Macy csak várta az üzletvezetőt. Stellával mindketten jelentkeztek eladónak a Forever 21 nevű boltba. Amíg LA-ban laknak, meg kell találniuk annak a módját, hogy hogyan is fizessék vissza a fiúknak azt a sok mindent amit értük, nekik tettek. Így azt gondolták, hogy keresnek egy munkát, amivel legalább annyi pénzt tehetnek a kasszába, amennyiből a mindennapi dolgokat meg tudják venni ezen a nyáron.

- Te Stella vagy, igaz? – kérdezte a magas, sötétbarna hajú lány miközben Stella felé fordult.

- Igen. – felelte Stell, majd a lány rámosolygott.

- Nos… - kezdett is bele a mondandójába – Felvettünk – mondta továbbra is lelkesen.

Stella felsikított örömében, de hirtelen megállt, és megfordult, hogy Macyre pillanthasson.

- És mi a helyzet Mace-el?

A magas, barna hajú lány, akinek a névtámláján a Sammy állt, idegesen tette egy hajtincsét a füle mögé.

- Igen, róla se feledkeztem meg. Meg tudná adni az elérhetőségi adatait Allisonnak, amíg én beszélek Macyvel?

- Igen, persze. – válaszolta Stella zavartan és odament a recepcióhoz.

Az édes mosoly azonnal eltűnt Sam arcára, miután visszafordult Macy felé.

- Oh, nagyon sajnálom, de te nem kaptad meg a munkát. – vigyorogta, majd elindult kifelé.

- Várj! – kiáltott utána Macy kicsit zavarosan – Legalább megtudhatnám, hogy miért nem vettek fel?

Sammy megfordult, vett egy nagy levegőt, majd kezét pihentetésképpen Macy vállára helyezte.

- Sajnálom, de te nem olyan lány vagy, akit keresünk. Úgy értem azt szeretnénk, hogy ügyfeleink a jobb oldalon lássanak minket. Tudod, olyan emberre van szükségünk, aki kopott ruhában is jól néz ki. Nézd például Stellát. Pont olyan, akit keresünk: magas és vékony. Érted már, mire célzok? – mondta a lány gúnyosan. Macy érezte, hogy lassan könnyek gyűlnek a szemébe, de próbálta tartani magát, minden erejével arra koncentrált, hogy visszatartsa őket.

- Igen értem. – csattant ki végül.

Samantha ijesztő mosollyal nézett le rá.

- De biztos vagyok benne, hogy Goodwill egy hozzád hasonló lányt keres. Úgy tűnt, hogy nekik pont egy hozzád hasonló emberre van szükségük. – vigyorgott, majd sarkon fordult és elsétált.

Macy lábai földbegyökereztek, még mielőtt Stella izgatottan visszarohant hozzá.

 - Hát nem nagyszerű? – sikította a lány, de Macy nem válaszolt. – Mace, jól vagy?

Macy megrázta magát (vagy legalábbis kisöpörte a rossz gondolatokat a fejéből), és visszarázódott a jelenbe.

- Igen, igen jól vagyok. Csak nem kaptam meg a munkát Stella.

Stell először harapott egy párat az ajkán, majd egy bátorító mosolyt erőltetett az arcára.

- Hát, én nem aggódom érted, előbb vagy utóbb úgy is megtalálod a neked megfelelő munkát. De ugye nem bánod, ha én elfogadom ezt az ajánlatot?

Macy hamiskás mosollyal válaszolt szőke, túlbuzgó barátnőjének.

- Hát persze, hogy nem.

Úgy döntött, hogy jobb lesz, ha magában tartja a nemrég történt incidenst. Amit Stella nem tud, az nem fogja bántani, gondolta Macy. És így sétáltak vissza a házhoz, miközben Mace magában, csendben haldoklott.

Macy mindig is féltékeny volt Stella szépségére és eléggé bizonytalannak érezte magát, amikor mellette sétált, de koránt sem volt ez a dolog beteges, az ő szőke, legjobb barátjával szemben. Ugyanez történt, amikor egyik nyár után visszatértek az iskolapadba, és Mace nagyon jóban volt Van Dyke-al, de mint a legtöbb srác, ő is őrülten bele volt esve Stellába. Ez mindig így volt, és mindig így is lesz. Macy csak a második helyet töltheti be, amíg Stella is a közelben van. És nagyon tartott attól, hogy ez ugyan így fog történni Nickel is. És nem feltétlenül csak Stella, hanem az összes többi csinos lány esetében. Úgy tűnt, soha egyetlen fiú se ragaszkodott úgy igazán Macyhez. Úgy érezte, hogy minden alkalommal, amikor talál egy srácot, akibe beleszeret egy idő után valami elromlik, és az a fiú mindig talál egy másik, szebb, szórakoztatóbb lányt, mint amilyen ő volt. Macy annyira nem szerette volna ezt, de tudta, hogy ez fog történni Nick esetében is, ahogy eddig minden másik sráccal életében.

Ahogy sétáltak az utcán vissza a Lucas házhoz, Macy esküdni mert volna rá, hogy Stella észül valamire. Mielőtt beléptek volna az ajtón Stella megállt Macy előtt.

- Mace, gyerünk, mi a helyzet?

- Semmi. – motyogta, majd tovább sétált a nappaliba, ahol a fiúk éppen TV-t néztek.

- Tudod, én ezt nem hiszem el. – mondta Stella barátnője után.

A fiúk felnéztek a filmről, hogy rájöjjenek, mi folyik körülöttük.

- Stella, jól vagyok. – motyogta Macy, majd leült a kanapéra.

- Fejezd be a hazudozást. Ez nem a munkahely. Tudom, hogy nincs minden rendben Mace. Történt valami hátul?

Macy összerezzent, amikor minden szem a szobában felé fordult. Már megbetegedett a magában tartott érzésektől, így először az életében úgy döntött, hogy mindent kienged magából.

- És mi van, ha igen! – kiabálta – Te jól leszel. El fogsz járni dolgozni, és a fiúk mind a tökéletes Stellát fogják szeretni. De ez nekem nem ilyen egyszerű. – ellökte Stellát az útból és kirohant az ajtón, miközben az eddig összegyűlt könnyadag utat tört magának a szemében.

A szobában csend volt, csak az ajtó csapásának zaja visszhangzott, mit Macy csapott be a háttérben. Senki se tudta, hogy mit mondjon. Stella sokkot kapott, és leült a kanapéra Joe mellé.

- Én nem is tudom, hogy mit mondjak erre.

A fiúk rájöttek, hogy az a legjobb, ha most nem mondanak semmit, de Nick felállt, hogy elmenjem megnézni merre ment Macy. Csendesen becsukta maga mögött az ajtót, és némán sétált el az ősvény mellett a ház előtt. Hallott, hogy valaki hüppög, mire megfordult és meglátta, hogy Mace ott ül a járda szélén, térdét a mellkasa elé húzva.

- Kérlek, most menj el. – suttogta, amikor meghallotta a fiú lépteit maga felé közeledni.

- Mace – suttogta Nick, miközben kabátját a didergő lány vállára terítette. – Késő van. Menjünk vissza és házba, és beszéld meg a dolgot Stellával. – javasolta.

Macy grimaszt vágott. – Nem megyek vissza.

Nick leült mellé. – Hát jó, de addig én sem mozdulok.

Egy pillanat múlva a lány felsóhajtott, és a füle mögé helyezte egyik hajtincsét, ami eddig az arcába lógott.

- Mace. – kezdte Nick, amikor meglátta, hogy Macy arcán legördül egy újabb könnycsepp. – Mi a baj? – letörölte a könnycseppet az arcáról, aminek hatására Mace arca libabőrös lett. Puha tapintásával egy elektromos impulzust adott át a lánynak.

- Semmi. – motyogta Macy, mire Nick feleletként felnevetett.

- Ez nyilvánvalóan nem semmi.

A lány felsóhajtott.

- Én csak…. – elhallgatott, majd minden, amit eddig magában tartott, kitört belőle – Unom már, hogy mindig Stellához hasonlítanak. Oké? Nem lehet mindenki, magas, szőke és gyönyörű. – és egy újabb könnycsepp tört magának utat az arcán.

