Életem középpontja

- Macy drágám, mostmár igazán pihenned kellene! – mondta Susan Misa, az ikreknek szánt gyerekszoba közepén állva terhes lányával, aki már a 8. hónapban van, hogy pontos legyek. – Emlékezz arra, amit az orvos mondott. Nem szabad semmilyen megterhelő munkát végezned, ha nem szeretnél hórházba kerülni.

- Anya, jól vagyok. Tudom, hogy nagyon aggódsz értem, de tényleg minden a legnagyobb rendben. – válaszolta Macy határozottan, miközben egy babaruhával telepakolt kosarat tartott a kezében. Lenézett a kosárra, és arra gondolt, hogy Stella már most túl sok ruhadarabbal látja el a lányokat. – Csak a gyerekszoba berendezését szeretném befejezni, nem pedig lefutni a maratont.

- Tudom Macy, de ikrekkel a szíved alatt tényleg nem szabad semmiféle fizikai munkát végezned. – mondta Susan, miközben kivette lánya kezéből a kosarat, és elkezdte bepakolni a ruhákat a helyükre.

- Anya, én…

- Tudom, tudom. Én csak túlságosan aggódom a kislányomért, és az ő kislányaiért.

- Anya, kérlek nem mondj ilyeneket, mert a végén még elsírom magam! – mondta Macy, miközben észrevette, hogy könnyek szöknek a szemébe. Hamarosan anyja karjait is megérezte maga körül.

- Én még mindig teljesen meg vagyok hatva, hogy az én kisbabámnak hamarosan egynél több kisbabája lesz. – mondta Susan, miközben megölelte a lányát, majd hátralépett, és jól megnézte Macy hasát. – Wow….

- Tudom, hogy olyan nagy, mint egy ház anya…

- Nem akartam ezt mondani. – felelte gyorsan Susan, nem szerette volna, ha lánya szemébe még több könny gyűlt volna. – Csak azt mondom, hogy terhességnek látványa van.

- Köszönöm, de azt hiszem, hogy ezek után egy ideig távol fogom tartani a gyerekvállalás gondolatát…úgy érzem, hogy leszakad a hátam… - válaszolta Macy, miközben a hátát dörzsölte – Nem beszélve a lábaimról! Úgy nézek ki, mint egy kolbász!

- Menj, dőlj le egy kicsit.

- De anyu…

- Nincs semmiféle kifogás! Menj feküdj le, én pedig befejezem a ruhák elpakolását.

- Rendben. – motyogta Macy, miközben ismét egy tizenévesnek érezte magát, akit az édesanyja kiküld a szobából. – Ez az én házam, ugye tudod!

- Nem érdekel.

Macy forgatta a szemeit, majd elmosolyodott, ahogy végigment a folyosón azon gondolkodott, hogy fogja e még ezt hallani a szülés után is. Amikor pedig belépett a szobába akaratán kívül is sóhajtott egyet, és Nickre gondolt. Macy azt kívánta, bárcsak ott lett volna Nick minden egyes ultrahangnál, a három hónapon át tartó turné helyett. Nagyon hiányzott neki, hogy ott legyen vele, de már csak 2 hét volt hátra a turné végéig, úgyhogy nem kellett már sokáig várnia, hogy hosszabb időre együtt lehessenek. Miután Macy lefeküdt az ágyra, észrevett egy papírt az éjjeliszekrényen. Odanyúlt, elvette a papírt, ami egy hosszú lány neveket tartalmazó lista volt, melyeken egyik éjszaka telefonbeszélgetés közben Nickel válogattak.

- Neki persze…egyedi ízlése van a nevek terén. – mondta hangosan Macy, miközben szemügyre vette a listán szereplő neveket. Rámosolygott azokra a nevekre, amelyeket már megcsillagozott, hiszen neki ezek tetszettek a legjobban: Juliet és Jenavieve. – Kivéve ezt a kettőt. Ezek tökéletesek.

- Fogadni mernék, hogy ezeknek az ötletét Joe adta a „J” betű miatt…. – mondta hozzá Macy, miközben eszébe jutott a középső Jonas bandatag – Már előre látom… lányok, anyukátok és apukátok azért adott nektek „J” betűvel kezdődött neveket, hogy mindig eszetekbe jusson Joe bácsikátok…...

