Én így mondtam el:

Életet játszom

életet játszom
vagy csak próbálom hinni
hogy játszhatom
talán nem is akarom
talán nincs is hatalom
ami kényszerít
talán leterítem majd
létem varázsszőnyegét
s a napokkal átszőtt mindenség
ígéretét hallgatom
miközben egyensúlyozom
a vállamon ezt a sárgolyót
érzem, ahogy a belegyúrt
életszikrák kihunynak
és elporlad, szétoszlik
de könnyebbé nem válik
a súly, a teher
mi lassan összenyom
majd mégis felemel
bár tudom, nincs hova
gúnyosan arcomba vág
a múló értelem mosolya
és a csendet borítja rám
muszáj kiáltanom!
nem átkot szórni
csak szólni magamnak
vigyázz!
a hited fordul ellened!
a szeretet szívedbe
tört döf és ölelő
kedvesed öl meg
felemészt az elmúlás
sápadt angyala
és nem marad majd
semmi nyoma
hogy ember létezett,
élt és vétkezett
talán pusztulás sem érkezik
csak lassan minden eltűnik
mi ebben a hamis fényű
álomvilágban a miénknek tűnik
új világok börtönébe
zárulnak részeink
új hitek őrzik
szabad vágyaink
új teremtés
új pusztulás
megújuló, kavargó
energia óceán
ami csak azt súgja
vége már...
hisz most kezdődik
az is ami elmúlik...
az is, ami elmúlt már....