A Bébiszitter

/Nick szemszögéből/

Mindannyian az asztal körül ültünk; én, anyu, apu, Joe, Kevin, Frankie és I. Frankie nagyon önelégültnek tűntek, ekkor az a gondolat merült fel a fejemben, hogy ezen az esti „családi találkozó”-n olyan dolgokat fogok megtudni, amik nem igazán fognak tetszeni nekem.

-         Szóval fiúk! – mondta apu. Ezt enyhe célzásnak szánta Kevinnek, Joenak és nekem. – Édesanyátokkal meghoztunk egy olyan döntést, ami hatással lesz mindannyiunk számára. – elhallgatott. Vajon mit terveltek ki már megint? – Mi felvettünk egy bébiszittert Frankie mellé.

Joe, Kevin és én felemeltük a szemöldökünket. Ez volt az az igazán nagy hír? Biztos majd minden este átjön egy idős hölgy, megpróbálkozik majd Frankie betörésével, de mivel kisöcsém jó sok csínnyel fog próbálkozni, ezért másnapra egy újabb idős hölgyet kell majd megismernünk.

-         Szerintem úgy lenne igazságos, ha anyukátok is velünk tudna jönni a koncertekre, és Frankie még csak 9 éves….a fellépéseitek többségének is elég késő van vége. – próbált érvelni apu.

-         És ez miért befolyásolja a mi életünket? – kérdezte Joe.

-         Öööm…..- motyogta apu.

-         Úgy gondoltuk, hogy szeretnétek tudni, hogy ki lesz az a személy, aki nemsokára bekopog az ajtón. – szakította meg apa beszédét anyu.

-         Persze….. – egyeztem bele a dolgokba, bár egy kicsit elszomorított, hogy egy újabb idős hölgy fog Frankie kezei közé kerülni.

-         Szóval, ma is lesz egy Jótékonysági Koncert, és …… - kezdte anya.

-         Tehát a bébiszitternek is jönnie kell? – kérdezte Kevin.

-         Mi csak azt akartuk mondani, hogy ő és Frankie itthon maradnak – kezdte el mondókáját apa, de még mielőtt befejezhette volna megszólalt a csengő.

-         Megyek! – felálltam, és elindultam az ajtó felé. Kinyitottam az ajtót, és készítettem egy esernyőt a kezembe (mivel odakint esett az eső), hogy az idős hölgy el ne ázzon túlságosan.

Én végképp nem számítottam arra, hogy egy velem egykorú lány áll majd az ajtónk előtt elázott hajjal (mivel nem volt nála esernyő). Nem lehet ő a bébiszitter…..

-         Szia. – köszönt rám, de én még mindig kábultan bámultam őt.

-         Hello. – válaszoltam gyorsan.

-         Ez itt a Lucas ház? Én vagyok a bébiszitter, akinek Frankiere kell majd vigyáznia. – mondta, miközben próbálta a nedves tincseket elhúzni a szemétől, amik az arcára voltak tapadva.

-         Igen, jó helyen jársz. Gyere be, ahogy láttam jól megáztál. Mindjárt hozok is neked egy törölközőt. – ajánlottam fel neki. Bejött a házba, én pedig mint akit kergetnek felfutottam a lépcsőn a fürdőszobába, és megragadtam az első törölközőt ami a kezembe akadt. Leugrottam a tűzoltócsövön, és amikor leértem a bébiszitter kezet nyújtott anyunak és apunak. Biztosan bemutatkozott.

-         Tehát az összes fontos tudnivaló a hűtőszekrényen, ha valami baj van, nyugodtan hívj minket. – mondta anyu aggódva, ahogy mindig amikor egyedül kellett valakit hagynia Frankievel.

-         Biztos vagyok benne, hogy minden rendben lesz Lucas asszony, Frankie egy nagyon jó gyereknek tűnik. – mosolyodott el a bébiszitter. Nagyon fura volt hallani a szájából, hogy ő úgy látja, hogy Frankie egy „jó gyerek”. Ccccc.

-         Tessék. – odaadtam a lánynak a törölközőt, és rám mosolygott. Láttam a szemén, hogy egy kicsit ő is ideges; úgy látom tévedtem. Tetszik nekem ez az új dolog.

