Hatvanöt éve, 1940. augusztus 30-án hozták meg a második bécsi döntést, amely Észak-Erdélyt visszaadta Magyarországnak.

A trianoni békeszerződés után a magyar politika fő célja a területi revízió lett. 1938-ban az első bécsi döntés visszajuttatta a Felvidéket, 1939-ben a magyar hadsereg bevonult Kárpátaljára. (Az első bécsi döntés 11 927 négyzetkilométert és 1 050 ezer lakost, köztük 86,5 százalék magyart ítélt vissza. 1939. márciusban 12 061 négyzetkilométer és 694 022 fő került vissza.) Ezután a magyar revíziós politika Erdély felé fordult. A Szovjetunió 1940 júniusának végén kierőszakolta Romániától Besszarábia és Észak-Bukovina átadását, ezután Bulgária is elérte Dél-Dobrudzsa átengedését, de az Erdélyre vonatkozó magyar igényt a románok elutasították. A Teleki-kormány a hadsereget a román határra vezényelte – ez igen bátor lépés volt, tekintettel a román erők nagyságára. A dolog sürgősnek tűnt, mivel a gyors német győzelmek a háború közeli végét ígérték. A döntésben szerepet kapott az is, hogy Románia július 1-jén felmondta az ország területi épségére vonatkozó brit garanciát – azaz Erdély megtartása érdekében Németországhoz közeledett.

A magyar kormány a németek megnyerése érdekében mezőgazdasági terményeket ajánlott fel s katonai felvonulási lehetőséget délkelet felé, de 1940. júliusában Hitler nem támogatott semmilyen magyar akciót, csak megegyezésre kérte a román királyt. Az augusztusi turnu-severini tárgyalások nem vezettek eredményre, végül nem is a magyarok, hanem a románok kérték fel döntőbíráskodásra a német és olasz kormányt.

A németek nyugalmat akartak Délkelet-Európában – részben a Ploiesti környéki olajmezők miatt, de attól is tartottak, hogy a területi kérdés rendezése netán szovjet segítséggel valósul meg. Így a bécsi Belvedere-palotában Ribbentrop német és Ciano olasz külügyminiszter által augusztus 30-án kihirdetett második bécsi döntés Észak-Erdélyt Magyarországnak ítélte, ugyanakkor szavatolta a megmaradt román területek integritását. Ciano naplója szerint Manoilescu román külügyminiszter elájult a döntés kihirdetésekor. Az átcsatolt terület 43 591 négyzetkilométer volt, 2 185 456 lakossal, akiknek 51,4 százaléka, 1 123 216 volt magyar (Dél-Erdélyben 400 ezren maradtak). Visszakerült Szatmárnémeti, Nagyvárad, Kolozsvár, Nagykároly és Marosvásárhely, továbbá Máramaros és a Székelyföld.

A magyar hadsereg 1940. szeptember 5-én lépte át a határt, 8-án a Királyhágóig jutott. 9-én Ördögkútnál halálos áldozatokat követelő tűzharcra került sor, de ez volt az egyetlen fegyveres incidens. 11-én érték el Kolozsvárt, 13-án az új román–magyar határt. A nagyváradi és szatmárnémeti bevonuláson Horthy Miklós kormányzó is részt vett, az első hónapokban Észak-Erdélyben katonai közigazgatás működött.

A területgyarapodásért az ország komoly árat fizetett. Németországot az érvényes megállapodásokon felül nyersanyaggal és élelmiszerekkel támogatták, még a belső szükségletek rovására is (kenyér- és lisztjegyet vezettek be). A német kisebbség kötetlenül szervezkedhetett, radikális lépések történtek a „zsidókérdésben", személyi változások a politikai életben. Az ország csatlakozott a tengelyhatalmi szerződésekhez – mindez a szélsőjobb követelésekkel esett egybe. Teleki Pál gróf, miniszterelnök tudta: a németek nem nyerhetik meg a háborút, a revíziót nem tőlük várta, de azt el kellett fogadnia. Ezért le is mondott, ám Horthy nem engedte el, így kormánya hamarosan mindent teljesített: októberben engedélyezték a német „tancsapatok" átvonulását Románia felé, novemberben pedig aláírták a háromhatalmi paktumot, elfogadva a német–olasz hegemóniát, s szolidaritást vállalva egy újabb tengely-háborúval.

Románia területi vesztesége felszította a román szélsőjobb harciasságát, ennek nyomán Magyarországon is fellendült a nyilasmozgalom. Az engedmények keretében szabadon engedték börtönéből Szálasit, akinek vezetésével megvalósult a szélsőjobb egysége: a nyilaskeresztesek a legnagyobb ellenzéki párt lett. A verseny a németek kegyeiért tovább folyt, bár Romániában Antonescu véresen leszámolt a Vasgárdával.

A kormány 48 erdélyi magyar képviselőt hívott a parlamentbe, három hely jutott a németségnek. 12 mandátumot tartottak fenn az egymillió románnak, de ezeket nem töltötték be. Az Erdélyi Párt a kormányt támogatta, amely így megbuktathatatlanná vált. Az „országgyarapítás" utolsó állomása 1941 áprilisában a Délvidék megszállása volt, amikor 11 475 négyzetkilométer és 1 030 ezer lakos került Magyarországhoz.

1945. január 20-án a Moszkvában aláírt fegyverszüneti egyezmény érvénytelenítette a bécsi döntéseket, és előírta, hogy Magyarország vonja vissza csapatait az 1937. december 31-i határok mögé, majd az 1947. február 10-i párizsi béke visszaállította Magyarország 1938 előtti határait, semmisnek mondta ki az első és a második bécsi döntést, sőt a Szigetközben három falut át kellett engedni Csehszlovákiának. A nagyhatalmak elutasították a magyar igényt, hogy a román határt módosítsák ötezer négyzetkilométerrel Magyarország javára.

Hargita Népe

Kapcsolódó képanyag és szöveg a honlapról :

• Erdélyünk és honvédségünk- képanyag
• Az államférfi Horthy Miklós
• 137 évvel ezelőtt született Vitéz Nagybányai Horthy Miklós tovább >>