Kagome és Kikyou kapcsolata

Naraku feléleszti Kikyou szívében lévő fájdalamat, és felszakítja a sebét egy pókháló segítségével, de nem ő az egyetlen, akire kivetette a hálóját. Kagome szívében ugyanúgy fájdalom ébred. Az, hogy az Inuyashát és Kikyout összekötő kapcsolat,  erősebb, mint az ő és Inuyasha közti. A mélyen elfolytott negatív érzései a felszínre törnek és megferőzik a lelkét, így sem Kikyou sem Kagome nem képes tisztítani a sebet. Az egyetlen mód erre, ha Kagome tényleg képes felül emlekedni az érzésein Kikyouval kapcsolatban. Kikyou elküldi őt az Azusa hegyen lévő szentély ő papnőjéhez egy íjért. Csak is akkor képes megmenteni Kikyou életét, ha valóban szívből megakarja menteni őt.

Ez egy nagyon fontos része a final Actnak főképp, ami Kikyou és Kagome kapcsolatát illeti. Mindent tisztáz. A kettejük közti ellentét alapjait és a megoldását is.

Már  hegyet sem könnyű megközelíteni, de aztán Kagoméek mégis sikerült a papnő elé jutnia, aki felveszi Kikyou alakját és kezébe nyomja az íjat. De a visszavezető út már nem is olyan egyszerű...

Kagome látomást lát folyamatosan:

1) Az őt kereső Inuyasha után futva meg pillantja őt és Kikyout egymás karjaiban. Inuyasha bíztatja Kikyout, hogy tartson ki megkeresi Kagomét. Kikyou azt válaszolja, ne induljon megkeresni, a hegy elnyelte őt, és érdemtelenné vált arra, hogy megkapja az íjat. "Hisz Kagome számára ellenség vagyok, aki folyton megpróbál elcsábítani téged." 

(Ez azt az érzést jelképezi Kagome szívében, hogy Kikyou lenézi őt és rosszat feltételez róla szándékosan.)

2) A talaj beomlik Kagome lába alatt és egykézzel kapaszkdik a sziklaszírt szélén az íj pedig lehúzza. Kikyout látja a szírt tetején, aki kéri az íjat, de Kagome képtelen odaadni. Erre Kikyou kijelenti, hogy Kagome a halálát kívánja. A következő pillanatban megjelenik a szentély papnője, aki azt mondja Kagomének dobja el az íjat, mert a fordítottja is igaz: a látomás beli Kikyou is a halálát akarja. Hitegeti, hogy jogos a felháborodása, hiszen "ellopta a kedvesét" senki nem hibáztatná, ha hagyná meghalni... különösen, hiszen bizonyára a papnő is így tenne: a sorsára hagyná Inuyasháért. S a csábítás még egy utolsó foka: Inuyasha úgy se tudja meg mi történt...

3) Visszatérve a történetre a látomásbéli Kikyou megszólal: Éppen azon gondolkodsz, hogy magadnak nem bocsájtanál meg, ha nem segítenél?Azt válaszolja álszenteskedés ez az egész  A szíved telve van haraggal irántam, megjátszod, hogy sajnálsz engem, mert halott vagyok. De idegesít, hogy még így is szeret engem Inuyasha. - mondja a látomás Kikyou Kagomének.- De ezt elrejted a szíved mélyére és hamis kedvességgel a kezdet nyújtod felém... ezt hiszed, hogy szükségem van erre?

Kagomét a saját érzéseiben bizonytalanítja el, azt mondja, róla, hogy az érzései nem tiszták Kikyou iránt. Se a sajnálata se a kedvessége, holott ez nem igaz.

Kagoménál itt megy fel a pumpaKagome bizonyítja  a maga helyét Inuyasha mellett. Igaz, hogy Kikyou és Inuyasha múltja örökre összeköti őket, de neki ugyan olyan joga van Inuyasha mellett lenni, hiszen rengeteg időt töltöttek együtt és olyan oldalát is ismeri, amit Kikyou nem.

És itt van a záró gondolat: Kagome végül rájön, hogy Kikyou és ő ugyan abban a helyzetben vannak. "Nem hagylak cserben: nincs rá szükség." Egyenlőek. Az íj könnyebb lesz. Kagome szíve is megkönnyebbűl a kinzó negatív érzésektől és végre képes arra, hogy tiszta szívvel mentse meg Kikyout.

 A szentély papnője megmagyarázza, hogy amit eddig látott az a saját szívében élő HAMIS Kikyou volt. Az, akit elképzelt Magának. Kikyou nem ilyen, és Kikyou nem így érez iránta.

<- Vissza a menübe