- És akkor valószínűleg ott lesz Stella, aki egy hatalmas pofont fog adni az arcára. – Macy érezte, hogy megcsörren a telefonja, amit csak nagy nehezen tud előszedni a zsebéből. Mire sikerült elővennie a telefont a csörgés elhallgatott, a telefon képernyőjén viszont ott volt a nem fogadott hívás feladója: Stella.

- Remek, most azt fogja hinni, hogy elmentem az ultrahangra. – motyogta Macy, miközben tárcsázta barátnőjét. – Hé Stella..

- Macy, minden rendben? Elmentél már?

- Stella. Én tényleg jól vagyok. Nem kellene minden apró dolog miatt aggódnod, különben hamar ráncosodni fogsz….

-  Ha-ha. Tényleg nagyon vicces vagy Macy. Jogom van aggódni a legjobb barátnőmért, aki már a 8. hónapban van az ikreivel…..

- Tudom, hogy aggódsz miattam Stella, de tényleg jól vagyok. – mondta Macy, miközben a kezét a hasára tette – már majdnem rosszabb vagy az aggódásban, mint Nick.

- Hé, én nem fogom felhívni a rendőrséget azért, mert nem veszed fel nap közben a telefont,

- Ok, a téma lezárva.

- Köszönöm! Szóval, azért hívtalak, mert készítettem még egy pár ruhát a lányoknak.

- Stella, én szeretlek, meg minden, de úgy gondolom, hogy ennyi ruhával, már folyót lehetne rekeszteni. Arra gondolok, hogy ha ennyire szeretsz babaruhákat készíteni, akkor te és Joe…

- Már van egy gyerek, akiről gondoskodnom kell Macy, hidd el nekem…. Én most inkább beülök a kocsiba, hogy meglátogassalak téged ebben a percben.

- Viszlát Stella. – felelte Macy, és kinyitotta a hálószoba ajtaját, hogy meggyőződjön róla., hogy az anyja a folyosó másik felén van. – Megyek, kinyitom az ajtót Stella számára. Ez nem megerőltető tevékenység…

Kopp, kopp

- Az ajtó nyitva Stella! – kiáltotta Macy, miközben minden figyelmét anyja felé irányította – Anyu ismerlek, és sajnálom…

- Ez rendben van. – válaszolta Susan, miközben lefelé ment a lépcsőn. – Most el kell mennem, leellenőrzöm, hogy hogy boldogulnak a bolttal. Majd hívlak később.

- Persze, szia anya. – mondta Macy, miközben elköszönt anyukájától, és megvárta amíg kilép a házból. Közben Stella közeledett. Észrevette, hogy legjobb barátnője kezében egy kicsivel több ruhát tartott, mint amennyit említett. – Biztos, hogy lesz elég ruhájuk?

Stella kinyújtotta a nyelvét Macy felé, majd elmosolyodott. – Na jó, lehet, hogy egy kicsit eltúloztam a dolgot, de rengeteget dolgoztam ezekkel a ruhákkal, és ahogy látom, ez téged nem igazán érdekel.

- Gyerünk, nézzük meg őket, már nagyon kíváncsi vagyok rájuk. – mondta Macy, miközben elindult kifelé a lépcsőn, majd megállt – Ó, ez egy nagy rúgás volt.

- Jól vagy? – kérdezte Stella, amint láttam, hogy a lány megállt a lépcső közepén.

Macy megrázta a fejét, hogy igent bólintson, majd tovább ment a lépcsőn ezúttal felfelé. – Nem hiszem, hogy láttad már a gyerekszobát, hiszen az csak nemrég készült el. – Macy ment előre még egy pár lépést, majd megállt egy ajtó előtt. – Menj be!

- Ez olyan imádnivaló! – kiáltott fel Stella, ahogy a halvány rózsaszín és az almazöld falakat nézte, melyekre mesebeli figurákat festettek. A bútorok sötét színű fából készültek. Stella szeme hamarosan egy még édesebb képre pillantott a két kiságy fölött. – Ez tökéletes, Macy!

- Köszönöm. – válaszolta Macy, majd leült a hintaszékbe, és egy frusztrált sóhaj hagyta el száját.

- Macy mi a baj? És nem mondd, hogy „semmi”, mert én már túl jól ismerlek, és jól tudom, hogy ez nem olyan sóhaj volt.

