A te véred az én késemen

- Lara, ennek vége, és én már nem fogok változtatni a fejemben lévő elképzelésből semmit. – Nick nagyon komoly volt. Lara mindig felnézett a srácokra, de Nicket valahogy soha nem tudta komolyan venni. Olyan volt számára, mintha Nick soha nem is létezett volna, csak akkor volt rá szüksége, ha pénz kellett neki, és a fiú mindent megtett neki, amit kért. De Nick egyre rosszabbul érezte magát, és végre eljött az idő és rávette magát, hogy elmondja a lánynak, hogy ő nem az a fajta srác, akit csak úgy kihasználhat.

- Nick drágám. Kérlek ne hagyj magamra. Szeretlek. Adj még egy esélyt, kérlek! – Nem tudta mondani, hogy sír e vagy sem, mert az eső folyamatosan az arcát verdeste, de a lány arckifejezése sem árulkodott semmiről a sírást illetően.

- Lara…már több, int 3 esélyt adtam neked. Mindig azt mondod, hogy megváltozol, aztán eltűnsz egy hétre, és amikor megpróbállak felhívni a mobilod mindig ki van kapcsolva. Valahányszor véletlenül észreveszlek, mindig vagy 6 fiú vesz körül. Nem akarok ilyen barátnőt. Oké? Felejts el! – Nick elsétált Lara mögött, az eső pedig kőkemény lüktetéssel sírt mögötte.

*

- Hol voltál? – kiabálta Joe – Már nagyon aggódtunk érted! Az eső gyakorlatilag letépte a ruháidat! Ki az az idióta, aki ilyenkor kimegy az utcára? Mindezek mellett pedig zenekari  próbánk van… MOST!

- Joe, adj neki időt levegőt venni. Mindig úgy kezeled őt, mintha az anyja lennél. Neki is van saját élete…tudod. – Kevin mindezt határozott hanggal mondta végig, de nyugodtan. Joe a szemét forgatta, majd saját stílusában helyet foglalt a kanapén.

Nick nem válaszolt. Túlságosan dühös volt ahhoz, hogy beszéljen, vagy egyáltalán gondolkodjon. Rettenetesen szerette Larát, de nem tudta magát túltenni a féltékenységen. Úgy gondolta lehet, hogy visszamegy hozzá…. Hiszen ő eddig nem változott, viszont a teljes komolysággal mondta mindazt amit neki mondott, és ha szereti őt a lány, akkor biztosan megteszi.

Nick lefeküdt az ágyába, és a mennyezetet kezdte bámulni, miközben azon gondolkodott, hogy Lara a legjobb dolog az életében, megcsörrent a telefonja. Arra gondolt, hogy figyelmen kívül hagyja, de akkor az a benyomása támadt, hogy soha nem fogja őt elfelejteni; de mi van, ha mégis muszáj lesz??

Aztán nyugodt hangon felvette a telefont.

- Haló? – a hívó nem válaszolt. – Haló?! – még mindig semmi. Nick letette a telefont.

Újra megcsörrent a készülék. Azonnal felvette.

- Haló? – a telefon másik oldalán lévő személy ismét néma maradt – Haló, ki van ott?!

- Haló. – válaszolt egy hang.

- Igen, ki van ott? – beszéd közben Nick felült, és megérintette az arcát.

Joe lépett be a szobába, mert valamit akart mondani öccsének, mire Nick felemelte a kezét és intet neki, hogy maradjon csendben.

- Ó ne aggódj, én csak egy barát vagyok. A te barátod…egy régi barátod. Az egyetlen, akit elfelejtettél. Az, akit megöltél tavaly nyáron. Igen, én vagyok. – a hang végig suttogott.

- Nem ismerlek téged. Szerintem rossz számot hívtál.

- Te sem gondolod komolyan, hogy nem tudod miről beszélek Nick. – kuncogott a hang.

Joe némán szavakat formált a szájával. – Ki ez? – Nick megvonta a vállát.

- Jobban teszed, ha óvatos leszel Nick. Nem vagy egyedül…. – a vonal másik vége megszűnt, és Nick csak tovább ült az ágyon, de ezúttal zavartan.

- Ki volt az? – kérdezte Joe, miközben odasétált öccse mellé, aki úgy nézett, mintha kísértetet látott volna.

Nick elmondta Joenak, hogy mit mondott neki a hang a telefonba, mire mindketten mély zavarban, csendben ültek tovább. Joe azt tanácsolta Nicknek, hogy ellenőriztesse a számot, de a fiatalabbik Jonas szerint a váratlan hívó telefonfülkét használhatott.

- Gondolod, hogy Larának semmi köze sincs ehhez? – kérdezte Joe, majd megérintette Nick vállát.

- Nem tudom. De szerintem ő ilyenre nem képes. Lara az a fajta lány, akinek mindig ott van egy-két srác. És ők általában utcai fiúk, vagy romlott gazdag gyerekek a városból. De miért bérelne fel valakit, hogy ezt tegye? Ő nem tett semmit azelőtt, amivel bántott volna.

- Igen Nick, de gondolj bele. Pont most dobtad, ugye? Valószínűleg vissza akar kapni téged. – javasolta Joe, és Nick eszében egy percre megfordult, hogy igaza lehet.

Nick megvonta a vállát, majd kinézett a szoba ablakán. Az eső hatalmas, nehéz cseppekben esett a párkányra… Nick emlékezett a lány arckifejezésére az utcán. Könnyek áztatták az arcát az esőben….. ő ártatlan?