|
csikorog az utcakő
2018.10.20. 10:11
Komáromi János: csikorog az utcakő
csikorog az utcakő
kérdi: ma mit csináltál?
szürke pára hull alá:
már megint nem vigyáztál?
feketéből a fehérbe
már nem lehet átmenni
hogy a rosszból megint jó legyen
már nem lehet semmit tenni
elmúltak a csendes napok
zajos éjszakák zúgnak a szélben
újra meg újra meg kell halni
ha nem lehet élni egyvégtében
elsápadtak a színek
megfakult a ragyogás
elalszik a tűz-lobbanás
nem lesz több felolvadás
az utcákon egymásra rakódik
hiába-lépések nyoma
már ezer éve megyünk
de soha nem érünk oda
valahol eltévedtünk
a végtelenbe vesző úton
gyakran elcsodálkozunk azon
ahogy keresztül rohantunk a múlton
csak körbe-körbe...
csikorog az utcakő
lekopik lassan lábunkról
a rég kinőtt cipő
mi a fenének akarunk
menni folyton-folyvást
a sok ki nem mondott szó
szorítja torkunkon a fojtást
szemünk lehunyva
jobban látjuk az irányt
már alig van valamink
így nem érezzük a hiányt
a szavakat nem halljuk
a csend elnyomja a hangokat
lehajtott fejjel eltagadjuk
a nyílvánvaló bajokat
lökjük az örvénylő időbe
a jövőről álmodó jelent
soha ne felejtsd el
a könnyet növelő szemet
gond-karcok az arcokon
egyre múlik a bánat
fekete-csend marad
csupán utánad
és utánam sem marad
majd semmi
talán ezért kell folyton
csak menni
csak menni
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
