Dél-Tirol – Európa példaértékűnek tartott autonómia-modellje

A kisebbségek védelme biztosított

Dél-Tirol. Az egykor tisztán németek által lakott tartomány, melyet az első világháború utáni békekötések során szakítottak el Ausztriától, napjainkban Európa legismertebb autonómia-modellje. Az autonómiához vezető út azonban korántsem volt zökkenőmentes. A fasizmus hatalomra kerülését követő időszakban (1923) a német kisebbséget könyörtelenül elnyomták, a tartomány etnikai összetételét pedig olaszok tömeges betelepítésével próbálták felborítani.

A helyzet a második világháborút követően kezdett rendeződni. 1946-ban – miután a déltiroliak 155 ezer aláírással ellátott petíciót adtak át Leopold Figl osztrák kancellárnak, amelyben a tartomány Ausztriához való visszacsatolását követelték – Olaszország és Ausztria között megindultak a tárgyalások. Jórészt ennek köszönhetően született meg az első (1947), majd – miután Bruno Kreisky osztrák külügyminiszter Dél-Tirol ügyét az ENSZ elé vitte – a második (1972) autonómiastatútum.

„Az autonómiának köszönhetően Dél-Tirolban a kisebbségek védelme nemzetközileg biztosított” – mondja Pius Leitner, a dél-tiroli Szabadságpárt elnöke. „Az ún. védelmi határozatok formájában – melyek a római hatóságokkal folytatott hosszú és szívós tárgyalások után fokozatosan kerültek át a gyakorlatba – tartományunknak minden eszköze megvan arra, hogy megőrizze jellegzetességeit és biztosítsa a kisebbségek fennmaradását.

Az autonómia működésének egyik alappillére az iskolarendszerünk, amely előteremti az anyanyelv védelméhez szükséges feltételeket.”
A dél-tiroli iskolák az ún. anyanyelvi-elven működnek, ami azt jelenti, hogy a tanárnak minden esetben a gyermek anyanyelvéhez kell igazodnia. A második hivatalos nyelv – az olaszoknak a német, a németeknek az olasz – tanítására pedig külön „másodnyelv-tanárok” léteznek, akiknek az adott második nyelv az anyanyelve.

Az iskolaválasztás természetesen szabad. A német gyerekek alapvetően német, az olaszok pedig olasz iskolába járnak. Mivel az idők során mindenki meggyőződhetett róla, hogy a nyelvtudás előnyt jelent, a diákok mindenütt készségesen tanulják a második hivatalos nyelvet.

Akadnak persze hiányosságok is. A tartomány perifériáján például kevés az olasz iskola, így az ott élő olaszok vagy német iskolába járnak, vagy beköltöznek a nagyobb központokba.

A déltiroli autonómiamodell sajátos eleme az ún. etnikai arányosság elve. A közszférában nyíló munkahelyeket, a szociális bérlakásokat, illetve a lakásépítési támogatásokat az egyes településeken élő népcsoportok arányában osztják el. A szabályozás miatt 2002 decemberében az EU szerződésszegési eljárást akart indítani Olaszország ellen, ám – hála Ausztria erőteljes közbelépésének – végül elállt szándékától.

A folyamatosan javuló körülmények mellett persze akadnak megoldásra váró feladatok is. Pius Leitner szerint a Dél-Tirol jövőjét illető kihívások közül legfontosabb az önállóság igénye. „Ezt az önállóságot természetesen az európai fejlődés keretei közt kell érteni, hiszen ma már nem annyira Rómától, mint inkább Brüsszeltől függünk. Az európai integráció jegyében olyan partnerekre van szükségünk, akik szintén meg akarják őrizni regionális önállóságukat. Pártunk síkra száll az európai régiók megteremetése mellett, hiszen ezek fontos kapcsot jelentenek az EU és a nemzetállamok között. ”

Az autonómia kitűnően működik. Erről árulkodnak a gazdasági mutatók is: Dél-Tirol ma Olaszország leggazdagabb tartományai közé tartozik, ahol – a kitűnő foglalkoztatáspolitikának köszönhetően – a munkanélküliség (2.2%) évek óta messze az országos átlag (8.6%) alatt van. A szabadságpártiak azonban véletlenül sem akarnak a túlzott elbizakodottság hibájába esni. „Ha nem védekezünk ellene, hosszútávon Dél-Tirolban is fennállhat az asszimiláció veszélye. Sajnos az általános jólét miatt az egyéni identitás megerősítésének és megőrzésének szándéka egyre gyakrabban szorul háttérbe. Ha azonban nem akarunk Elzász sorsára jutni, alapvető fontosságú, hogy szembeszálljunk az asszimilációval, és minden lehetséges eszközzel tegyünk ellene” – mondta be Pius Leitner pártelnök.

(Kaszás Péter, Magyar Nemzet-röv.)

Dél-Tirol népességének alakulása

A táblázatból jól látszik, hogy a német és a ladin lakosság Dél-Tirol 1920-as elszakítása óta folyamatosan nő: a ladinoké kétszeres, míg a németeké másfélszeres növekedést ért el a párizsi békeszerződés óta. Emellett jól látható, hogy a fasizmus évtizedei alatt nagyszámban betelepített olasz lakosság száma a sorsdöntő 1972-es autonómiastatútum óta fokozatosan csökken.

Szabad Újság honlapja: www.hhrf.org/szabadujsag

A forráslap címlapja: 2005. július 27 – augusztus 10-i (30-32.) szám

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés