A három végzôs képzôgimis lány egyike - amelyik Valentina Tereskovának nevezi magát - már 1988-ban a POliP címlapján piroslott. Abban az idôben elég rendszeresen koncerteztek, aztán inkább csak szünetek, tagcserék, míg 1996-ra újra eljött az ô idejük. Ettôl kezdve csak idézem -bb-t a Wantedból, helyettem írta: "három pofátlan perszóna rikító vörös ruhában, hatalmas vörös szájjal, bociszemekkel kellette magát: >tûzpiros a ruhám / illatos a pinám<, >ó, a mákos rétes<. Mögöttük két kopaszodó úr próbálta jobb belátásra téríteni szaxofonját és gitárját, néha teljesen reménytelenül. Hôskorszaki barkács-hangulat terjengett, kilométernyi amatôrizmus, de Tereskova a zene nevû szkafander alatt mégsem izzadt, szárnyaló magabiztosságát, sokaknak túlzott bizalmaskodásnak tetszô ordenáré infantilizmusát nem lehetett elfelejteni.