- A házba vagyok bezárva már vagy 2 hónapja, eddig még soha az életben nem tartózkodtam egy helyen. – Macy felállt, és elkezdett járkálni a szobában – Én lassan megőrülök Stella! Úgy értem, én alig csináltam valamit mostanában!

- Macy, vegyél egy mély levegőt. Ki a rosszat, be a jót. – mondta Stella, miközben a kezét legjobb barátnője vállára tette. Hirtelen bevillant egy középiskolai emléke, aminek köszönhetően alig tudta visszatartani a nevetését.

- Mi olyan vicces?

- Csak eszembe jutott, hogy hányszor alkalmaztuk ezt a módszert a középiskolában. – mondta Stella, és kieresztette az eddig összegyűlt nevetést.

- Stella, ez nem vicces.

- Nem, én most nem rajtad röhögök Macy! – felelte Stella gyorsan – Nem megyünk egy kicsit sétálni? Gyere ki egy kicsit a házból, ez teljesen ártalmatlan!

-  Persze, de nem szeretnél ruhát cserélni? – mondta Macy, miközben rámutatott Stella felszerelésére. Magas-sarkú, farmer, top….nem éppen a megszokott sétálós öltözet.

- Megállhatunk a házamnál, és utána elmehetnénk a közeli parkba. – válaszolt Stella.

- Ok, csak adj egy percet, hogy átöltözzek. – mondta Macy boldogan, majd elkezdett válogatni a ruhái között. Nagyon boldog volt, hogy végre kijuthat a házból a változatosság kedvéért.

~

- Köszönöm Stella. – mondta Macy, miközben egy dombról sétáltak lefelé a parkban – Nagyszerű egy kis ideig kijutni a házból.

- Részemről az öröm! Talán csinálhatnánk rendszerességet is belőle, majd ha már itt lehetnek velünk az unokahúgaim is! – válaszolt Stella, majd kortyolt egyet a vizes palackjából.

- Az nagyon jó lenne. – tette hozzá Macy, miközben egy pad felé közeledtek – Hé, üljünk le itt egy percre.

- Persze! – Stella nézte, ahogy Macy a közelben lévő pad felé rohan, miközben kezét a hasára tette – Tudom, hogy minden alkalommal megkérdezem, de Macy, jól vagy? Úgy nézel ki, mint akinek nagy fájdalmai vannak.

- Jól vagyok, csak a lányok úgy döntöttek, hogy lejátszanak egy focimeccset. – mondta Macy, Stella pedig leült mellé.

- Nem tudom Macy … szerintem lassan indulnunk  kellene a biztonság kedvéért. – válaszolt Stella miközben felállt, jelezve, hogy készen áll az indulásra.

- Rendben, egyébként is kezdek fáradni. – mondta Macy, miközben felállt, és Stella kocsija felé vették az irányt.

Ahogy visszafelé tartottak a parkolóba, Macy hirtelen nagy késztetést érzett, hogy kimenjen a mosdóba, de úgy döntött, megvárja még hazaérnek, nem szerette volna a park-beli nyilvános mosdót használni. Amikor már a parkoló leaszfaltozott útjára léptek, Macyt ismét hatalmába kerítette az előbbi késztetés, de ezúttal nem tudott várni, és a Macy Misa hamarosan érezte, ahogy a meleg folyadék végigcsurog a nadrágján. De valami más kísérte az érzést….fájások.

- Szerintem megállhatunk egyet fagyizni, emlékszem, hogy a terhességed elején…..- Stella maga mellé pillantott, és felfedezte, hogy Macy nincs mellette. Amikor hátrafordult megpillantotta legjobb barátnőjét, amint a hasát szorongatja. – Atya Úr Isten, Macy!

- Elfolyt a magzatvíz! – mondta Macy, miközben könnyei patakokban folytak végig az arcán. – Akkor kellene, hogy világra jöjjenek az ikrek, amikor Nick hazaér, nem amikor az ország másik végében, Washingtonban lép fel!

- Macy, vegyél mély levegőket! Én fel fogom hívni Nicket a kórházban, amint biztos kezekben leszel! – rohant Stella az autóhoz, magával húzva barátnőjét – Minden rendben lesz Macy, ígérem…..

~

- HOME RUN BABY! – kiáltotta Joe, miközben bejárták a fellépés előtt a stadionon belül a színpadot - OH YEAH BEAT THAT YOU TWO!

- Joe, ez még nem a fellépés! – válaszolt Kevin, miközben a gitárját pengette.

- Azt hittem, Nick közülünk a szórakoztató balek. – mondta Joe, miközben Kevin felé szaladt.

- Én nem vagyok balek, csak megfontoltabb döntéseket hozok, mint a velem egykorúak. – válaszolt Nick, a színpad szélén ülve.

- Ó, ez égő!

- Fogd be, Kevin!

- Esküszöm, néha én vagyok az …… - Nick elővette a mobilját, és meglepődve látta, hogy Stella hívja – Hé Stella! Tudod, hogy engem hívtál és nem Joet?

- Igen, tudom Nick, és hidd el, minden okom meg van rá. Macy a kórházban van.

- Ha ezt viccnek szántad Stella, tudd meg, hogy ez egyáltalán nem az! – mondta Nick, miközben testvérei is felé fordultak. – Az ikreknek nem kellene megszületniük amíg….

- Nick, miért viccelnék azzal, hogy Macy már a kórházban van?! Ha nem hiszel nekem, akkor beszélj vele.

- Mace, drágám minden rendben van?

- Én, Nick, kérlek gyere haza most! Ezt nem bírom egyedül végigcsinálni!

- Ok.

- Most már hiszel nekem?

- Igen, hiszek neked Stella. Maradj vele, amíg odaérek. – mondta Nick, majd letette a kagylót. Majd meghalt az idegességtől, hogy hallotta Macyt szenvedni.

- Nick, minden rendben van? – kérdezte Kevin, miközben leült kisöccse mellé.

- Hazamegyek, Macy a kórházban van, és most nem hagyhatom őt magára! – mondta Nick, majd kihúzta a telefont a zsebéből és tárcsázott – Jónapot! Megkérdezhetném, hogy mikor megy a következő járat Los Angelesbe?

~

- Hol van? Kérdezte Macy, miközben a kórház Nőgyógyászati osztályának egyik kórtermében feküdt. – Már hét is elmúlt. Hol van már?

- Édesem itt lesz. Ismerem a fiam, és tudom, hogy nem fogja kihagyni a lányainak a születését. – mondta Sandy Lucas, aki Macy ágya mellett ült egy széken.

- Valószínűleg már a gépen ül. – tette hozzá Susan Misa, aki az ágy szépén ült. – Próbálj me ne aggódni, tudod mit mondott az orvos a stresszről.

- Próbálok nem aggódni, de nehéz egy… - Macy megragadta a hasát, újabb összehúzódások – Hogyan is lehetséges ez?

Susan és Sandy egymásra néztek, majd Macyre – Relaxáció.

Macynek ez nem sokat segített, de mosolyra húzta a száját, ahogy látta anyukáját, és jövendőbeli anyósát egy húron pendülni – Ez azt jelenti, hogy szükségem lesz egy….

- Macy, most beszéltem Nickel, és azt mondta, hogy a Denverből érkező gép késik… - jelentette be Stella, miközben besétált a kórterembe, és leült Macy ágya szélére – De azt mondta, hogy talált egy járatot Burbankból, és így időben ideér.

- Már most itt kellene lennie! – mondta  Macy csendesen – Gyere haza Nick….

- Ó, Macy.

- Nem lesz semmi baj. A vajúdás hosszú idő.

- Hogy érzi magát a kismama? – kérdezte Dr. Harris, amikor belépett a szobába.

- Fáradtan. – válaszolta Macy, egy pár csipsz elfogyasztása közben – Azt hittem, a terhesség kilenc hónapig tart, nem pedig nyolcig.

- Igen, addig kellett volna tartania, de az ikrek születése általában a kitűzött időpont előtt pár héttel történik. – mondta Dr. Harris miközben maga alá gördített egy széket, hogy leülhessen Macy ágya mellé – De magának még nem volt iker terhessége. Biztos vagyok benne, hogy minden a legnagyobb rendben fog lezajlani.

-  Köszönöm, hogy segít megnyugtatni.

- Ez csak természetes. – válaszolta Dr. Harris, miközben megvizsgálta Macyt – Nos, nagyjából 5 cm-re már kitágult, visszajövök egy óra múlva leellenőrizni, hogy hol tart a tágulás, és ha nem folytatódott tovább, akkor császármetszést kell végrehajtanunk.

- Rendben, ha nincs más választása, mint császármetszést végeznie, akkor meddig tart a babák kiemelése? – kérdezte Macy, miközben Nickre gondolt.

- Legtöbbször 30 perc. – mosolygott Macyre Dr. Harris, tudva azt, hogy miért aggódik. – Biztos vagyok benne, hogy addigra ideér.

- Köszönöm. – mondta Macy, miközben azt nézte, ahogy Dr. Harris távozik. Amikor ismét egy falat csipszért akart nyúlni, egy újabb nagy erejű összehúzódás nyilalt át a hasán. – Mégid csak szükség lett volna egy kis relaxációra.

~

Három órával később, sok falat csipsz, és számtalan összehúzódás után Macy Misa még mindig nem hozta világra ikerlányait, és Nick még mindig nem volt a kórházban. Macy gondolatai gyorsan a pánikolásra váltottak.

- Macy, próbálj meg lazítani! – nyugtatta a lányt Sandy – Tudom, hogy itt lesz.

- Valaki hívta őt mostanában? – nézett körül Macy a jelenlevők arcán.

- Tom próbálta, de Nick nem vette fel. – válaszolta Sandy.

- Már négyszer próbáltam, de Nick nem vette fel. – mondta Stella – Valószínűleg a térerőhiány miatt Macy…

- Utána biztos hívott volna. Lefogadom, hogy nem ér ide! – mondta Macy visszatartva a könnyeit – Azt mondta, hogy itt lesz, de még nincs itt.

- Macy, édesem, biztosan ide ér..

- Mindannyian ezt mondogatjátok, de ő még mindig nincs itt! – kiáltotta Macy, nem törődve azzal, hogy sírva fakadt. Már túlságosan is kifáradt, miközben várt rá – Dr. Harris fáradt vagyok….

- Itt vagyok, itt vagyok Mace. Nagyon sajnálom….. – mondta Nick, miközben Macy felé futott.

Macy sírása egyre csak erősödött, amikor meglátta, hogy Nick ott van mellette. Ő ott volt, és ez volt minden, ami számított. – Én, én….

- Sajnálom, soha nem szabadott volna egyedül hagynom téged. – suttogta Nick, miközben Macyt tartotta a karjai között.

- Te itt vagy, és csak ez számít….

- Nos, csak ez ön miatt kellett várnunk. – figyelték, ahogy Dr. Harris belép a szobába, és üdvözli Nicket. – Készen áll Macy?

- Igen, készen állok. – mondta Macy, miközben Dr. Harrist figyelte.

- Rendbe, szóval úgy néz ki…….. hogy császármetszést kell végrehajtanunk. – mondta  Dr. Harris, miután ellenőrizte a lány állapotát – Mindjárt küldök egy nővért, aki előkészíti a beavatkozásra.

- Rendben – mondta Macy, majd odafordult az őt szemlélő Nickhez – Te is ott leszel?

- Én mindig ott leszek Macy, mindig.

~

Tizenkét órával és egy császármetszés végrehajtásával később Macy Misa két gyönyörű szép, egészséges kislányt hozott a világra. Ő hivatalosan egy anyává, Nick pedig hivatalosan egy apává vált.

- Mindketten anyukátok szemét örököltétek… - suttogta Nick, miközben Julietet és Jenavievet a kezében tartotta. Nem tudta elhinni, hogy majdnem lemaradt a születésükről, de szerencsére időben ideért. Nick nagyon hálás volt, hogy jelen lehetett két csodálatos lányának születésénél.

- De mind kettőtök haja olyan göndör, mint az enyém. – figyelte meg Nick, miközben óvatosan megsimogatta fejüket. Majd Macyre pillantott, aki békésen aludt. Nagyon kifáradt.

Ekkor Nick teljes csendben tett egy ígéretet. Megígérte, hogy nem marad le egyetlen fontos pillanatról sem a lányai életében; nem számít, hogy milyen ajánlatot kap. Nem akarta, hogy a mai nap megismétlődjön. Nick megígérte, hogy legalább egy évre leteszi a gitárját, és minden idejét lányaival és Macyvel fogja tölteni. Meggyőződése volt, hogy a három lánynál találja Élete közzéppontját.

Story by: 8letters3words1meaning

Sajt fordítás!

(c) Don't Copy!