|
várakozás
2016.09.18. 05:06
Komáromi János: várakozás
várakozás volt mindig körülöttünk
az idő a zsigereinkbe itta magát
ott éreztük nyugtalan-zsebünkben
a halál édes, aprópénz illatát
ki számolta akkor az eltelő éveket
nem láttuk az egymás felé tartó nyomokat
kezeink között a Napot szorongattuk
és dúdoltuk a disszonáns akkordokat
éjszakáink fénye ölelte a hajnalokat
nappali álmainkba árnyak vegyültek
rettegett kétségeink belénk karoltak
és körülöttünk a kövekre ültek
várakozás volt minden ölelkezésünkben
őszinte-álarcot viselt összes szerelmünk
hogy a mosoly megszáradjon rajtunk
a bánatot újra és újra el kellett felednünk
vacogva kerestük a még nagyobb tüzet
folyton mindenütt lobogni akartunk
felhőkön szaladtunk az ég felé
miközben a föld egyre süllyedt alattunk
lépéseink már lassan összeérnek
talán nem kellene annyira sietnünk
minek is hurcoljuk mindazt
amit magunkkal úgysem vihetünk
várakozás van még bennünk bőven
és nyitott szívvel most is csak előre nézünk
de távol már látjuk azt, ahol a kör kezdődött
és egyszer majd saját régi nyomunkba lépünk
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
