A navigátor
Dósa László úgy döntött, hogy színt visz a mindennapjaiba és elmegy a hegyekbe túrázni.
Kivett egy hét szabadságot az autószerelő műhelyben, e-mailben szobát foglalt egy erdei panzióban, majd beugrott a sarki elektronikai üzletbe, hogy vásároljon egy GPS-t az autójába.
- Egy GPS-t kérek – mondta. – A legmodernebbet.
Az eladó kitette a pultra a kicsiny szerkezetet.
- A legújabb modell – közölte büszkén. – A neve GPS Human Version 5WIC. Forradalmi kütyü, egészen emberi.
Így hát László megvette a GPS-t, hazament, elhelyezte a kocsijában, és beállította az úticélt. Aztán bepakolta a csomagjait, tőle szokatlan lelkesedéssel gondolva az elkövetkező napokra.
Másnap késő reggel indult. Amint kitolatott a garázsból, a készülék megszólalt, mély, gépies női hangon:
- Örülök, hogy útra kelhetek magával. Unalmas volt az üzletben várakozni.
László meglepetésében félig letarolta az út mellett növekvő kusza gyomokat. Zavartan dörmögött valami válaszfélét, amit ő maga sem értett, aztán folytatta a hátramenetet. Csak percekkel később ismerte be, hogy tulajdonképpen tetszik neki a szerkezet modora.
A rákövetkező órákban a GPS kifogástalanul működött, további különös megjegyzések nélkül.
- 800 méter után forduljon balra – utasította őt. Majd: - Érkezés a köztes célponthoz. – És: - A következő lehetőségnél forduljon jobbra.
Lászlót elégedettség töltötte el minden egyes mondatnál. Lám, milyen hasznos masina is ez. Csak nem bánta meg, hogy ráköltötte a félretett pénzét. Megérte, de mennyire, hogy megérte.
Pár órával az utazás kezdete után a GPS így szólt:
- Túl kis ívben kanyarodik. Átlépte a felezővonalat.
László összevonta a szemöldökét, aztán megrázta a fejét. Nahát, milyen okos szerkentyű. Még ezt is tudja.
De a készülék nem hagyta abba.
- Nem rakta ki az irányjelzőt. Ez ma már a második alkalom.
Majd:
- Túllépte a sebességhatárt. Azt akarja, hogy bevonják a jogosítványát?
És:
- Rettenetesen előz. Hol tanult maga vezetni?
László nem bírta tovább.
- Fogd be! – kiáltott fel, de azon nyomban megbánta, hogy így beszélt vele. Egy GPS-szel beszélgetni, nevetséges… Ugyan már… Csak ki lehet valahol kapcsolni ezt a funkciót. Minden rendben.
És a szerkezet többé nem rótta fel neki hibáit. Kínos csend uralkodott az autóban. László bekapcsolta a rádiót, hogy feloldja a hangulatot.
- Nem szeretem ezt a zenét – mondta a GPS. – Váltson át másra.
László megrökönyödve nézett rá, aztán vissza az útra. Szándékosan nem tett semmit.
- Nem szeretem ezt a zenét – ismételte a szerkentyű. – Váltson át másra…
- Nem váltok! Én ezt akarom hallgatni!
Szünet.
- Ez a zene zavaróan hat a működési mechanizmusomra.
- Jó, legyen! – László indulatosan benyomott egy gombot. Összeszorította a fogát.
Eltelt egy óra. Kettő körül járt az idő.
- Éhes vagyok – jelentette ki a GPS.
László döbbenetében majd’ félrerántotta a kormányt.
- Mi a…
- Éhes vagyok.
- Te egy GPS vagy!
- Éhes vagyok.
László mélyet lélegzett.
- Nincs nálam semmi ennivaló.
- De igen. Van egy csomag keksz az ön melletti ülésen.
- És? Mit csináljak vele? – gúnyolódott László.
- Tegye mellém. Ide fel.
Lászlónak megfordult a fejében, hogy talán nem ezt a készüléket kellett volna megvennie. De azért odahelyezte a kekszet a GPS mellé.
