokat nyújtott nekik Tovább >>

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés