Takaya Kagami az anime illetve a manga storyjának megálmodója egy igazán izgalmas, pörgős történetet hozott létre számunkra ám - mint már fent is említettem - nem félt ehhez egy jó nagy adag klisét dobni, ami nagyban rombol az anime minőségén. A karakterek is iszonyatosak ilyen szemppontból bár tény és való, ettől függetlenül egész könnyű megszeretni őket. Az anime kellő időt fordít a mellők szereplők háttér történetének is bemuatására, azonban igazi részleteséggel egydül főhősünk, Yuichiro - röviden: Yuu - múltját ismerhetjük meg. Ami azért érdekes, mivel nem ő a történet egyedüli főszereplője. Ott van még nekünk Mikaela is, akiben rengeteg kiaknázatlan lehetőség lappangott végig az anime folyamán. Ezek csak egyre csak kiéleződnek részről részre és többek között emiatt is, én mindig nagyon vártam Mika jeleneteit. Nagyon szerettem őt, annak dacára is, hogy épp olyan klisés jellem vonásokkal áldotta meg az Alkotó, mint társait. Talán mert rengeteg kreatívitás van személyében, és szinte érzem azokat a dolgokat, amiket az anime nem mond ki csak valahogy ott ülnek Mika jeges tekintetébe, feszes tartásában. Na meg persze, eszméletlenül néz ki. Legalábbis - nem tudom lány társaim, hogy vannak ezzel - engem rettenetesen meg fogott a külseje. Őszintén megvallva, a többi szereplő bennem személy szerint nem okozott nagyobb katarzíst, egyáltalán nem maradtak meg úgy az emlékezetembe, mint Mika. Azért arra emlékszem, hogy nagy kedvencem volt még Krul, mert olyan tipikus hercegnő típusnak tűnt, aki azért megtudja védeni magát, és tetszett az a nőies elegancia, ami vadsággal és vagánysággal párosul. Ráadásul ő is gyönyörűen lett megrajzolva. Rajtuk kívül még akit kiemelnék az Guren. Az anime karakterei közül ő sikerült a legösszetettebbre és egyben ő az egyetlen, aki némileg mentesül a klisék alól. 

Az anime erényei közé tartozik a zenei világa. Különösen az első évad openingje és endingje sikerült jóra de a második évad is kellően hangulatos openingel és endinggel tér vissza közénk. Ráadásul a különböző OST-k is remekelnek tehát a zenékre tényleg nem lehet panaszunk. Kellően harmoniuzálnak az anime hangulatával, a jelenetek komolyságával vagy épp feszültségével. Olyan zenéket mutatt be, amiket jóval az anime megnézése után is el-el tudok hallgatgatni. Az anime openingjét illetve endingjét erre a linkre kattintva érheted el. 

Az animét végig kíséri a várakozás izgalma valamint az emlékek miatti keserűség. De még így is azt lehet mondani, hogy az anime rengeteg nyitott kérdést hagyott a történet szállal kapcsolatba. Nagyon sok olyan kérdőjel akad, amire a végén sem kapunk választ sőt, akár még a mangában sem. Ez eléggé lehangoló viszont ami jó, hogy ezek a nyitott ajtók biztosíthatnak néhány remek fanfiction ötletett, hiszen bőven van mit tovább szőni és nem kell hozzá más, csak fantázia. Mert azt meg kell hagyni, hogy eléggé inspiráló az alaptörténet. Ugyan nincsenek kellően kidolgozva a karakterei valamint a történet is lyukas, ettől függetlenül az alap ötlet egyáltalán nem rossz. S ezekkel a hiáival együtt is teljesen szerethető animéről beszélünk. Bár tény, hogy főleg a yaoistáknak kedvez hiszen mi kellően többet látunk bele Mika és Yuu kapcsolatába, mint egy antiyaoista és egy plusz élményt ad számunkra az anime nézése közben. 
A komor hangulatot a szereplők humorosnak szánt beszólásai oldják néha-néha de ez ritkán esik meg és ahogy halad előre az anime, úgy ritkulnak meg még inkább ezek az enyhítő mozzanatok.