Gondolatok a takarítási szakma kapcsán
BT,CST,PL,RT,SZA  2007.10.27. 08:07

A sikersztori

A történet 1995-ben kezdődött, amikor a párizsi EUROPROPRE tisztítás-technológiai kiállításon bejelentésre került, hogy Németországban és Ausztriában az állam mintegy 30 éves kitartó szakmai lobbizást követően elismerte a takarító szakmát és az eddig a kamarák fennhatósága alatt lévő képzést és vizsgáztatást, azok vizsga-felügyeleti jogának megtartása mellett, az Oktatási Minisztérium hatáskörébe rendelte. Ennek a döntésnek következtében a takarító képzés, az egészségőr-fertőtlenítő és az egészségügyi gázmester három éves,, iskolarendszeren belüli képzésé vált. Ez a tény egy folyamatot indított el Európában, melynek hatására az elmúlt időben, a legtöbb államban gyökeresen megváltozott a takarítás szakma helyzete. Tulajdonképpen a változás fő eleme, hogy a képzésben megjelentek a fiatalok (jó részük vendégmunkások gyerekei), amire igen nagy szüksége volt az elöregedett szakmának. A legkomolyabb változás Németországon és Ausztrián kívül a nagy piacokra (Franciaország, Nagy-Britannia) Olaszország kivételével volt jellemző, valamint a skandináv országokban is jelentős átalakulások mentek végbe. Magyarország az egyetlen a volt kelet-európai blokkból ahol az állam elismerte a takarító szakmát, bár ez egyelőre csak iskolarendszeren kívüli képzésben valósulhat meg.

Az itthoni események 1996. decemberében kezdtek kibontakozni, amikor Ritz Tibor és Seffer István megalapították a TisztaTérTechnológia magazint, az első magyar takarítóknak szóló, akkor még ingyenes havi lapot. A lap részben az alapítók, részben a hirdetők finanszírozásban, 10 000 példányban jelent meg és eljutott majdnem minden takarító vállalkozáshoz, és takarító eszközöket forgalmazóhoz, illetve azokhoz is, akik takarítási szolgáltatásokat rendeltek. A lap alapvetően a szakmaiságot és a minőséget, az üzleti etikát és a takarítás bizalmi jellegét helyezte előtérbe. Többen is megszólaltak és valamiféle szakmai összefogást hirdettek. Ennek hatására, néhány hónap múlva megmozdult a piac és az első kézzel fogható megnyilvánulása az volt, hogy viszonylag rövid szervezési idő után a GTE (Gépipari Tudományos Egyesület) berkein belül, 1997. nyarán megalakult TisztaTérTechnológia Szakosztály. A szakosztály elnöke Ritz Tibor és a titkára pedig Drabek Ferenc lett.

A magyarországi takarítási szakmai szerveződés kezdeti komoly megmozdulása 1998 őszén volt, amikor megszervezésre került az első szakmai konferencia és kiállítás, melyen 22 kiállító és 120 résztvevő volt jelen. A konferencián, elhangzó előadásokon és a hozzászólásokban egyaránt igen komoly hangsúlyt kapott, hogy a jövőre nézve egyik meghatározó cél legyen a takarítás állami elismertetése és a központi képzés megindítása. Ezután beindult a munka, a szakmai tartalom definiálására, amit aztán rengeteg vita, mély emberi konfliktusok és felszínes kiegyezések jellemeztek. Tulajdonképpen a szakmai tartalom honosításával és önálló fejlesztésével kapcsolatban felszínre jöttek a szakmai presztízskérdések, és nem utolsó sorban a körvonalazódni látszó üzleti lehetőségek és érdekek is. Ebben az időben került lefordításra az elsősorban Walter Lutz nevével fémjelzett német szakirodalom nagy része és kezdődött meg a vita a körül, hogy melyik tétel és milyen értelemben érvényes a magyar viszonyok között. E viták különböző síkokon (szakmunkás, mester), részben szervezetten, részben spontánul zajlottak és részt vettek benne takarítók és forgalmazók egyaránt. Ennek a munkának a kézzel fogható eredménye az egyetlen elérhető takarítási szakirodalom magyar nyelven, a Ritz Tibor szerkesztése alatt készülő TisztaTérTechnológia Kódex durván 1.000 oldala volt. Ez a kapcsos könyv elsősorban nyers fordításokat és azok értelmezését tartalmazta és szinte minden takarító cég megvásárolta.

