Túlélni

Felébredtem a sötétségben, mindenhonnan csend vett körül.

Oh, hol, hol vagyok én?

~

Nick utálta a csendet. Életének legzajmentesebb zugait is próbálja kitölteni dallamokkal és dalszövegekkel, hiszen számára a zene a legfontosabb dolog a világon. Ha a világ csendes lenne, nem lenne semmi értelme az ünneplésnek. Sem a beszédnek.

 A csend a Lucas házban hátborzongató. A tűzoltóállomás soha sem csendes; általában a puhán leütött zongorabillentyűk adják a nyugalmat. De most Nick nem tud alkotni egyetlen egy összefüggő mondatot sem. Csak bámulta a zongorát, és koncentrált, hogy egy dal kipattanjon a fejéből, és úgy hulljon a fehér és fekete billentyűkre, mint a zápor. A mutatóujjával szórakozottan kutat eddigi feljegyzései között, abban reménykedve, hogy végre előbukkan elméje legrejtettebb zugából valami, és meglepi őt. Ez egyfajta rutin gyakorlat volt, ami már jól belevésődött a fejébe az egyre csak száguldó napok folyamán.

Általában a testvérei is csatlakoztak hozzá. Kevin odaül az íróasztalhoz, pengeti a gitárját, Joe pedig a kanapén henyél, miközben az ujjaival a karfán kopog, amíg Stellára gondol, hogy ihletet szerezzen. De most úgy tűnik, ők soha nincsenek ott mellette, az elméjük mindig máshol kalandozik. Nick azt próbálta bemagyarázni magának, hogy ők már felnőttek, és a JONAS hirtelen már nem olyan fontos számukra mint a végzős év, vagy a barátnőjük.

Macy néha segít neki. Odatol egy széket a sajátja mellé, kezében egy notebookkal, és firkál egy pár idézetet vagy ötletet. Bármit, ami megihleti Nicket. Mindezt édesnek találja, és ahogy egyre több időt töltenek együtt, úgy válik számára egyre világosabbá, hogy ő a legjobb barátja.

/

Egy napon valaki megpöckölte a kapcsolót, és minden ás lett. Mindenki el volt szigetelve a saját kis világába, és Nick nem értette, hogy miért. Tudta, hogy ő is el van foglalva az új album utómunkálataival, de ő nem tolta el az embereket magától soha ezelőtt.

Macy azt tanácsolta neki, hogy ne aggódjon. Stella és Joe csúnyán összevesztek a turné megszervezésének ideje alatt, Stella sok munkát fektet a ruhák kiválasztásába, Kevin csak pöckölgeti a leadandó házidolgozatát, még mielőtt elköszönne a Horace Mantis Gimnáziumtól. Nagyon boldog volt, hogy a lány mindig ott van körülötte. Úgy érezte, hogy nélküle semmi sem az, aminek látszik.

/

Nick és Macy elmentek sétálni a parkban. Elege volt a bezártságból, és az állandó ágyban fetrengésből, miközben a szavakat és az akkordokat próbálja összecsiszolni.

Felültek egy hintára, és jókat röhögtek együtt, akár csak az 5 évesek. Ahogy a nap búcsút vett az égbolttól, a hőmérséklet lehűlt, és Nicket megbabonázta a szájából kifújt felhők látványa. A lány közben lélegzetvétel nélkül nevet, miközben igazgatja kesztyűje mögött megbújó karkötőit, és beállítja gyapjúszerű svájcisapkáját összekócolt haján. Ő annyira tökéletlenül tökéletes.

Lassan megragadja az érzés, hogy teljesen és visszafordíthatatlanul beleszeretett.

Egy pillanat múlva, egy mosolyt küldött felé, ami akár össze is törhetné a szívét. Megragadja az esélyét. Odahajolt hozzá, és hideg ajkait rányomta az övére. Nick úgy érezte, hogy elveszti az egyensúlyát, akár a hintán, amikor beletúrta kezét a hajába.

Nem tudta, hogy meddig ültek ott, betakarva egymást. Csak azt tudta, hogy nem akarta őt elengedni. Amikor végül szünetet tartottak, észrevett egy könnycseppet saját szemében.

-         Csak örömkönnyek. – biztosította a lányt. De valami az elméje hátsó végéből azt mondta neki, hogy ez valami teljesen más.

