Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis, szegényes család. Boldogságban élt együtt a két kisgyerek anyjukkal. Az apuka sajnos már nagyon régen meghalt… Az idősebb gyermeket Gabikának hívták, aki sokat segített az anyjának a házkörüli dolgokban, pedig még csak 10 éves volt. A húga, Ágika 8 éves volt, s nagyon szerette a bátyját.

Az anyuka minden este különféle meséket mondott gyermekeinek, ahol szinte mindig egy daliás szőke herceg fehér lovon volt a főhős. Ez Ágikának roppantul tetszett, ám testvére lassan-lassan már kezdte unni, hogy miért kell a főhősnek szőke hajúnak lenni, s a lova miért mindig fehér, miért ne lehetne egyszer egy barna hajú – az ő haja is barna volt – fehér ruhás lovag a főszereplő. Mennyivel is jobb lenne…

Sokat elmélkedett azon, hogy mi lenne, ha egyszer ő lehetne a főszereplője egy ilyen mesének…

Egyik este, mikor már vége volt a szokásos mesélésnek, s a gyerekek aludni tértek, csudás dolog történt Gabikával.

A pöttyös pizsamája gyönyörű, fehér ruhává változott, és a húga rózsaszín hálóinge azonos színű estélyi ruhává változott. Ám jött egy gonosz koromfekete páncélt viselő bácsi az ablakon keresztül, s elrabolta Ágikát.

Gabi rögtön utána sietett, de ők már messze földön jártak. Szerencsére a házuk mellett legelt egy szép, barna lovacska, gyorsan fel is pattant rá, hogy utolérje őket.

Miközben lovagolt azon gondolkozott, hogy vajon miként győzhetné le a fekete lovagot, ha még kardja sincs. Szerencsére épp útjába akadt egy kovácsműhely.

A helyi kovács jószívűen megszólította:

- Üdvözlégy fehér lovag, mit kívánsz?

Gabikának furán hangzott ez a „fehér lovag” kifejezés, de azért tetszett neki.

- Jó napot! Kardot szeretnék kérni, hogy a gonosz fekete lovagot legyőzhessem, mivel elrabolta a húgomat.

- Segítenék én szívesen egy ilyen jóképű fiatalembernek, csak hát sajnos beleejtettem a kútba a kalapácsomat…

- Én szívesen kihúzom!

A kovács beleegyezően bólintott, és megmutatta neki a kutat, s Gabi már mászott is lefele, hamar meg is találta amit keresett. Amint felhozta észrevette, hogy ez azonban nem egyszerű kalapács, s a kovács elmesélte neki a varázserejét.

Ezzel csodás erejű kardokat lehet készíteni, amivel szinte bármit le lehet győzni, de a kovács Gabi orrára kötötte, hogy a fekete lovag legyőzéséhez nem elegendő ennyi, hanem némi furfang is kell.

Gabika megköszönt a kardot és a tanácsot, s már útnak is indult, hogy megmentse kishúgát.

Már órák óta lovagolt, de még mindig nem találta meg a fekete lovag várát, valószínüleg jól el is tévedt, s már eléggé elfáradt szegény. Ezért lepihent a mezőn, ahol éppen tartózkodott.

Reggel, amikor felkelt lovából csodálatos táltos paripa lett, mivel ezen a réten csodafű termett, amit ha egy ló megeszik, akkor táltos lesz belőle.

Ezek után már könnyűszerrel megtalálta a fekete lovag várát, aki éppen otthon tartózkodott.

- Párbajra hívlak fekete lovag! Állj ki ellenem, ha mersz! – kiáltott Gabika.

Erre a fekete lovag csak jó nagyokat kacagott, s bátran kiállt ellene.

Kemény ütközetett láthatott az, aki éppen arra járt, mert hiába volt Gabinak csodakardja, ugyanis a fekete lovag nagyon erős volt. De a ruhaszínek is előresegítették ifjú hősünket, mivel a nagy meleg miatt a fekete lovag csak úgy főtt, míg Gábornak csillogott a szép fehér ruhája, méghozzá ellenfele szemébe. Ezt ügyesen ki is játszotta, s nagy nehezen, de mégiscsak legyőzte ellenfelét.

A fehér lovag kiszabadította kishúgát, s ekkor egy érdekes hangra lett figyelmes:

- Ébresztő gyerekek! Vár az iskola!

Gabika anyukája volt, a reggeli ébresztéssel. Ekkor jött rá, hogy az egész csak egy álom volt, de milyen szép kis álom…

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.