A takarító szakma állami elismerése, hat kemény munkával töltött év után, 2004-ben következett be, amikor a szakma először megjelenthetett az Országos Képzési Jegyzékben.

Az állami elismerést megelőzően azonban a szervezett képzés már 1999-ben megkezdődött egy az FMK (Fővárosi Munkaügyi Központ) által 100%-ban támogatott 400 órás képzéssel (50% elmélet és 50% gyakorlat). Ezen a képzésen tartós munkanélküli nők vettek részt, mindösszesen négyen. Bár ez gazdaságilag ráfizetés volt, ez volt az a tanfolyam, amin le lehetett mérni, hogy az 1999-ben megalakult második, de ezúttal már jogilag független MATISZ-ban (Magyar Tisztítás-technológiai Szövetség) végzett szakmai műhelymunka során megfogalmazódott, elsősorban a TisztaTérTechnológia Kódexre épülő képzési tematika, milyen módon állja meg a helyét a gyakorlatban. Ekkorra már elég világosan körvonalazódott, hogy optimális esetben mit várunk el szakmailag egy takarítótól, és melyek azok sarokpontok melyeket a képzésnek tartalmaznia kell. A tanfolyam másik előnye az volt, hogy annak kommunikációja igen jó fényt vetett ránk, hiszen az elsők voltunk Kelet-Európában, akik elérték, hogy a takarítóképzés 100%-ban államilag finanszírozott legyen.

A FMK által támogatott tanfolyamnak nagy visszhangja volt a honi szakmai életben is, és jól kitapintható igény fogalmazódott meg abban az irányba, hogy induljon piaci alapú képzés is. Ebben az időszakban Ritz Tibor szerkesztésében a TisztaTérTechnológia magazin heti rendszerességgel jelent meg és minden számban tudtunk valami újat mondani a szakmának. Mivel azonban az állami elismerés még a láthatáron sem volt, sőt mind az Ipari, mind a Környezetvédelmi Minisztérium elutasította a kérelmünket, a szakmai elismerésért a külföldi szövetségekhez fordultunk.

A nemzetközi porondra lépés első megmozdulása, hogy 2000. februárjában a MATISZ megszervezte a PCA (Lengyel Takarító Szövetség), RCA (Román Takarító Szövetség), CAC (Cseh Takarító Szövetség), FIDEN (Európai Takarító Vállalkozások Szövetsége), ISSA (Amerikai Tisztasági Beszállítók Szövetsége) részvételével az első közép-európai találkozót (C.E.M.). Ezen a találkozón született meg az a koncepció, hogy egy 40 órás képzést követően a szakemberek egy nemzetközi és hazai tagokból álló grémium előtt tegyenek vizsgát. Akkor mindenki úgy gondolta, hogy a 40 órában összeállított anyag nem jelenthet problémát egy 10 vagy 20 éve gyakorló takarítónak. Ezért lett a neve a programnak KonfirMATISZ a konfirmáció, konfirmálás és a szövetség nevéből lett összeállítva. Az elhatározást tettek követték és még az év májusában, mintegy 100 gyakorló szakember, többségükben cégvezető részvételével megvalósult az első úgynevezett KonfirMATISZ 40 órás (100% elmélet), tanfolyam. A tanfolyam lebonyolításában is rendhagyó volt, mert egy hét alatt zajlott hétfőtől péntekig napi nyolc 45–50 perces előadásokkal, több mint 20 előadóval. Az előadók között voltak takarítók, tisztítószer vagy takarítógép és építőanyag forgalmazók, továbbá vegyészmérnök, gépészmérnök, mikrobiológus, higiénikus és pszichológus.

Az első vizsga a Hungexpo területén zajlott, az akkoriban szervezett második tisztítás-technológiai kiállítás az, I. CLEANEXPO (2000) keretein belül. A képző hivatalosan az ARIADNE Szakképző és Karriertervezési Iskola volt, a vizsgabizottság pedig a MATISZ (Ritz Tibor) és külföldről pedig a PCA (Dorota Dalkowska) és a FIDEN (Wolfgang Kraus) által delegált szakemberekből állt. E vizsgán kerültek kiadásra az első „Nemzetközi Épülettisztító Oklevelek”.