Túlságosan is félt ahhoz, hogy kitalálja, hogy mi is az valójában.

/

Amikor a dolgok hirtelen összegyűlnek, csak egy dologban lehet biztos, és az Macy. Függetlenül attól, hogy a cukorbetegsége lesz egyre komolyabb, vagy egy ihlettelenség okoz álmatlan éjszakát, ő mindig ott van vele, és összekulcsolt kezeik rugalmasak és erősek, miközben összekötik ujjaikat.

Néha azon töpreng, hogy ezek a dolgok nem támogatták e azt a döntést, hogy elmegy az űrbe és soha nem tér vissza.

/

Stella teljesen megváltozott. Nick nagyon meglepődött, amikor megérkezett a tűzoltóállomásra; haja petyhüdt és lógó, törékeny teste bő ruhákba és ápolatlan melegítőbe öltöztetve. Tudta, hogy ő nem az a Stella Malone, akinek stílusérzéke egy orvos makulátlan öltözködéséhez sem hasonlítható.

Amikor Nick Macynél érdeklődik, a vékony barna lány, azt mondja neki, hogy fogalma sincs, miért viselkedik így legjobb barátnője. Lehet, hogy van valami köze Joehoz? Két külön irányba sodródnak; Stella készül elindítani divattanácsadói karrierjét, Joe pedig a karrierjére koncentrál.

De minden homályos és érdektelen, amit mond Nicknek. Leül a zongora elé minden nap legalább egy órán keresztül, várva, hogy megjöjjön a várva várt ihlet, és gyakran sétálnak egyet Stellával, beszélnek valamit a ruhákról és az interjúkról, mint valami idegesítő házigazdák. Ez olyan volt már, mint egy rituálé, de mindig sikerült elkapnia őt.

-         Te nem vagy szomorú? – kérdezte Macy egy nap, amikor megállt a zongora mellett.

Felnéz rá, azokba a könnyező, nagy barna szemekbe, és azt mondja, hogy semmi oka sincs rá, hogy szomorú legyen. De őszintén?

Úgy érzi, hogy a szíve összetört, de nem tudja, hogy miért.

/

Az apja megkérdezte, hogy szeretné e, hogy lemondják a turnét. Nick megzavarodott; ez csak egy pillanatnyi ihlettelenség, és kijelenti, hogy fojtatja a turnét a testvégeivel. Úgy gondolja, hogy Jersey lesz a tökéletes gyógymód számára.

Bűnösnek érzi magát. Ráadásul nem írt egy dalt sem Macynek, a barátnőjének. Biztos volt benne, hogy csak a lány ad neki ihletet az egész világon, de az érzések, amiket iránta érzett, csak még zavarodottabbá tették. Talán Macy túl jó neki? Talán, ha szakítana vele, az adna neki egy kis anyagot, és írhatna egy tizenéves aggálydalt. De aztán eszébe jutott, hogy a szerelemben nem lehet szünetet tartani, és nagyon hiányozna neki.

A lány azt mondja, hogy neki nem számít, hogy még nem írt dalt az önfeledt szerelmükről, mert neki csak Nickre van szüksége.

/

Nicknek vannak olyan álmai, amiket nem ért. Eszeveszettek és kiszámíthatatlanok, mindig fröcskölnek a piros és a narancssárga árnyalatok, lángok tűnnek elő a sarokban. Mindig hall egy sikítást, és lát egy kezet, ami éppen felé nyúl; és meg is próbálja fogni, de valahogy nem éri el.

/

Amikor a turné próbái elkezdődtek, Macy ott van mindig. Imádja, hogy ezt teszi érte; lehetne jobb dolga is, mint például iskolába járni vagy sportolni, de ő ott ül a minden egyes 4 órán át tartó próbán, és mosolyog. Joet és Kevint nem érdekli a zene már, és ez zavarja Nicket. Ha nem akarnak már a JONAS tagjai lenni, akkor miért nem mondják meg, és miért nem lépnek ki?

- Hogyan fogjuk ezt beletenni a showba egy hét múlva? – kérdezte Joe az egyik próbán, miközben gondtalanul forgatja a mikrofont az ujjai között. Stella és Macy a színpad mellett sürgölődnek, Stella sietve varr egy új nadrágot Kevinnek. Macy egy aggódó pillantást cserél Nickkel.