- Valami innivalót esetleg…?
- Egy üveg ásványvíz megfelel, de ne legyen szénsavas.
László erőltetetten felnevetett.
- Egy üveg ásványvíz megfelel, de ne legyen szénsavas.
Az arcára fagyott a mosoly.
Megállt egy benzinkútnál, vett egy szendvicset a saját részére és egy üveg mentes vizet a GPS-nek. Kezdte komplett idiótának érezni magát.
- Állítsa az italt ide le, középre. Köszönöm.
László morgott egy „Szívesen”-t, majd ismét elindultak.
Ezúttal azonban résen volt, és figyelte, hogy fogy-e valamennyi az ételből és az italból. Nem fogyott semmi, így fél óra elteltével mintegy véletlenül a kekszért nyúlt.
- Várjon – kérte a szerkezet. – Még eszek belőle.
László káromkodott. A készülék határozottan idegesítette.
A délután közepén a GPS újból megszólalt:
- Álljon meg.
László értetlenül pislogott.
- Miért?
- Álljon meg.
- De miért álljak meg? – emelte fel a hangját.
- Álljon meg. Pisilnem kell.
- Hogy a… - László először megdöbbent, majd dühödten a műszerfalra csapott tenyerével. – Nem állok meg! Nem vagy ember, nem tudsz enni, inni, se pisilni! Te egy gép vagy, és azt csinálod, amire beállítottalak!
- Álljon meg. Pisilnem kell.
- Nem!
- Álljon meg. Pisilnem kell.
- Nem! Értsd már meg! – László szinte üvöltött.
- Ha nem könnyíthetek magamon, összezavarodok. Ezt akarja?
- Nem, de…
- Újratervezés. Újratervezés. Újratervezés…
- Ne, fejezd be! – László kétségbeesett. – Fejezd be! Megállok! Megállok!
- Rendben. Köszönöm.
László leparkolt, és lihegve nézett maga elé.
- Most forduljon el – parancsolta a GPS.
László elfordult.
Este heves zivatarhullám futott végig az országon. Az eső zuhogott, az ablaktörlők szaporán csapkodtak, az autó lámpáinak fénycsóvái elvesztek az éjszaka homályos sötétjében. László roppant feszült volt, ujjai remegtek a kormányon.
- Meg akarok halni – tájékoztatta őt a készülék.
Lászlónak a szeme se rebbent.
- Nehogy elromolj nekem.
Amint hazatér a túrázásból, visszaviszi a szerkentyűt a boltba. Neki nem kell. Ezt most már tisztán látta, és ezerszer is elátkozta azt a pillanatot, amikor pénzt adott ki érte. A GPS tönkretette az első napját.
- Magányos vagyok – folytatta a gépi hang. – Érzem, hogy nem tetszik önnek a működésem. Pedig mindent megpróbáltam, hogy olyan legyek, mint egy ember. Voltam kedves és goromba. Úgy tettem, mintha emberi szükségleteim lennének, hogy közelebb kerüljek önhöz. De nem sikerült. Ezért meg akarok halni. De nem úgy, mint egy gép. Én emberként akarok meghalni.
- Te nem vagy ember, és soha nem is leszel az – vágta rá László idegesen.
A szerkezet hallgatott, mintha gondolkodna.
- Én az autó része vagyok. Az autó a te részed. Tehát én is a részed vagyok. Ha meghalsz, én is meghalok. Emberként halhatok meg.
László azt hitte, rosszul hall.
- Mi az, hogy én meghalok? – hebegte.
- Késő fékezned – felelte a szerkezet.
Dósa László az útra kapta a tekintetét, és szinte meghűlt benne a vér: az aszfalt a szeme láttára tűnt el, a jármű ráhajtott a fűre. Rémületében a fékre taposott, de mindhiába: az autó átbukott a meredek domboldal szélén, rövid ideig a levegőben repült, majd belecsapódott a Duna vihar által felkorbácsolt vizébe.
A GPS felszikrázott, majd mindörökre elsötétült.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés