Tizenhat éves, szőke hajú (természetes...), zöld szemű lány vagyok. Nincs bennem túl sok különleges, csak élem az életemet, mint mindenki más. Szerelmes leszek, mint mindenki más. Az utóbbit nem kellett volna, de mégis megtörtént.

Nyáron történt minden. Barátnőmmel kint fagyiztunk egy parkba, röhögcséltünk, nézegettük a fiúkat. Megakadt a szemem egy magas, kreol barna bőrű, kék szemű izmos fiún. A kutyáját sétáltatta a haverjával. Ahogy ránéztem, ő is azonnal rámnézett. Mintha megérezte volna, hogy megláttam. Pár másodpercig (ami akkor óráknak tűnt) még néztük egymást, aztán rámmosolygott. Én vissza. Ők továbbindultak, ahogy mi is. Nagyon aranyos volt, gondoltam, de úgyse lesz belőle semmi, így nem is foglalkoztam vele. Pár napra rá elkísértem egy másik barátnőmet a West End-be, mert venni akart egy új short-ot, és gondoltam én is kinézek magamnak valami szépet. Akkor még azt gondoltam, hogy az egy ruha lesz... Bementünk a Woodoo-ba (azt hiszem) és majdnem megállt a szívem, mikor megláttam őt. Ő is észre vett (megint) és mosoylgott. Mikor barátnőm elment próbálni odajött hozzám. Udvarolt ezerrel, beszélgettünk, telószámot cseréltünk, és megbeszéltünk egy randit pár nap múlvára. Ő eltűnt mi pedig tovább vásárolgattunk, és én is kerestem valamit.

Elérkezett a nagy nap. Egy órát szerencsétlenkedtem a hajammal és a sminkemmel, felkaptam az új cuccom és indultam nagy boldogan. Illően késtem pár percet, de ő nem volt sehol. Negyed óra múlva küldtem neki egy sms-t, mire azt válaszolta vissza, hogy nagyon sajnálja, tíz perc múlva ott lesz. Ciki, gondoltam magamban, és vártam tovább. Tíz perc múlva tényleg megérkezett és bocsánatot kért személyesen. A randi isteni volt, a végén elcsattant a csók is, amin sokat gondolkodtam, mert kiderült, hogy a fiú tizennégy éves...

Nagyjából egy hónapja jártunk, mikor ágyba akart bújtatni. persze nem engedtem, amire ő halálosan megsértődött és otthagyott. Pár napig nem hallottam róla, aztán visszajött, mintha semmi sem történt volna. Egyre vackabb volt a kapcsolatunk, az orrom előtt flörtölt a barátnőmmel (aki visszautasította, de ez persze őt nem érdekelte), és egyéb ilyesmik. Minden kapcsolatban vannak apró hibák, gondoltam magamban és nehezn, de én is úgy tettem, mintha semmi nem történt volna.

Nem sokkal később megint le akart fektetni (a 15. szülinapján...), de megint visszautasítottam. iszonyú dühös lett. Mindent a fejemhez vágott, hogy mekkora egy r*banc vagyok, biztos csak mással fekszek le, stb... Próbáltam neki elmagyarázni, hogy még azért alig 15, még nem járunk két hónapja, de ez nagyon nem érdekelte. Pár perc kínos csend következett, és felajánlotta a nyitott kapcsolatot. Akkor fogyott el az utolsó csepp türelmem. Hatalmas könnyek között a fejére ordítottam, hogy felőlem azt csinál amit akar, itt vége van mindennek. Meg se próbált állítani.

Egy hét múlva felhívott. Megörültem, hogy bocsánatot kér, és rendben lesz minden. A francokat. Tett az egészre. Az egyik nyomorult újságját akarta visszakapni, ami nálam maradt. Szolídan elküldtem a jóédesanyjába és közöltem vele, hogy az újságját valamelyik szeméttelepen keresse.

Nem tudtam felfogni, hogy hol romlott el minden. Magamat hibáztattam, túl kemény voltam, én rontottam el mindent. Nem jártunk túl sok ideig de nagyon szerettem, mikor minden rendben volt.

Mikor egy kicsit rendbe tettem magam elmentünk vásárlókúrára a húgommal, hátha attól jobb kedvem lesz. Szándékosan nem a West End-be mentünk, megfogadtam, hogy én oda soha többé nem teszem be a lábam.

Azóta befestettem a hajam, más fazont vágattam, máshogy sminkeltem magam.

A kajáldás résznél nagy volt a tömeg, de nagyon éhesek voltunk, szóval kerestünk egy kicsi szabad helyet a pultos résznél és vettünk egy-egy sajtburgert. Nyugodtan ettünk, mikor a húgommal szembe leült ő. Engem nem ismert fel, Biát meg egyszer sem látta, így neki is elkezdte csapni a szelet. Nem láttam, hogy kivel flörtöl, de illedelmességből csak a kajámat néztem, de meghallottam a hangjá, és rögtön felnéztem. Hatalmasra tágult a szám, és egy kis idő múlva neki is leesett, hogy ki vagyok. "Takarodj tőle". Tisztán emlékszem, mikor ezt mondtam. Iszonyú dühös voltam rá, és legkevésbé azt akartam, hogy tesómmal is megcsinálja ugyanazt, mint velem, de nagyjából tett rá, hogy mit mondtam, annyit válaszolt, hogy hagy döntse el Bia, hogy maradjon-e. Szerencsére neki is leesett, hogy ki ez, és röhögve elküldte.

Nála jobb tesót nem is kívánhatnék, rosszabb, éretlen expasit meg főleg nem...

Ez az én történetem. Remélem, okultatok belőle. Hiába látszik egy fiú 18nak, ha még csak 14 akkor egy éretlen kis p*cs.