- Ez a rajongók miatt van. – mondta Nick.

Kevin épp maga elé bámul: - De ez más.

- Attól, hogy Joe és Stella nem tudnak együtt működni, neked még nem kellene állandóan csak lazsálnod egész idő alatt! – bukott ki Nickből, amire Kevin vissza is válaszolna, de még mielőtt megtenné fojtatja: -  Ez az idő nem könnyű az én számomra sem! Ti mind ara számítotok, hogy varázsütésre írok 13 dalt az albumra, és közben átlagos srác is legyek, és iskolába is járjak, és éljem a saját életem. Nem vagyok Superman, ok?!

Mr Lucas, aki eddig újabb fellépéseket egyeztetett a Blackberryjén, most felugrott a színpadra, kisebbik fia irányába: - Nick nyugodj meg, rendben?

Nick lehúzza a gitár szíját a válláról, majd a hangszert átnyújtja apukájának. – Kiléptem. – majd hűvösen eldübörög mellette a színpadon. Tudja és hallja, hogy Macy sűrű léptekkel utána siet, de most egyedül akar lenni.

/

Végül beengedi Macyt, aki már 10 perce kopogott az öltözőajtaján. Zavarban van, hogy a lánynak látnia kellett, amint őgy viselkedett, mint egy díva, de elege van, és fáradt, és valamilyen okból teljesen szerencsétlen.

De a lány nem szólt semmit. Körülfonta karjaival, és lehetővé tette, hogy Nick kisírja magt a vállán.

/

Az első előadás sikeresen lezajlott. Nick elfelejtett egy pár sort a Give Love a Try-ból, mert túl elfoglalt volt, hogy lenyeljen egy pár falatot a torkában felgyülemlett gombócból. Mi a baj vele? Talán a pubertáns kor teszi őt ennyire tönkre?

Amikor a fiúk a záró számukat énekelték, a Feelin’ Alive-t, vetett egy gyors pillantást a színpad mellé. Ott volt Macy, karját végig a levegőbe emelve, ragyogó szemekkel. Már régen elfelejtette, hogy ő még mindig a legnagyobb rajongójuk,  és valamilyen oknál fogva, csak a karjaiban akarta őt tartani….örökre.

/

Egyik nap, amikor kártyáztak a turnébuszban, Stella összetört. Kevin azt mondja neki, hogy menjen halászni, és ekkor egy könnyáradat indul meg a szeméből, mintha átszakadt volna egy gát.

- Én nem tudom többé ezt csinálni! – mondta, miközben ledobta kártyáit az asztalra, és kihúzta maga alól a széket.

- Stell! – mondta Joe, miközben egyik karjával közeledett barátnője felé. Stella elhúzódott tőle, és majdnem elvesztette az egyensúlyát, amikor a busz egy éles balkanyart vett be. De Macy azonnal ott termett, és segített visszaállítania az egyensúlyát.

- Hogy lehet az, hogy ti csak ott ültök, és úgy csináltok,mintha minden rendben lenne? Hogyan lehetséges ez….mindent elfelejtettetek?

- Nem felejtettünk el mindent. Stell…mi csak, boldogulunk a saját életeinkben is. – mondta szelíden Joe.

- Nem, nem, neked csak a saját életedre van szükséged, nem rám! – mondta dühösen Stella. Megfordult, egy olyan helyet kereset, ahol egyedül lehet. Amikor az ember egy buszon van, ami 60km/órával megy, nincs túl sok lehetőség a menekülésre. Végül átszáguldott a székek között, és kinyitotta az ajtót, ami a lányok szobájába vezetett. A fiúk összerezzentek, amikor az ajtó becsapódott. Nick szemöldöke élesen felkerekedett, miközben Macyt figyelte.

- Majd én beszélek vele. – mondta a lány halkan, miközben kényszerítette magát, hogy ne billenjen ki az egyensúlyából.

- Köszönöm, Macy. – mosolygott Nick, majd furcsán nézett Joera és Kevinre.

- Mit mondtál? – kérdezte Kevin.

