Sziasztok! Nos, jelentem, megnéztem életem első világbajnokság-meccsét, már ami a jégkorongot illeti. Természetesen nem hagyhattam ki, hiszen a B csoportban a nyitó meccset a kanadai csapat játszotta az USA ellen, ami azért kicsit vicces volt, hiszen tele volt NHL, ill. AHL játékosokkal, így hát nem is csoda, hogy olyan nehezen dőlt el a végeredmény. Ami nagyon meglepett, hogy a hosszabbítás csak 5 perc volt. Mindig 2x20 perc a hosszabbítás, szóval nem értettem, mi ez az egész, és kicsit ideges is voltam, hiszen az 5 perc lejártával sem dőlt el a végeredmény, mondom nehogy már egyenlő legyen, a jégkorongban ilyen nincs, ez nem olyan, mint a foci. Na, de aztán megnyugodtam, mert jöttek a büntetők - csakhogy, még itt sem dőlt el, ugyanis 1-1 lett a sikeresen belőtt gólok száma! Na, hát addigra már majdnem tövig rágtam a körmöm, közben meg azon forrongtam magamban, hogy miért nem küldik már fel Pageau-t büntetőt lőni. Ha ezt megteszik, akkor talán nyerhetett volna Kanada, így azonban az USA himnusza hangzott el a mérkőzés végén. De hát, nem sajnálom tőlük, hiszen egyrészt abban a csapatban is voltak Senators tagok, másrészt meg, még nincs vége a bajnokságnak. 

Annak ellenére, hogy tényleg izgalmas meccs volt, vegyes érzéseim vannak így a mérkőzés után. Nem is tudom, nekem akkor is az NHL meccsek adják meg az igazi feeling-et, de nem tudnám megmagyarázni, hogy miért. Bevallom, igazából csak Pageau miatt követem az eseményeket, ezért is esett rosszul, hogy a 4. sorba rakták, és igencsak keveset mutatott belőle a kamera. Azt egyébként nagyon lehetett érezni, hogy a játékosok direkt erre az alkalomra álltak össze, és hogy egyébként különböző csapatokból érkeznek, szóval voltak a meccsnek pillanatai, amikor úgy tűnt, mindjárt szétesik az egész. Főleg, ha belegondolunk, hogy némelyek a tényleges csapattársuk ellen léptek pályára... Szerintem ez azért megzavarhatta őket, de a végére összekapták magukat. Alapvetően azt éreztem a játékosokon, hogy nem is igazán a csapatszellem hajtja őket, hanem egyrészt a hazaszeretet, másrészt mintha mindegyik az eredeti csapatáért játszott volna. Mondjuk, még ez is teljesen érthető, de hát még lesz majdnem két hetük, és biztosan össze fognak rázódni. Nem vészes a helyzet, igaz, most az USA jobban preferált, de hát persze Kanadát sem kell félteni. Azért reménykedek, hogy Pageau-t többet fogom látni a világbajnokság meccsei alatt, merthogy továbbra is nyomon követem az eseményeket, mégpedig élő egyenes adásban. :) A következő mérkőzést egyébként kiváncsian várom, hiszen vasárnap Koreával fognak megküzdeni, úgyhogy biztosan izgalmas lesz. 

További információk és képek a meccsről: IIHF.COM

Sziasztok! Hogy vagytok mostanában? :) Nekem elég ingadozó a hangulatom, de már kezdem megszokni ezt a hullámvasút-effektust. Vannak napok, amikor tök jó minden, viszont van, amikor még ahhoz sincs kedvem meg erőm, hogy lefeküdjek aludni. Ez nekem nagyon furcsa, mert sosem unatkoztam még világ életemben, mindig el tudtam magam foglalni magam valamivel. Jó, persze most sem unatkozom, ez teljesen más, viszont akkor is megvisel. Bár lehet, hogy a nagy meleg az oka. Hiába, én sem leszek már 20 éves, de még 24 sem. :D Viszont, arra rájöttem, hogy nem hagyhatom, hogy eluralkodjon rajtam ez a negatív életszemlélet, úgyhogy a múltkori konzultáció alkalmával vettem egy hálanaptárt. Már gondolkoztam rajta korábban is, hogy elkezdek vezetni ilyesmit, de hát persze sosem lett belőle semmi. Most viszont tényleg belevágtam, és meg kell mondjam, nem bántam meg. Igaz, hogy még csak 20.-a óta vezetem, de tényleg érezem a pozitív hatását. Jó, az utóbbi napokan kicsit megint mélypontra kerültem, de alapvetően az, hogy minden este leülök, és végiggondolom azt, hogy mi minden jó dolog történt velem aznap, mi mindenért lehetek hálás, ez annyira jó, mert eltereli a figyelmem a rossz dolgokról. És rájöttem, hogy minden nap van valami, amiért hálás lehetek, és amúgy ezek általában tényleg kis apróságok, pl. hogy szép idő volt, vagy hogy meg tudtam valósítani a hittanórát a tervezett módon. Apróságok, de mégis, összegyűlnek egy nap, úgyhogy van olyan, hogy alig tudom beleszuszakolni a rendelkezésre álló helyre ezeket a dolgokat. Szóval, igaz, hogy még béta-üzemmódban fut nálam ez a hálanaptár, de az eddigiek alapján csak ajánlani tudom nektek, hogy vágjatok bele, a hatás nem marad el. :)

Egy ilyen apró kis örömöt szeretnék veletek megosztani, ami nos, igen, jégkoronggal kapcsolatos. ^^ Szóval, május 4-20. között kerül megrendezésre a Jégkorong Világbajnokság Dániában, melyen Ausztria, Fehéroroszország, Csehország, Franciaország, Oroszország, Szlovákia, Svédország, Svájc, valamint Kanada, Dánia, Finnország, Németország, Korea, Lettország, Norvégia és az USA mérkőznek meg egymással.

Az Ottawa Senators, valamint a Beleville Senators (AHL) csapatok is delegálnak tagokat, akik természetesen ezen a rendezvényen a saját hazájukat fogják képviselni, éés az egyik, aki Kanada színeiben fog pályára lépni, az nem más, mint Jean-Gabriel Pageau!

Ma tudtam meg, és én tényleg annyira örülök neki. :) Ez lesz az első nemzetközi játéka, és olyan jó látni, hogy ennyit fejlődött és ilyen szépen ível felfelé a karrierje. Biztosan meg fogom nézni a mérkőzéseket, és mivel Dániában lesz, ezért még az időeltolódás miatt sem kell különösebben aggódni. Apróság, de tényleg bearanyozta a napomat, és mosolyt csalt az arcomra, annak ellenére is, hogy már két napja borzalmasan fáj a fejem.