A Véres halál alagút, sokkal mélyebben fekszik mint a Tartarosz alagút, de van egy pontja, ami elég magasan van, egy kapuhoz ami a kettőt összeköti. Úgy tudnám összehasonlítani mint ha a metrókat vennénk. Az egyik mélyebben van mint a másik, és teljesen más a két irány, de van egy pont, ahol ez a kettő keresztezi egymást. Az alagutak fő járatai igen messze vannak egymástól de egy mellékútvesztő pont összeér a Tartaros alagútéval. Teljesen száraz, sziklás alagút. Rengeteg a démon és a kísértet. Sötétség szörnyek és egy-két földszörny él itt, közülük is a legerősebb, legkeményebbek. Ezek a szörnyek területük miatt igen agresszívek. Ez a legrégebbi alagút, és bizonyos, hogy nem a természet munkája. Rengeteg a csapda, és olyan mint egy hatalmas labirintus. Vagy mint egy pókháló, ami fő szálain túl ezernyi mellékfonalával behálózza az egész Szörnytanyát, több ezer méterre a felszín alatt. Akik nem ismerik kellő képpen a Szörnytanyát, azok nem csak úgy emlegetik, hanem erről az alagútról tényleg azt hiszik, hogy a túlvilág kapuja. Nincs róla tudomásunk, hogy bárki is meghalt volna bent, mert eddig senki sem mert pár száz méternél beljebb merészkedni. A hangok elegek voltak a távozásra. Ami még érdekes, és ami meg is adja ennek az alagútnak a hangulatát, az a koromfekete, sziklás falak és a tövisekre vagy jégcsapokra hasonlító éles sziklák amik néhol a falakból vagy a mennyezetről lógnak.

Irónikus, de pont Tűzvíz egyik kedvenc helye. Médiumként könnyedén veszi az akadájokat, de ő is bizonytalan az alagúttal kapcsolatban. Kettőjük közül Szpawn a gördülékenyebb ezekkel az alagutakkal kapcsolatban. A Tartaros alagút számára, legalábbis állítása szerint veszélytelen, és a Véres halál alagútba is nem egyszer könnyed léptekkel vágott neki. Ez a lelkesedése természetesen pár nap alatt elszáll, és néha elviselhetetlen türelmetlenséggé, sietséggé alakul.