| |
| |
OKJ TAKARÍTÓ szakmai és vizsgakövetelmények |
Régi OKJ hiányosságai
BT,CST,PL,RT,SZA 2007.10.27. 08:10
Bár 2004-ben a BKIK-ÉPSZÓ Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara Épülettisztító Szakmai Osztályának szervezésében, az Oktatási Minisztérium, Munkaügyi Minisztérium és a Nemzeti Szakképzési Intézet delegáltjainak jelenlétében, a 2003-as DACUM alapján, a szakma mintegy 80 képviselője, egy négyórás vita alatt megállapodott abban, hogy milyen tartalmi szempontok szerint kellene összeállítani az új szakma szvk-ját. Ezt az államigazgatási rendszerben és a háttérintézményekben gyakorlatilag senki nem vette figyelembe. A takarító szakmunkás képzéséhez és a vizsgák szervezéséhez szükséges szvk 2005-ben jelent meg. Ez a dokumentum magán viselte a szakmai gyermekbetegségek jeleit. Ennek következményei jól érezhetőek a 2005 és 2007 között szervezett vizsgák eredményeiből, amelyek a betanított munkásnál alacsonyabb szinten zajlódtak, ami alapvetően azt a helyzetet eredményezte, hogy a munkaadók várakozásai messze nem teljesültek. Az említettek problémák miatt lényegesen kevesebb igény merült fel a képzésre, mint az a foglalkoztatottak létszámából adódóan elvárható lett volna.
A főbb hiányosságok a teljesség igénye nélkül:
- A munkaterület rövid, jellemző leírása nem volt megfelelő, nem tért ki a szakma minden fontos területére, ennek köszönhetően sok oktatási intézmény tulajdonképpen félreértelmezte a takarító szakember fogalmát és ennek megfelelően viszonylag sok olyan intézmény kezdett bele a takarítóképzésbe, amelyeknek ehhez sem személyi, sem tárgyi feltételei nem voltak meg.
- Ezt a helyzetet tetézte, hogy a régi szvk nem tartalmazott semmilyen utalást arra vonatkozóan, hogy milyen eszközök, gépek és kezelőszerek megléte illetve milyen burkolatok és felületek továbbá, milyen műszennyeződések szükségesek ahhoz, hogy megfelelő képzést és vizsgát lehessen lebonyolítani.
- A szakképesítés szakmai követelményei egy nem életszerű tantárgy-struktúra szerint kerültek megfogalmazásra, ennek köszönhetően sok olyan tanár vállalt szerepet a takarító képzésben, akik elvileg rendelkeztek ugyan az szvk tantárgy-struktúrájából következő képesítéssel, viszont megfelelő tapasztalat hiányában gyakorlatilag alkalmatlanok voltak. Ennek köszönhetően a tanfolyami hallgatók egyszerű szakmai alapkérdésekkel sem találkoztak.
- A szakképesítés vizsgáztatási követelményei, többek között az írásbeli vizsgarész hiánya miatt is, alacsony vizsgázatási színvonalat tettek lehetővé. Ennek köszönhetően hirtelen sok bizonyítvány került a piacra, amelyek piaci értéke és haszna erősen megkérdőjelezhető.
- Rossz szabályozásnak bizonyult a gyakorlati vizsgafeladat-sor három változatban való kidolgozása is, amit az intézményeknek kellet, volna kidolgozni és 15 nappal a vizsga előtt megküldeni a kijelölt elnöknek és a kamarai megbízottnak, hogy a három verzióból kijelöljék az adott vizsgára aktuálisat. Ezek gyakorlatilag, a legtöbb intézménynél nem kerültek kidolgozásra, mert tulajdonképpen a gyakorlati vizsga lebonyolításának tárgyi feltételei sem voltak meg. Az NSZFI ugyan megküldött egy kidolgozott tételsort, de annak az eldöntésére, hogy melyik verziót alkalmazzák már soha nem maradt elég idő. Itt rendszerint a vizsgáztató helyek és a vizsgaszervezők törvényességi mulasztásban voltak.
A régi szvk-ból következően készült el a központi elméleti kérdéssor is, ami szintén nem bizonyult sikeresnek. Elsősorban, azért mert az ott számon kért tudás valójában nem terjed ki a takarítás teljes vertikumára. Másodsorban pedig a kérdések összeállítása hagyott súlyos kívánnivalót maga után, hiszen volt olyan kérdés, amit nem túlzás, egyetlen szóval is meg lehet válaszolni és volt olyan, aminek a kifejtéséhez nem biztos, hogy elég lett volna 8 óra. Ebből adódóan a gyenge gyakorlati vizsgával egy a szakmával nem igazán kompatibilis elméleti vizsga párosult. Az eredmény pedig az, hogy sajnos eddig nagyon rossz hatásfokkal működött a takarító képzés. Ami még megjegyezhető, hogy az elméleti kérdéssorhoz nem készült olyan anyag, ami állásfoglalt volna abban, hogy adott kérdésre mi tekinthető a helyes és elégséges válasznak. Oldal tetejére |
| |
|
|
|