Tarts meg - 1. fejezet

„Keep holding on

'Cause you know we'll make it through, we'll make it through

Just stay strong

'Cause you know I'm here for you, I'm here for you”

- Nem!

Megrázta a kis pálcaszerű eszközt a kezében. Ez egyszerűen lehetetlen. Egy olyan dolog, ami egyszerűen nem történhet meg. Ő Macy Misa volt, és még soha nem borította ki ennyire. Soha.

Ez biztosan egy hiba….annak kell lennie.

Nem hitte el, amikor a pozitív jelet olvasta. A kis kék plusz jel csak úgy világított rá az eszköz jobb sarkából. Szinte gúnyolódva nézett rá. Hogy lehet, egy éjszakának ez a következménye, amikor egy kicsit túl messzire ment? Egy hatalmasat vágott ököllel a falra, majd egy csalódott sóhaj hagyta el a torkát.

Macy becsukta a szemét, és megpróbálta megakadályozni, hogy könnyei eláztassák az arcát. Minél inkább magába nézett, annál inkább sírt. Minden munkalehetőség, ami valaha is dolgozhatott volna, ezennel elszállt. Minden ösztöndíjat kínáló iskola, mint például a New York-i egyetem, az USC, az UNC és a Princeton már nem volt a lehetőségek képzeletbeli listáján. Egy sportoló sem zökkenhet ki fitt állapotából. Talán ez az egész egy álom – ebben a pillanatban ez tűnt e legésszerűbbnek.

- Mit tegyek, ha ….. nem, nem tudom megcsinálni. – suttogta Macy a levegőbe maga elé. Ez a gyermek az övé, és csakis az övé. Ő nem akarja odaadni valaki másnak, vagy csak úgy megszabadulni tőle minden hercehurcával együtt. Nos, a baba legutolsó soron nem is CSAK az övé, hiszen Nicknek is volt hozzá valamennyi köze.

A lány még csak nem is gondolt erre az eshetőségre eddig. Ha arra gondolt, hogy ezzel elcseszi az életét, akkor minden bizonnyal szerelme pályafutásának és karrierjének is vége lenne. Valószínűleg megpróbálná elhagyni a zenekart, hiszen ő pontosan az a fajta ember volt.

- Macy? Édesem, jól vagy?

Macy érezte, ahogy kiszárad a torka. Biztos volt benne, hogy ez nem tartozik azok a dolgok közé, amit először az anyjával kellene megbeszélnie, mint azelőtt bármit, bármikor.

- Macy…

- Én csak egyedül szeretnék lenni egy kicsit. De semmi komoly.

- Rendben. Nekem lassan indulnom kell édesapád elé a repülőtérre. Nem akarsz velem jönni?

- Nem!

- Oké, akkor hamarosan jövök.

Macy megvárta, amíg anyukája kihajt az utcára a kocsijával, mielőtt kilépet volna a fürdőszobából. Első útja a szobájába vezetett, és elővette a mobiltelefonját.

Remegett a keze, miközben tárcsázta a már jól ismert számot. – Kérlek, vedd fel…..

- Igen?

- Stella, én….

- Mace, mi a baj?

Vett egy mély lélegzetet. Tudta, hogy Stella a legjobb barátnője és, hogy mindent megoszthat vele. Mindenképpen meg szerette volna beszélni valakivel, még mielőtt elment volna Nickhez és a családjához, és elmondta volna nekik a nagy hírt.

- Macy, a frászt hozod rám. Mi folyik itt?

Atya ég. Egy pillanatra elfelejtett mindent, és kimondta. – Terhes vagyok…..

Macy hallotta, ahogy a lány a telefon túlsó végén csöndben esküdözik a háttérben. – Stella, kérlek én…én nem tudom ezt egyedül megcsinálni…

- 7 perc múlva ott leszek.

- Rendben.

Macy feküdt az ágyon, szórakozottan ejtette le kezét hasa aljára. Meg tudja csinálni. Stella ott lesz vele, és remélhetőleg a családja is mellé áll, valamint saját maga is az eszénél lesz (már egyszer megígérte magának). Elvégre ő volt Macy Misa. Már számtalan aranyérmet nyert a sportolással, egy szimpla terhesség nem fog neki gondot okozni…..ugye?

