„There's nothing you could say
Nothing you could do
There's no other way when it comes to the truth
So keep holding on
'Cause you know we'll make it through, we'll make it through”
- Nick…..terhes vagyok.
Nick úgy érezte, legalább 1 tonna téglát dobtak volna a vállára. Lehetséges, hogy ez egy korai április elseji vicc (vágyálom), és bármelyik percben elkezdődhet a nevetés…..de ez a pillanat nem jött el. Apa lesz 17 évesen. Tervezte, hogy lesznek gyerekei, de nem a közeljövőben.
- Nick, kérlek…mondj valamit! – ránézett könnyes szemű barátnőjére. Kinyitotta a száját, de azon nem jött ki egy hang sem.
Macy fel volt rá készülve, hogy kedvesének ilyen reakciói is lehetnek, de azt el sem tudta képzelni, hogy ez ennyire fájdalmas lesz számára. Azt gondolta, hogy Nick a hír hallatán magához húzza egy ölelésre, és majd azt duruzsolja a fülébe, hogy minden rendben lesz – helyette csak bámult rá, és szemével azt sugározta, hogy ez csak a TE „problémád”.
- Stella, én végeztem.
- Nem Mace.
- Majd megvárlak a kocsiban. – Macy azelőtt odarohant az autóhoz, hogy legjobb barátnője meg tudta volna állítani. Nem akart tovább bolondot csinálni magából.
Miután Macy beült a kocsiba teljesen összetört, minden eddigi aggodalma zokogásban tört ki belőle. Amikor pedig egy kicsit abbahagyta, kinézett az ablakon, és azt látta, hogy Stella ordibál Nickel, amitől ismét eleredtek a könnyei.
- Majd megtalálom a módját, hogy dolgozhassak. – Macy próbálta elhinni saját szavait, de ez nem igazán sikerült. Legutolsó alkalommal, amikor erről a dologról hallott (tini anyuka munkát keres) a lánynak rohadt nehéz dolga volt.
- Nicholas Jerry Jonas, hogy mer….
- Ti meg miért ordibáltok?
Macy ismét felnézett, és meglátta Joet az ajtóban. A francba. Neki nem kellene tudnia. Csendben elkezdett imádkozni, bízva abban, hogy Stella nem mondja el neki, bár legbelül tudta, hogy ennek az esélye elég csekély.
Talán amíg nem látszana, addig folytathatná az iskolai tanulmányait; utána pedig, ha elkezdene nőlni a hasa, a szülei kirúgnák…..és nem lenne pénze.
- Stella, meg kell nyugodnod…
- Nem amíg a drágalátos kisöcséd nem megy a kocsihoz, és beszél vele.
- Stella, mit kellene csinálnia?
- Vállalni a felelősséget a tetteiért.
- POFA BE!
Macy felugrott az utas ülésből. Ő még soha nem hallotta Nicket kiabálni, legalábbis ennyire biztos, hogy nem. Azt tudta, hogy ideges…de, hogy így kiabáljon? Ha már itt tartunk, amióta eljöttek hozzá ez volt az első alkalom, hogy egyáltalán megszólalt.
- Nicholas, hagyd most egy kicsit egyedül.
- Nem, engedd őt, had beszéljen vele. Akármit is akar neki mondani…
Macy nézte, ahogy Nick elindul a kocsi felé. Megpróbálta leolvasni az arcáról tükröződő érzéseket: félelem? harag? megértés? együttérzés? szerelem? bosszúság? Az összes arckifejezést megpróbálta felvenni, de végül egyiknél sem maradt meg.
- Mace – a lány még csak az ajtó kinyílását sem hallotta.
- Kérlek, nézz rám. – Nem. Nem volt szükség rá, hogy ő is részt vegyen valamiben is.
Érezte, hogy Nick kezei a csuklója köré szorulnak, és finoman kihúzzák őt a kocsiból. Macy hirtelen egy hatalmas késztetést érzett arra, hogy pofon vágja szerelmét, talán ezzel levezethetné a korábban felgyülemlett haragot….
- Nick, engedj el…. – Macy érezte, hogy Nick kihúzza rongybaba testét az autóból, és min egy csomagolópapír, a fiú karjai szorosan köré fonódnak. Megpróbálta megtörni Nick hatalmát, de ezt a tevékenységét abbahagyta, amikoris a fiú egy csókot lehet a homlokára.
- Melyik sportot fogjuk játszani a babánkkal először?
Macy elvesztette a harcot. De nem érdekelte. Mi an, ha sokadik alkalommal is elsírja magát a mai napon? Nick akarta a gyereket, ahogy Stella, Joe és Kevin is (remélhetőleg). A szülők problémáját pedig átrakhatják egy másik napra. Hallotta, ahogy Nick valamit suttog a fülébe, olyasmit, hogy ezt is meg fogjuk tenni. Erre csak bólintott egyet – nincs más választásuk.