"Látták a földön mindenütt Istenünk szabadítását"

A Béke Fejedelmének születése minden esztendőben a
várakozás beteljesedése. Arra emlékezünk, ami már
megtörtént, mégis újra várjuk. Jézus születése egy
folytonos isteni válasz a világra, Karácsony egy
megerősített igen, egy vissza nem vont, meg nem bánt
döntés. A biblikus őstörténet szerint Isten képes érezni
a nemet az embert illetően: megbánta, hogy embert
teremtett a világra és bánkódott emiatt szívében (vö. Ter
6,6). Az ember fájdalmasan tudja megtapasztalni, hogy a
Teremtő egy ponton megtagadja teremtését, amely az ember
maga. Létünk forrásának kétségbe vonása egyúttal azt is
jelenti, kár volt megszületnünk. De amikor Isten Fia
embernek születik, részévé válik az emberi
teremtettségnek, az emberként megélt és látott világnak.
Ez Isten végleges elköteleződése az emberi lét mellett.
Nem alkuszik meg az emberi bűnnel, de különválasztja az
embert és a bűnt. A bűntől az ember megváltható, de ez
csak akkor számít, ha az ember élete fontos marad.
Ellenkező esetben továbbra is kínálja magát a túl
egyszerű döntés: az ember haljon bele a bűnbe.
Jézus születésének ünnepén beteljesedik a várakozás:
Isten nem mond le az emberről, nem nézi végig az emberi
elmúlást, de együtt küzd vele ezután a rosszal szemben. A
béke mint Isten szolidaritása az ember iránt
nyilvánvalóvá válik.