Dolgok, amiket örökre megjegyzett

Van néhány dolog, amit mindig is tudtunk, amit mindig látunk, és akik ismernek azok mind tudják, hogy én hiszem, hogy van néhány dolog az életben, aminek a megfejtéséhez külső segítség és megerősítés szükséges.

És íme néhány dolog, amiket Stella Malone örökre megjegyzett:

Egy. A kék szín nem áll jól neki.

Eljött az a hét, amikor megvette azt a kék ruhát a születésnapjára. Szerelem volt első látásra; amikor bement a boltba, oldalra fordult, és meglátta a ruhát, amiről nem tudta levenni a szemét. Egy hét duzzogás és rábeszélés után édesanyja megvette neki a kiszemelt darabot. Nagyon jól állt neki a ruha, és ő úgy érezte magát benne, mint egy hercegnő.

Felvette új szerzeményét és elment otthonról, hogy megmutassa legjobb barátainak. Ők a fiúk voltak, és bár tudta, hogy a Lucas tesók nem igazán értenek a divathoz, de mégis hallani akarta a véleményüket. Szerette hallgatni, ahogy a srácok bókolnak neki.

-         Szóval….hogy nézek ki? – kérdezte a három testvértől, miközben egyet pörgött, hogy jobban szemügyre vehessék a ruhakölteményt.

Kevin kinyitotta a száját, majd becsukta, végül újra kinyitotta – Jól nézel ki Stella. – A szavakat egyel magasabb hangnemen ejtette ki, és ezt már nagyon is jól ismerte Stella. Tudta, hogy Kev hazudik neki.

Kicsi Nick csak nézett, rebegtette szempilláit nagyobbik testvére felé fordulva, hogy biztosan jól hallotta e, amit Kevin mondott. Stella ilyenkor rend szerint túlságosan is felhergelte magát, és a középső tesó felé fordult.

-         Joe? – kérdezte, és felnézett a fiúra reménykedve.

-         Nem szeretem ezt a ruhát… - jelentette ki határozottan – Nem áll jól neked a kék. Túl mély, és túl komoly számodra.

Stella ajka megremegett, ahogy egy buborékot pukkantott ki az izgatottságától. Joe ölelésre nyitotta a kezét, és bocsánatkérő szempillantásokat vetett a lányra, és felajánlotta neki a jégkrémének egy részét.

Stella boldogan ment haza, még annak ellenére is, hogy ki kellett dobnia álmai kék színű ruháját. Ami azt illeti… soha nem viselt kék színű ruhadarabot azóta.

Több évvel-  és több száz divatmagazinnal később, mikor visszagondolt a ruhára belátta, hogy ez volt életének legrosszabb vásárlása.

Kettő. Akkor néz ki a legjobban, amikor hosszú a haja.

Stella 9 éves volt, amikor is nyáron az időjárás elviselhetetlenül meleg volt. Végül úgy döntött, hogy megfossza saját magát a hosszú, szőke hajzuhatagtól. A tökéletes hajvágás után egyből legjobb barátja házához sietett.

      -     Mit csináltál a hajaddal? – kiáltott fel Joe rémülten, úgy bámult rá, mint aki hosszú 

            bajusz és szakállt növesztett. – Stella, rettenetesen nézel ki. Soha ne vágasd le többé a  

            hajad. Hosszú hajjal gyönyörű vagy.

Stella tudta, hogy rettenetes hibát követett el. Amikor hazament, nagyon megbánta előző döntését, hogy levágatta a haját, annak ellenére is, hogy nagyon jól érezte magát a nyári hőségben rövid hajjal, mégis minden nap hiányolta a hosszú fürtöket.

-         A haj visszanő. – biztosította őt Joe mosolyogva.

-         Tudom, hogy hülyeséget csináltam. – szűrte ki a választ a fogain keresztül.

Évekkel később rájött, hogy soha többe nem fog megválni hosszú hajtincseitől.

Három. Nagy divattervező válik majd belőle.

11 évesen Stella kiült az iskola udvarára egy vázlatfüzettel, egy ceruzával és egy vonalzóval a kezében, hogy az iskolába ocsmány ruhába megjelenő gyerekeknek új ruhákat tervezzen és divatossá változtassa őket.

      -    Mit csinálsz? – kérdezte Joe kíváncsian, miközben azt figyelte, hogy legjobb barátja milyen koncentrációval rajzol.

