A múlt pejoratív értelmezése karöltve a fejlődés, haladás mágikus dimenzióba emelésével a felvilágosodás korának aberrációi közé tartozik. Sokan még ma is, amikor köztudott, hogy a technikai haladás bolygónk lakhatatlanná válásával fenyeget a nem is oly távoli jövőben, képesek a modernizáció jelszavaival operálni, ahelyett, hogy a fenntartható fejlődésről, a környezetfelelős gazdaságpolitikáról beszélnének, arról, hogy létterünket, a Földet „unokáinktól kaptuk kölcsön”, ahogy a tetszetős és igaz környezetvédelmi toposz mondja. Markó Béla alighanem lebecsüli a választói tábort, amikor ettől a szövegeléstől reméli szervezete választási sikerét. Mert kevés dolog annyira világos az elmúlt közel két évtizedre visszatekintve, mint az, hogy mit is képvisel Tőkés László. Az erdélyi magyar politikai palettán kevés olyan megszemélyesíthető politikai viszonyítási pont van, mint ő. Láttunk szép számmal politikai szélkakasokat, láttuk, miként lesz a nemzeti oldal egyik reménységéből, előbb kinevezett végrehajtó, aki a központi akaratot képviseli a helyi autonomista erőkkel szemben, majd legvégül Kempinsky-beli koccintó (lásd Kincses Előd szabálytalan, diktatorikus leváltását 2000-ben és Kelemen Atilla ideiglenes illegitim elnökösködését Maros megyében a választási kampány hajrájában, továbbá az ominózus megemlékezést Erdély elvesztésének évfordulóján). Maga Markó Béla kemény autonomista beszédet tartott 1994-ben az Interconfessio társaság által a Kolozsvári Nyilatkozat második évfordulóján rendezett konferencián, majd cserben hagyva politikai szövetségeseit s a Neptun lobby élére állva kulcsfigura lett az RMDSZ történetének leggyalázatosabb pártütésében, Nagy Benedek Tőkés László elleni puccskísérletében, amikoris az RMDSZ labanc erői rájátszva a sovén román propaganda rágalmára szekus ügynöknek akarták beállítani Temesvár hősét. S ugyanez a Markó Béla vezényli le a szervezet domesztikálását, a román nemzetstratégia céljainak megfelelő átfazonírozását, melynek eredményeképpen az RMDSZ magyar nemzeti önkormányzatból könnyen kifizethető román zsákmánypárt lett, a román kormányerők mindenkori legmegbízhatóbb partnere. Tőkés László ezzel szemben mindig is a nemzeti szabadsággondolatot képviselete, az autonómia, a nemzet önrendelkezés eszméjét. Ezt tette 1992-ben a Kolozsvári nyilatkozat vitáján, az 1993-as Brassói kongresszuson, a Kolozsvári 1995-ös kongresszuson, az ominózus bukaresti SZKT-n 1996-ban, (ahol pontos igénylistát mutatott be, ami az RMDSZ kormányba lépésének feltételrendszere kellett volna legyen), 1998-ban és 1999-ben a Fórum-mozgalom idején, az 1999-es kongresszuson, 1993 és 2003 között az SZKT-kon, majd miután az RMDSZ teljes mértékben elfordult az autonómiától, a belső választástól, az 1993-ban elhatározott menetrendtől, az autonomia-gondolat életben tartása és képviselete érdekében hívta életre az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Kezdeményező Testületét majd a magát a Tanácsot. S mindezek után jön Markó Béla, Hajdú Győző egykori helyettese, a célirányos politikát szélirányos politikaként értelmező machiavellista hatalomtaktikus és azt mondja: „Tőkés László a múltat képviseli”. Nos, Markó bizonyos értelemben akaratán kívül igazat mondott: az autonómia-gondolat az RMDSZ történetében kétségkívül már a múlt, ilyen értelemben pedig Tőkés László valóban a múltat képviseli. De közös múltunk e kulcsgondolata biztosíthatja egyedül nemzeti közösségünk jövőjét. Borbély Zsolt Attila Megjelenés előtt az Erdélyi Napló február 20-i számában  Korábban írtuk: Nem lesz „egységben az erő", döntött az SZKT (2007-02-17 - 13:57:01) Eckstein-Kovács Péter: Tőkés növelné az RMDSZ-lista esélyét (2007-02-17 - 07:46:15) Tőkés már nem állhat be az RMDSZ ernyője alá (2007-02-16 - 18:23:57) Országos nemzeti kisebbségi intézet létrehozását javasolják (2007-02-16 -

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés