Kézzelfoghatóak az okai. A Fidesz egyre-másra adta fel azokat az ügyeket, amelyek miatt valójában a szavazók bizalmát elnyerte. Akár a honvédséggel kapcsolatos - pl. a sorkatonaság megszüntetése - ügyekre gondolunk, akár az iraki szerepvállalásra, de mondhatnám a határon túli magyarok kettős állampolgárságának az ügyét. Lehetne a sort folytatni, hogy mi mindent hagyott parlagon heverni a Fidesz, de ha ezeket valaki fel akarta karolni, azt viszont nem tűrte el. Hogy e mögött tudatos politikai mérlegelés húzódott-e meg, vagy pedig a Fidesz visszatért liberális önmagához, ezt nem tudom teljes bizonyossággal megmondani. Szerintem nemzeti értékekben és érdekek képviseletében gondolkozó képviselőnek ekkor föl kell állnia és ott kell hagynia a pártját, még akkor is, ha a pártelhagyás az emberek szemében devianciának tűnik. Amikor Csurka István felvetette az összefogást a Jobbik és a MIÉP között, úgy találtam, hogy ez az érdeke a nemzeti oldalnak. Úgy látom, hogy mind a két párt elnöksége ebben kellő mértékben eltökélt, és 2006 tavaszán óriási esély nyílik meg a nemzeti oldal számára önálló frakcióként a parlamenti képviseletre.
Bízik-e abban, hogy a választópolgárok észreveszik: a Fidesz becsapta őket, és ezért a MIÉP-Jobbik Harmadik Utat választják?
A beszélgetések során azzal szembesülök, hogy a Fidesz nagymértékben lefogta a 2002-es tavaszi választási vereség utáni polgári körök mozgalmon keresztül a nemzeti oldal kezét és gondolkodását, csupán üzeneteivel, de nem a tettekkel és cselekedetekkel. Pontosan tudják rólam, hogy bármikor bárkinek meg tudom mutatni az összes szja-bevallásomat, senkinek nincs egy huncut krajcára sem a zsebemben, senkinek a zablája nincs a számban. Mégis, az elején sokan mondták, hogy látjuk a Fidesz súlyos hibáit, de mégsem kellene megbontani a jobboldalt. Nehéz elmagyarázni, hogy itt nem a jobboldal megosztásáról van szó. Egész egyszerűen a sokat akar a szarka, nem bírja a farka jó közmondás. Annyira jó, hogy bárki megszívlelhetné, ugyanis egy párt a centrumtól a nemzeti radikalizmusig nem markolhat föl mindenkit. Így a Harmadik Út megalakulásával hatalmas sanszot kapott a nemzeti oldal, de az összefogás önmagában még nem lesz elég ahhoz, hogy a parlamentbe kerüljön. Azt mindenkinek tudni kell az összefogás tagjaként, hogy fantasztikusan nagy munkát kell végezni ahhoz, hogy azt az érdekhálót áttörjük, amely a későbbiekben még inkább mozgósítani fog minden energiát, hogy egy ilyen nemzeti erőt lehetőleg távol tartson a parlamenttől. Mégis azt kell mondjam, hogy az utóbbi időben mintha megtört volna a jég, és egyre többen érdeklődnek a Harmadik Út iránt, még ha viszonylag friss is az összefogás, de önmagában a tiszta nemzeti politizálás iránt nagyon nagy az igény.
A pártalapítványok támogatásával kapcsolatos parlamenti felszólalása figyelemre méltó.
Nem is kaptam tapsot, nem is számítottam rá, furcsa is lett volna. 1-2 évvel ezelőtt az Országgyűlés megszavazta a négy parlamenti párt alapítványainak támogatását. A rendes éves támogatáson túl, melyet a pártok a párttörvény alapján kapnak, pl. az MSZP 969 millió forintot, a Fidesz 917 milliót, az MDF 284 millió forintot. Emellett még költségvetési támogatást szavaztak meg maguknak, közel 1 milliárd forintnyit. Én azt mondtam, hogy tarthatatlan, hogy az emberek adóforintjából pártalapítványokra költsenek pénzt, miközben látszólag egymás haját tépik a képviselők az Országgyűlésben minden 10 filléren. Én azt kértem mind a négy párt országgyűlési képviselőjétől, hogy gondolják végig, szüntessék meg a négy pártalapítvány támogatását, ezt a pénzt inkább adják oda az 1938-ban alapított Magyarok Világszövetségének, illetve a pécsi vérellátó regionális központ fölépítésére. Ma a véradás Magyarországon nemzetstratégiai kérdéssé vált, mind a vérhiány, mind a vérplazmagyártás, mind pedig a gyógyításban betöltött szerepe miatt. Ez az első lépés, amit a pártoknak meg kell tenniük.
Nem volt túl nagy sikere.
Valóban nem. De azt el kell ismerni, hogy két bizottságban legalább azt a határt átlépte, hogy plenáris ülésen szavazni kell róla.Kíváncsian várom a két javaslat későbbi sorsát.
Ön Pácin MIÉP-es polgármestere éhségsztrájkja kapcsán is felemeli a szavát.
Így van, illetve napirend után fogok szólni a költségvetési szavazást követő héten. A költségvetés módosításának egy későbbi fázisában módosító javaslatot nyújtok be. Ez azért fontos, mert amíg a nagy tiszai árvizek, belvizek, áradások nem köszöntöttek kétszer egymást követő évben az országra, már kezdtük elfelejteni, hogy van Alföld is. Márpedig az országnak a gerincét, tartását ez a tájegység adta, és nem hagyhatom, hogy a jelenlegi kormánynak a Vásárhelyi-terve, amelyet az ellenzék is támogatott, egyszerűen el legyen felejtve, az ott élő embereket cserben hagyják. Én annyit tudok tenni az ügyben, hogy az Országgyűlésben szólok erről a problémáról az érdekükben, és a költségvetéshez pedig módosító javaslatot nyújtok be. Most ennyit tehetünk, de reméljük, hogy 2006 után, amikor teljesen világos és tiszta kép alakul ki, benn lesznek a Harmadik Út képviselői, akkor a Tisza mellett élőknek, mint ahogy az ország más részein élőknek is, sokkal többet tudunk segíteni. Sokszor túlontúl bíztunk a kormányok éleslátásában. Ezt a hibát többször nem szabad elkövetni. Én bízom önökben .
Oláh János József (szerkesztett változat) |