      -    Semmi közöd hozzá. – vágta vissza Stella, majd gyorsan megragadta a vázlatokat és a

           melléhez ragadta őket, mintha meg akarná őket védeni, félt attól, hogy majd kicsúfolja

           ezért, ha meglátja, hogy mit csinált.

-         Hagy nézzem meg, kérlek. – könyörgött Joe, hátrasimította a haját, és boci szemekkel nézett rá.

Mint általában, most is engedett neki – Rendben. – Motyogta, és átnyújtotta a vázlatokat.

Joe átlapozott gyorsan a vázlatfüzet oldalain, csodálkozva és tisztelettel bámult meg minden egyes rajzot. Felnézett a lányra vigyorogva, és jóváhagyással a szemében. – Ezek igazán remekül sikerültek Stella! Tudod mit….szerintem te egy igazán nagy divattervező leszel egy nap. Talán lehetnél majd a stylistom, ha én rocksztár leszek?!

Stella visszamosolygott rá, csak úgy ragyogott, és tudta, hogy a divattervezés lesz a jövője – Talán.

Évekkel később belátta, hogy jól tette, hogy a divatot választotta élete értelméül. Tudta, hogy jól választott.

Négy. Szerelmes lesz Joeba egy napon.

13 éves volt, amikor megakadt a szeme az osztály egyik legjóképűbb srácán.

      -    Hé, Stella. – köszönt rá Joe, és csatlakozott az ebédlőasztal társaságához. – Szóval,

           akkor át jössz ma este segíteni nekem a tanulásban? – kérdezte, miközben végig a lányt

           figyelte, ahogy megeszi az ebédjét.

      Stella szerette azt a figyelmet, amit Joe minden nap rá fordított, és azt is, hogy mindig jól

      érzik magukat együtt, azt ahogy gondoskodik róla, hogy mindig mellette van, akkor is, ha  

      nevet, és akkor is, amikor úgy érzi, hogy a világ lassacskán összeomlik körülötte.

      Hamarosan megérezte, hogy mosolyra húzódik a szája – Igen, ott leszek.

Évekkel később már tudta, hogy akkoriban igaza volt.

Öt. Joe volt az, akivel a legjobb érzés volt csókolózni.

Stella 15 éves volt, amikor is ő még mindig nem kapta meg az első csókját, és a lányosztálytársai már mind túlestek ezen a dolgon. Lassan kezdett pánikba esni. És mi van akkor, ha őt soha sem fogja megcsókolni egy fiú sem? És mi lesz, ha az emberek megkérdezik őt a csókolózásról, és rájönnek a dologra? Mi van akkor, ha soha senki nem fog vele többé beszélgetni?

-         Szóval… - vigyorgott rá Joe egy kicsit vonakodva – Soha nem meséltél nekem az első csókodról.

-         Te sem beszéltél még nekem a saját élményeidről. – vágott vissza Stella gyúnyolódva.

Joe megrázta a fejét – Hölgyeké az elsőbbség. És egyébként is, én kérdeztem előbb.

A lány körbenézett a teremben, hogy van e olyan ember, aki őket figyeli – Ummm, én még nem csókolóztam senkivel….. a tökéletes fiúra várok. Azt akarom, hogy különleges legyen.

Joe felkuncogott – Úgy érted, hogy senki nem akar megcsókolni téged? Mindig is azt képzeltem, hogy te egy pocsék csókolózó vagy.

-         Nem vagyok az! – tiltakozott Stella.

-         De az vagy! – csipkelődött Joe.

-         Nem vagyok!

-         Dehogyisnem!

-         Rendben, te akartad!

Mielőtt mg Joe reagálhatott volna, Stella megfogta a nyakát, és odahúzta a száját a sajátjához. Ez a csók rendetlen és ügyetlen volt, látszott, hogy még egyikük sem rendelkezett tapasztalattal, és Stel tudta, hogy ez volt Joe első csókja is. De ő annyira különlegesnek érezte magát, varázslatosnak és elragadónak. Amikor elhúzta a száját, megtörölte, és tudta, hogy ezt a csókot soha az életében nem fogja egy fiú sem felülmúlni.

 És most, több évvel később, még mindig egyetért ezzel a gondolattal.

Story by: Not-Just-a-Nerd
Saját fordítás!!

(c) Don't Copy!!