~

- Ki fognak rúgni a házból, Stella. – Macy fel s alá járkált a szobában. – Elvesztik a lányukat. Ők nem így ismernek engem.

- Macy, túlreagálod a helyzetet. Hiszen ők a szüleid.

- Ez nem számít Stella, hiszen tudnod kellene. – Macy rettenetesen felidegesítette magát. Ez a helyzet nem Stella hibája volt.

- Sajnálom…..

- Mace, ez nem számít. Hiszen te magad mondtad…. – mindkét lány megdermedt, amikor meghallották az ajtó becsapódását a földszinten.

- Ne, kérlek. Most még ne. – Stella úgy érezte, megáll a szíve, amikor legjobb barátnőjére nézett. Nem engedhette meg, hogy meghátráljon.

- Gyerünk!

Macy csak nézte Stellát nagy, dió szemeivel. Nem volt már választása, hiszen tudta, hogyha szülei értesülnek majd a hírről, mind a ketten összeomlanak.

- Stella, én…

Érezte, ahogy egy kabátujj meglendíti az arcát, és ahogy Stella megragadja a karját, miközben elindult kifelé a szobájából, egyenesen a lépcső irányába.

- Macy, hová mész?

Azelőtt, hogy beszélt volna Stellával, a lány az utolsó pillanatra való ruhákat állította össze a JONAS számára. Valamelyest sikerült megnyugodnia, és egy hatalmas nagy sóhaj hagyta el a száját. Egy pillantás a szüleire, és minden rendbe jön….

- Hová megyünk?

Csend lett.

Hogy miért nem válaszolt semmit? Macy érezte, hogy az idegei egyre csak görcsölődnek, miközben beült Stella kocsijába. Stella nem tudta, hogy mit higgyen a hirtelen hangulatváltást illetően. Mace megrázta a fejét, hiszen ismerte Stellát, tudta, hogy ő mindig is csak jót akarna neki. Pár perccel később Macy úgy érezte, elérte őt a fáradtság hulláma. Megállapította, hogy egy 17 éves terhes lány hajlamos arra, hogy könnyen összevesszen akárkivel…..

~

- Mace.

Macy lassan kinyitotta a szemét, és csak akkor ébredt rá, hogy átaludta a fél utat. Felült, és kinézett az ablakon. Próbált rájönni, hogy hol is vannak valójában. A szeme tágra nyílt, ahogy ráismert a házra, ami előtt megálltak.

- Nem, nem, nem…. – úgy érezte könnyek szöknek a szemébe – Én nem tudom elmondani neki.

- Szeret téged, Mace. – Stella kiszállt a kocsiból, majd átment a jármű másik oldalára, és barátnője előtt is kitárta az ajtót. A lány arca ellágyul. – Joga van tudni.

Megrázta a fejét és lassan, de biztosan kiszállt az autóból. Stellának igaza volt. Joga van tudni, függetlenül attól, hogy a későbbiekben gondoskodik e majd a gyerekről vagy sem. Macy nézte, ahogy Stella kinyújtja felé a kezét, és jó szorosan megszorította az övét. Nem volt egyedül.

- Csak ne felejts el lélegezni…

Macy bólintott, majd követte barátnőjét a bejárati ajtóhoz, a tűzoltóházhoz. Igazából nem is érezte sétának a lépéseket, tudta, hogy ezzel csak az időt húzza. Lehet, hogy nem is lesz olyan rossz….. talán boldogan fogadja majd a hírt, hogy 17 évesen apa lesz. Vagy nem igazán…

KOPP, KOPP

Macy a hang hallatán azonnal visszaszökkent a valóságba. Ő még csak észre se vette volna, hogy máris elérték az ajtót, hacsak a kopogás közbe nem szólt volna. Stella megszorította a kezét, megpróbálta megnyugtatni.

Most, vagy soha.

Amikor kinyílt az ajtó, Nick tudta, hogy valami nem stimmel. Szerelme szeme vörös volt a sírástól. Macy nem az a sírós fajta lány volt. Ő még egy bokarándulással is elment a jéghoki meccsre. Látszott rajta, hogy izgul valamiért, hiszen Stella kezét úgy szorongatta, mintha csak egy plüssmaci lett volna.

- Nick…..terhes vagyok.