Mamikám
Még az ég is irigyelné mosolyát, szeme fényét, azt a kéklő ragyogást! Ilyen szépség, nem is volt még soha tán! Másnak el se mondanám, tudod- ő az én csodám: az én édes-édes szép Mamikám...
Néha fáradt, néha bánt, És én láttam sírni már... Nekem mégis mindig mindent megbocsát. Ami jó csak énrám vár, bárcsak néki adhatnám... Ahogy értem Ő a szívét adná!
Amikor este rám néz csendben. s lámát olt; Én csak sejtem mennyi terhet, gondot hord... Kíséri léptem, óva féltve vigyáz rám. Bárcsak én is óvhatnám, míg csak szívem meg nem áll, az én édes-édes szép Mamikám!
Néha fáradt, néha bánt, És én láttam sírni már... Nekem mégis mindig mindent megbocsát. Ami jó csak énrám vár, bárcsak néki adhatnám... Ahogy értem Ő a szívét adná!
Még az ég is irigyelné mosolyát, szeme fényét, azt a kéklő ragyogást! Ilyen szépség, nem is volt még soha tán! Másnak el se mondanám, igen- ő az én csodám: az én édes-édes szép Mamikám... |