Az ukiyo-e jelentése „a lebegő világ képei”, ami a buddhista vallás tanításaiból ered.
Ez a stílus az Edo-korszakban vált népszerűvé.
Először Hishikawa Moronobu készített ukiyo-et a 17. század második felében.
Először hagyományos festmények voltak, de később megalkotta a fanyomatos sokszorosítási technikát.
A stílus aranykora a 19 század első harmadára esik, amikor Utamari színészeket örökített meg.
Ez idő tájt festette meg Hokusai híres tájképét, a „Fuji harminchat látképe” t.
....
Készítése:
Először egy vázlatot készít el a mester, ezt követi a rajz átvitele egy dúcra, a színek megjelölésével. A faragó a nyomtatás részére lefesti a tükörképet egy domború dúcra, majd kifaragja először a teljes képet – a fekete-fehér nyomat részére –, majd külön-külön kifaragja a különböző színek dúcait, ahogy azt a mester megjelölte. A dúcok faragásához cseresznyefát használnak. Ezt követően megkezdődik a kép nyomtatása az eperfa kérgéből előállított kézi készítésű papírra, amelyeket a különböző színek egymásra nyomása követ. A színek intenzitása ténylegesen a nyomtató által gyakorolt nyomás mértékétől függ. A színek közötti finom átmenetet az eltérő nyomás mértéke adja.
A hanga (nyomat) egy jelenkori változata az ukiyo-enak, de a korabeli ukiyo-e készítéstől eltérően a mester végzi az egész gyártási folyamatot. A hanga művészet valójában egyfajta újjászületése a hagyományos ukiyo-enak, bár az ősi típusú hanga nyomatok eredete ténylegesen egészen a Nara-korszakig követhető vissza.
<---Vissza |