Nick hátradőlt a székben. – Csak megköszöntem Mace-nek, hogy vette a bátorságot, és elment beszélni Stellával? Látod, ez az a dolgok, ami könnyen megtörténhet velünk, ha magunkkal hozzuk a barátnőnket a turnéra, Joe. Rendben, ez az a dolog, ami előfordulhat, ha Stellát hozzuk a turnéra. – tette hozzá Nick vigyorogva.

Csend ereszkedett a buszra. – Macy nincs itt. – suttogta Joe.

Nick visszabillent a székkel. – Tudom, most ment, hogy beszéljen Stellával.

- Nick. – Kevin nagyon halkan beszélt. – Macy nincs itt…. – gyorsan megköszörülte a torkát. – Ő meghal, Nick.

Nick szája gyorsan kinyílt, és sokkos állapotba került. – De….. de itt volt,velem….. Joe, ugye te is láttad?

- Sajnálom. – nyögte Joe.

Kevin folytatta: - Ő nincs itt. Akkor ment el, amikor tűz ütött ki a házban 2 hónappal ezelőtt, emlékszel? Ott volt nálunk, és amikor hazafelé tartott, meglátta, hogy ég a házuk. Próbálta kimenteni a szüleit, de….. – nem kellett befejeznie – Sajnálom, Nick. Én csak… én nem tudom milyen lehet neked…..

A falak leomlottak Nick körül. Beleszeretett egy szellembe, egy képzeletbeli koholmányba, és boldogabb volt, mint valaha.

/

Nick még mindig nem tudta igazán, hogy miért látta Macyt. A pszichiáter azt mondta a szüleinek, hogy súlyos depresszióban szenved, amit Macy elvesztése okozott, a pusztítást a valóságban túl nehéz lett volna elviselnie. Így hát úgy döntött, hogy egy olyan világba költözik, ahol sok időt tudott együtt tölteni a lánnyal, és ahol rátalált, amikor már késő volt.

Amíg a pszichiáterével találkozott, hónapokon keresztül kerülte a zongorát. A zene az, ami boldoggá teszi őt, de nem akart boldog lenni. A zongoránál való ülés, csak azokra az időkre emlékeztette, amikor Macyvel együtt ültek, miközben dúdolt egy abban a pillanatban kitalált dallamot, hogy bármelyik dalszövegre dalt írjanak. És az még jobban fájt neki, hogy a lány igazából ott sem volt.

Nem akart már erről beszélni többet. Most minden, amit hallani akart, az a csönd volt.

/

Lassan javultak a dolgok. Joe és Stella újra randiztak, Nick pedig újabb munkákat vállalt el az iskolában. Kevin járja a világot, a Lucas háztartás minden héten kap egy  újabb képeslapot, attól függően, hogy éppen melyik országban van.

Mrs Lucas átkutatta a fotóalbumokat, és talált egy képet, amin mind az öten rajta vannak. A kép egy piknik alatt készült. Mind az öten egy kézzel varrott, piros pikniktakarón ülnek, minden más lényegtelen. Macy vakító vigyorával fordul Nick felé, a fiú pedig áhítattal, és boldogan néz le rá. Miközben a fotót figyeli, azon töpreng, hogy vajon Nick lehetett e úgy szerelmes a lányba egész idő alatt, hogy annak nem volt teljesen tudtában. Mrs Lucas bekereteztette a képet, és felakasztotta a lépcső aljára, hogy tudja az egész világ, hogy ők soha sem fogják elfelejteni Macy Mysa-t.

Nick mindig megnézi a képet, mielőtt leül a zongora elé. Olyankor látni az arcán, hogy elkapja egy inspiráció, amire mindvégig szüksége volt, hogy összeálljanak a dallamok a fejében egy albumhoz, és ez az egyik dolog, amiért örökre hálás lesz. Ilyenkor a saját érzéseiről, a magányról, és a szeretetről ír dalokat, és arról, hogy csak akkor veszel tudomást arról, akit szeretsz, amikor már nem lehet a közeledben.

Nick minden nap képes újabb és újabb dalokat írni, mert mindig visszaemlékezik a szép időkre, és hisz benne, hogy Macy mindig vele van, és a lelkében mindig vele is lesz. Viszi őt mindenhova magával, bárhova sodorja őt az élet.

/

you shattered my darkness

washed away my blindness

now i'm breathing in and breathing out

i'm alive again

Story by: wordsofalullaby28

Sajt fordítás!

(c) Don't Copy!