|
valahol bennem
2014.03.24. 07:40
valahol bennem
valahol bennem még él az a régi dal
amit akkor játszottam
azon a délutánon
amikor a kiszáradt fákon
újra rügyek fakadtak
és a szelek nyitogatni kezdték
az elfelejtett emlék
hervadó képeit
és bár azt gondoltam ez úgysem segít
de mégis játszani kezdtem
azt a dalt
azt a régi-régi szépet
amit soha nem tudtam igazán
mert soha nem volt az enyém egészen
bár soha nem jutottam túl az Egészen
de soha nem hagytam
hogy elenyésszen
így mindig az enyém maradt
és mindig megragadt
újra meg újra
megújultak bennem a hangok
amiket egyre tisztábban hallok
ahogy csengenek és összeállnak
dallamává a világnak
ahol élünk
ahol élek
ahol nem ér el az enyészet
és a csendben folyton hallom
azt a dalt
azt a régit
azt a szépet
ami mindig hordozza az Egészet
amit megragadni soha nem tudok igazán
de mégis mindig újra eljön hozzám
és bennem zendül újra meg újra
mindig megújulva
és elragad
és felrepít
és magánál tart egy kicsit
majd ellibben
mint egy semmiség
és ott marad nekem egy emlék
és valahol bennem tovább él az a régi dal
amit már olyan sokszor játszottam
de megragadni soha nem tudtam
mert mindig Ő vitt magával
mindig éreztem ahogy szárnyal
és öröm volt
hogy kicsit boldog lehettem
és vele repülhettem
és hogy tudhattam
mindig velem marad
az a régi-régi dal
ami belőlem fakad
ami enyém volt és az enyém is maradt
ami én vagyok talán
de mégis rám csak néha-néha talál
és amikor játszom mindig újra érzem
talán nem hiába életem talán valami megmarad utánam
talán az a régi-régi dal amit magamban találtam
és újra játszom
mint azon a délutánon
amikor először
amikor örökre
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