Ennek a képzésnek a tematikája 12 tantárgyban került meghatározásra:

1.      Általános szakmai ismeretek

2.      Kémiai alapfogalmak

3.      Fizikai alapfogalmak

4.      Kémiai alapfogalmak

5.      Mikrobiológiai alapfogalmak

6.      Tisztító-, ápoló- és felületkezelő szer ismeretek

7.      Gép- és eszköz ismeretek

8.      Munka- és tűzvédelem

9.      Piktogramos szakmai kommunikáció

10.  Technológiai fegyelem

11.  Higiéniai alapismeretek

12.  Kommunikáció

Ahhoz, hogy ez a vizsga megfelelő színvonalon megvalósuljon, több követelményt is kellett tejesíteni. Ezek a fejlesztések Ritz Tibor szakmai irányítása alatt zajlottak.

• Az első fejlesztés az volt, hogy a szóbeli vizsgához olyan, a nemzetközi gyakorlatban alkalmazott szakmai piktogram-rendszer kapcsolódjon, aminek alkalmazásával, függetlenül attól, hogy a hallgató magyarul vizsgázik, a külföldi szakembernek legyen módja ellenőrizni állításainak szakmaiságát. Ez a rendszer  kezdetleges formában már az első vizsgára elkészült, és a tapasztalatok alapján a második vizsgától egy igen fejlett rendszer került bevezetésre, mely több mint 200 bejelölhető piktogramot és egy technológiai fegyelmet illusztráló, a vizsgázó által kitölthető táblázatot tartalmazott. Mivel az Európai Mosó- és Kozmetikai Szövetség az 1995-ben megkezdett Európai Piktogram Projektet 1998-ban abbahagyta, kb. 30 piktogramnál szükségessé vált ennek a munkának a folytatása is. A munkába sokan bekapcsoltak itthonról és külföldről is, mára már mintegy 1200 darabos piktogram-gyűjtemény áll a szakemberek rendelkezésére. A grafikai kivitelezés nagy része Vincze László grafikus keze munkáját dicséri. Evvel a piktogram-rendszerrel tulajdonképpen már bármilyen anyanyelvű szakember számára érthetővé vált, hogy a vizsgázó milyen burkolatú és funkciójú helységben, milyen szennyeződések és kockázatok vonatkozásában, milyen kezelőszer, gép vagy eszköz alkalmazásával, eljárásonként milyen hatásmechanizmusok igénybevételével kívánja az adott technológiát megvalósítani.
• A második feladat az volt, hogy készüljön el egy olyan szakmai teszt-adatbázis, ami alapján az írásbeli vizsgát szabványosítani lehet, és amely olyan módon ellenőrizhető, hogy a kérdéseket és a lehetséges válaszokat angol és német nyelvre is lefordítjuk. Az első vizsgára kérdések elkészültek, és a második vizsgától kezdődően már rendelkezésre állt egy először 450 majd 600 kérdést tartalmazó adatbázis az említett három nyelven, és mindez egy szoftverbe volt integrálva, amely minden vizsgázó számára képes volt egyedi tesztlapokat nyomtatni. A rendszer alkalmas volt a javítások kezelésére és statisztikai adatok szolgáltatására is.
• Mindezekhez képest, az már nem volt nagy feladat, hogy minőségirányítási szempontból elkészüljön egy olyan egységes PP prezentációs rendszer (40 prezentáció) mely mederben, tartja a megbízott előadókat, és garantálható legyen, hogy a szuperintenzív tanfolyam során semmi érdemleges nem marad ki az előadásokból. A képzési anyagok szakmai tartalmán túl, a háttérben ezek andragógiai módszertanának kialakítását Ritz Katalin végezte.

A vizsgarendszer folyamatos fejlesztésének köszönhetően 2002-re a MKIK (Magyar Kereskedelmi és Iparkamara) is elismerte az ICCI (International Certificate for Cleaning Industry) névre keresztelt vizsgarendszert és kamarai vizsgabiztosok delegálásával részt vett a vizsgáztatási rendszerben. A KonfirMATISZ program 2000 és 2004 között zajlott eleinte az ARIADNE, 2002-től a MATISZ és az MKIK illetve a végén a KonfirMATISZ KFT és az MKIK felügyelete alatt. A nemzetközi és a kamarai szakmai elismertségtől függetlenül, Magyarországon betanított szintű képzésnek számító végzettséget, amely kizárólag piaci alapon működött, az egész ország területéről több 1 500 gyakorló szakember szerezte meg. Ennek a képzésnek az elismerése a piac oldaláról is megvalósult, hiszen az üzemeltetőknél a köz- és piaci beszerzési tendereken egyre gyakrabban jelent meg követelményként ez a végzettség. Továbbá, ami szintén a piac szakmai elismerését jelenti, 2002-ben a Budapesti Műszaki- és Gazdaságtudományi Egyetem Mérnöktovábbképző Intézetében elindult a Facility Management (Ingatlangazdálkodási) posztgraduális képzés, melynek eleinte 4 később 8 órányi takarítási ismereteinek előadójának Ritz Tibort kérték fel.