Nick teljesen őszintén megdöbbent. Nem gondolta, hogy létezik egy olyan tehetséges, szép és szinte tökéletes lány, aki ennyire nem ismeri saját magát. A gondolat befejezéseképpen megázta a fejét.

- Igazad van.

Macy szíve darabokra tört a fiú válaszára. A lány torka elszorult, levegőt is alig kapott, és úgy érezte, hogy nemsokára egy nagyobb zokogásrohamban fog újra utat törni agának a szemében felgyülemlett vízesés. Már a kezdetektől tudta, hogy ő soha nem lesz elég jó Nick számára, de mindezt soha nem tudta bevallani magának.

Nick kinyújtotta a kezét, és egy újabb hajtincset igazított a lány füle mögé, mielőtt folytatta volna rövidre sikerült vallomását.

- De nem mindenki lehet olyan gyönyörű, mint a kis Macy, akit szeretek.

Lehajolt Macehez, és gyengéden megérintette ajkaival a lány száját. Egy pillanat múlva mégis ő húzódott el tőle, és rámosolygott Macyre, majd megfogta a lány derekát és közelebb húzta magához.

- Mace, én szeretlek, és nagyon is gyönyörű vagy, még ha te ezt nem is látod be magadnak. Te vagy a legszebb lány, akit valaha ismertem kívül is és belül is. – vett ez mély lélegzetet, majd elmosolyodott, amikor meglátta, hogy Macy arca egy árnyalattal sötétebb színűvé változott. – Szeretem a mosolyod, és a hangos nevetésed, és azt, hogy a hajaddal szeretnéd elbújtatni az arcod, ha zavarban vagy. – Nick felkuncogott, amikor észrevette a lány újabb szerencsétlen próbálkozását, hogy elrejtse pirult arcát. – Szeretem, hogy mindig optimista vagy és, hogy melletted „normálisnak” érezhetem magam. – elhallgatott – Úgy szeretlek, ahogy vagy.

Macy most nem tudta elrejteni az arcán szétterülő vigyort, de megrázta a fejét, és lassan erőt vett magán.

- De miért? – kérdezte halkan. – Nick, olyan lányt szerezhetsz magadnak, amilyet akarsz. Miért pont én?

Nick puha ujjai átsiklottak a lány arccsontjain, és kissé elmosolyodott.

- Mert én még soha nem találkoztam olyan lánnyal, aki ennyire tökéletes lenne a számomra, és minden alkalommal, amikor találkozunk melletted boldognak érzem magam. Amikor meglátlak minden egyes alkalommal pillangók repkednek a gyomromban, és elmosolyodok, amikor a szemedbe nézek. Nem tudom, mikor történt, de én teljes mértékben beléd szerettem Mace.

Nick rápillantott a lányra. Egy kicsit félt Macy reakciójára a vallomása hallatán, de semmilyen érzést nem tudott leolvasni az arcáról.

- És talán…. – Macy rápillantott Nickre – te is szeretsz engem?

Fejezte be a mondatot, majd magában bólintott egyet, ezzel is igazolva saját szavait.

- Nick, én… - Mace elhallgatott, csak, hogy fokozza a feszültséget, de ettől ő is pillanatról pillanatra idegesebb lett. – Persze, hogy szeretlek.

Ezzel hozzányomta ajakait a fiúéhoz, olyan erővel, ahogyan azt az előbb ő is tette. Nick közelebb húzta a lányt magához, és óvatosan megsimította jobb kezével az arcát. Egy halvány vigyor jelent meg az arcán, mikor is ténylegesen tudatosult benne, hogy azt a lányt tartja a kezében, akit igazán szeret.

- Nem maradhatnánk így örökre? – kérdezte Macy, ahogy karját Nick nyaka köré fonta, és nekidőlt teljes felsőtestével.

- Hidd el, én is nagyon szeretném. – motyogta a fiú, majd ismét rányomta ajkait a lányéra.

Story by: OoglePoogle
Sajt fordítás!

(c) Don't Copy!