Joe és Kevin engem méregettek, és azt, ahogy a bébiszitterre nézek. Láttam rajtuk, hogy nagyon szeretnének idejönni hozzánk, és zavarba ejteni engem a lány előtt, ahogy azt a nagyobb testvéreknek szokás. Szúrósan visszanéztem rájuk. Nem, most nincs időnk ilyesmire. Oda kell érnünk a jótékonysági koncertre.

-         Oké srácok, készen vagytok? – kérdezte apa.

-         Aha. – feleltem gyorsan, még mielőtt kilépett volna a ház ajtaján.

Joe megveregette a bébiszitter vállát, és ezt mondta neki teljes együttérzéssel: Sok szerencsét! – Még mindig nem derítettem ki a nevét…

Nem akartam megkockáztatni, hogy kérdezzek valamit és hülyének tűnjek a limuzinban a hosszú Benefitbe vezető úton. Apu és anyu az autójukban követtek minket; ez hosszú ideje az első alkalom volt a koncerteink során, ahova kettesben jönnek. Ironikus, hogy pont egy olyan koncertre jönnek, ahol a gondolataim más körül forognak.

A koncert 2 és fél óra hosszú volt, amiből mi 20 percet játszottunk. Előttünk szerepelt Miley Cyrus, Demi Lovato és Justin Bieber, és mi zártuk a Jótékonysági Estet.

Eljátszottuk a Feelin’ Alive-t, az Invisible-t, a Hey You-t, a Critical-t, a Fall-t és végül a Set This Party Off-t. Az adrenalin-löket nagy részét az első sorban őrjöngő lány rajongóktól kapjuk, akik torkukat nem kímélve a nevünket kiabálják. Teljes adrenalin robbanás!

Amikor végre sikerült elvonszolnunk Joet a tükör elől, ahol a haját tökéletesítette, végre elindulhattunk a limuzin felé, ami egészen a házunk ajtajáig szállított bennünket.

Nagyjából este 11 felé értünk haza, amikor én és a testvéreim egy kicsit megrémültünk a gondolattól, hogy vajon mit tehetett Frankie az új bébiszitterével.

Kinyitottam az ajtót, és becsoszogtam a nappaliba. Még annyi energiám sem maradt a fellépés után, hogy rendesen fel tudjam emelni a lábam.

Akkor láttam meg őket. Frankie és a bébiszitter összegömbölyödve feküdtek a kanapén, Frankie feje a lány ölében pihent, a lány feje pedig Frankie hátán volt. A tv-ben a „Planet 51” felirat ismétlődött újra és újra. Mind a ketten rendesen elaludtak. Apu odament a kanapéhoz, és gyengéden megrázta a bébiszitter vállát, hogy felkeljen.

-         Jade! – hallottam, hogy motyog valami. Végre! Mostmár tudom a nevét! A lány szinte hangtalanul felnyögött és lassan felemelte a szemhéját. – Joe, kérlek vidd fel Frankiet az emeletre. Hagy aludjon ma éjjel a saját ágyában. – Joe megfeszítette a karizmait, miközben kihúzta Frankiet Jade alól, majd felvitte őt az ágyába. Ez perccel később a tűzoltórúdon lecsúszva tért vissza. Apa suttogott valamit Jadenek, mire a lány bólintott.

-         Köszönöm Lucas úr. – mondta, és elfogadta a jegyeket, amiket apu adott neki, és az 5 óráért járó pénzt; holnap neki is iskolába kell mennie. Jade letérdelt, és elkezdte összeszedni a tv előtt a szőnyegen fekvő tankönyveket. Gondolom megpróbálta elkészíteni a házi feladatait, de Frankie nem igazán adott neki erre lehetőséget. Egy könyv nyitott fedéllel feküdt a lába alatt. Lehajoltam, a kezembe vettem, majd megcsodáltam a ceruzával rajzolt remekművet. Készített magáról egy halál pontos önarcképet. Becsuktam a fedelet, majd odaadtam neki a könyvet.

-         Ezek kifejezetten jók. Nagyon tehetséges vagy.

-         Köszönöm. – válaszolt, és elmosolyodott. Jade ragyogva mosolygott rám.

Folytatás következik.....

Story by: SalJCDKSL

Sajt fordítás!

(c) Don't Copy!