Evés közben jön meg az ember étvágya és ez a takarításképzésben is így történt. Az alapképzés egyébként már rögtön az elején nem tudta kielégíteni az igényeket. Rögtön az első KonfirMATISZ tanfolyam után sok szakemberben nyilvánvalóvá vált, hogy a 40 óra kevés volt. Ezért 2001-ban elindult egy MASTER of Cleaning tanfolyam is, mely 900 órában tartalmazta a szakmunkás, szolgálatvezető és mester követelményhez szükséges tananyagot. Erre a tanfolyamra a tematika még kiegészült menedzsment és pedagógiai ismeretek képzésével is. Az első mestereket 2002 februárjában avattuk a III. C.E.M alkalmával. Az Ő nyilvános mestervizsgájuk a Vígszínház kitakarítása volt. Ennek szakmai paraméterei dióhéjban:

• 10 000 négyzetméter alapterület
• A felújítás óta eltelt 7 évben nem volt nagytakarítás
• A munka több mint 5 500 óra volt ebből a mesterjelöltek majdnem 1 000 órát teljesítettek.
• A munka három héten át, tartott

Az első Master of Cleaning csoportot további négy követte, szintén nyilvános mestervizsgákkal (Vigszinház 2001, Vigszinház 2002, Triumph 2003, Sikonda 2004, Európai Kompetencia Központ 2005). Évente egy ilyen tanfolyam indult és a második csoport után 2003-ra már szétválasztásra került a betanított, államilag nem elismert szakmunkás, a szolgálatvezető és mesterképzés. 2006-ban és 2007-ben nem indult mesterképzés, mert alacsonyabb szinteken nagyobb volt az igény;

• Szakmunkás igény több mint 700 hallgató
• Szolgálatvezető igény több mint 50 hallgató.

A betanított szint a hallgatók bemeneti szintjének csökkenése (elfogytak a cégvezetők és megjelentek a végrehajtók) miatt, a kezdeti 40 óra elmélet, 32 óra elméletre és 8 óra gyakorlatra módosult. Ez volt az egyik ok, amiért 2003-ban megalakult a KonfirMATISZ KFT (tulajdonosok MATISZ és CED RT), melynek ügyvezető igazgatója Ritz Katalin. Meg kellett kezdeni egy takarító kompetencia központ kialakítását, ahol a készségfejlesztő gyakorlatot európai körülmények között lehet majd lebonyolítani. Ez a központ a szakma állami elismerése után, 2005-ben öt takarító cégvezető (Bogdán Tibor, Csordás Tamás, Pataki László, Ritz Tibor, Sziklai Attila) összefogásával és áldozatos munkájával jött létre a Bp. XVIII kerületben, a Vaslemez u. 7 szám alatt.

A képzésben résztvevő nagy létszám következtében és annak köszönhetően, hogy a képzés a szakma minden szintjén beindult, 2003-ra igen komoly takarítás szakmaspecifikus andragógiai tapasztalat halmozódott fel, és a szakma elismerésének létjogosultsága is egyre jobban körvonalazódott. A 2003-év másik nagy sarokpontja, hogy az akkor első modulosítás kísérlet keretein belül, az ETI (Egészségügyi Továbbképző Intézet) munkacsoportjában elkészült a takarító szakma DACUM táblázata (csak zárójelben és halkan jegyezzük meg, hogy ez szinte azonos volt az új szvk.val). Még abban az évben, a C osztály Master of Cleaning csoportja továbbfejlesztette 156 feladatra, azaz a „mester” szintre, és 2003 decemberében, mintegy 50 szakember részvételével szervezett KOLPING PROJEKT során (a szálloda konkrét takarítási feladatainak elvégzése a négy csillag elérése érdekében) nyerte el végleges alakját.