bcsaba: "Az első magyar koncertlemez, a Metró együttes Egy este a Metró Klubban albuma után nem volt divat a koncertlemez itthon, már csak azért sem, mert az akkori rockzenekarok örültek, hogy stúdiólemezük megjelenhetett, a lemezmegjelenési lehetőséget mindig az új dalok felvételére, kiadására használták." Drpeter : "Ha azt kéne megmutatnom valakinek, aki nem élt még akkor, milyen is volt a „csöveskorszak”, a ’70-es évek második felének rockzenéje, ez lenne az egyik felvétel, amit megmutatnék az illetőnek. (A másik a P. Mobil ’78-as Láng Művelődési Központban adott koncertje, ill. egy ’79-es Beatrice- koncertfelvétel lenne.)" Hellstar: "Talán csak pár évvel csúsztam le a nagy Piramis hisztériáról a 70-es évek végén, hiszen akkoriban 8-10 éves voltam, így talán érthető módon inkább a matchbox-okkal játszottam." Sako:"Ha a hetvenes évek magyar rockzenéjéről beszélünk, biztos, hogy nem lehet kihagyni sem a Piramist, sem az Ifiparkot. Igazi kordokumentum ez a lemez. Remekül adja vissza a Piramis koncertek forró hangulatát, Révész kiváló képességét, ahogy a közönséggel kapcsolatot tud teremteni. Mai füllel hallgatva talán a gitár halk egy kicsit, de egyébként a hangzás is jó. És szerencsére nem felejtkeztek el a közönség hangjáról sem." Deepfreeze : "Amikor ez a lemez megjelent, akkor még csak rádióhallgató kisgyerek voltam. Nem foglalkoztam én, dehogy foglalkoztam azzal, hogy ki énekel. Egyszerűen csak ismertem a számokat, meg tudtam, hogy van egy Piramis nevű zenekar. Aztán később álltak össze a dolgok a fejemben, amikor a 80-as években a TV-ben láttam, ahogy Révész Sándor kövek között görcsölve énekelte, hogy mennyire fáj és ezt ő nem tudta. Nekem az a szám nagyon tetszett, és akkor gondolkodtam el, hogy volt egy Piramis, ahol ő énekelt, és hogy jónéhány szám megmaradt bennem. Volt miért." Gergely: "Csak utólag, különféle cikkekből értesülhetek róla, mekkora kultusza volt a ’70-es évek végén, ill. a ’80-as évek legelején a Piramisnak, hiszen akkoriban még nemhogy rockzenével, de sok minden mással se nagyon foglalkoztam objektív okokból kifolyólag." pJuan: "Számomra a Piramis volt a legjobb hazai banda. Gyerekként, akkor tinédzser nővérem szíves közreműködésével szívtam magamba élőben és lemezről. Mielőtt kiválasztottam volna ezt a lemezt végig hallgattam a rövidke életművüket. Manapság már nem kell sokat gondolkodnom, hogy leírjam a Zeppelin hatásokat. Már a lemezek sorszámozása, de a dalok szerkezete is erős Zep hatást mutatnak. Arról nem is beszélve, hogy a Kölyök hangja, mozgása is erős Plant hatást mutat. De, bevallom: őt tartom a legnagyszerűbb hangú rock énekesnek. " bcsaba : Az első magyar koncertlemez, a Metró együttes Egy este a Metró Klubban albuma után nem volt divat a koncertlemez itthon, már csak azért sem, mert az akkori rockzenekarok örültek, hogy stúdiólemezük megjelenhetett, a lemezmegjelenési lehetőséget mindig az új dalok felvételére, kiadására használták. "Ez az, itt kezdődik ez a buli! Ez az eleje!" De nem ez az eleje. Ez a buli nem itt kezdődött, eredetileg a terv kiötlésekor - már tudniillik, hogy ez legyen az 1980-as Piramis lemez, 2-3 új számmal - még dupla albumot terveztek, a teljes koncert anyagával. Már a borítóterv is elkészült előre, mikor a Lemezgyár egy lemezesre vágta a lehetőséget. Így igazából a harmadik számnál ezt bekamuzza Révész a konfba. "Jó estét Budapest!" Hát így kell kezdődnie egy jó koncertalbumnak. Mégha - és erre a cikk írása közben jöttem rá - ez koppintás, méghozzá elég vaskos. "New York, Good Evening!" - Rock And Roll. (a megfejtést a szerkesztőségi emilre várjuk, Robert Plant jeligére). Én valahogy egyre távolodom a Piramistól. Mikor először hallottam a Kóbor Angyalt 12 évesen, egyből a könyvtárba rohantam, hogy a lemezt megszerezzem, mert "nicsegyhely-nincsegyhely-nincsegyhely!" Nagy hatással volt rám. Egyébként erről a lemezről ez lemaradt, pedig abszolult sláger volt. És megszerettem a többi számot is, de kb 3 éve már egyáltalán nem hallgatom még a koncertfelvételeket sem. Zenészként csak Somot tartom nagyra, bár benne is zavar, hogy ma már úgy érzem neki mindegy volt mit játszik - persze szerette a rockot - de ő csak sikeres akart lenni, méghozzá minden áron, és ezt leginkább a rockkal tudta akkoriban elérni. Révész egy hihetetlen színpadi kontaktusteremtő figura, utánozhatatlan hatással, sodrással, hangterjedelemmel. Ez ebből a koncertből is lejön. Mindent el tudott adni, a Piramist is. Som megfogta vele az isten lábát egy időre. A többiek igazából középszerűek, bár ott vannak a kimagaslóbb tehetség határán, de nekem végül a léc alatt maradnak. Gallai jó dalszerző, de valami kisebbrendűségi vagy egyéb komplexus mindig meggátolta abban, hogy teljesen kinője, kifussa magát. Závody egy jó iparos. Som szerintem a Taurusz és Tűzkerék zenekarok bukása után úgy döntött nem kell neki egy Radics Béla, jobb az üzembiztos középszer. Köves Pinyó meg inkább hajtómotorként értékelhető, dobosként ő is csak a középmezőnyben fért el. Jól megírtak ezek a dalok, de mostanában már úgy érzem túlságosan kidekázottak, túlokoskodottak. A Szabadnak születtem és az egyszem Becsület ami tiszta, száraz, húz ma is, de utóbbi is igazából egy Black Sabbath - Led Zeppelin utánérzetszerűség. (Paranoid - Communication Breakdown) Régen nagyon szerettem a Fénylő Piramisok árnyékábant (ez is lemaradt erről a lemezről), de ma már azt is átlagosnak tartom. Egy árnyalattal több érzelgősséget érzek a dalokban, mint amit még nem vennék észre. Sajnos néha bevillan, és már zavar. És főleg az, hogy hiába nyilatkozta Som, hogy ők nem közönségigényeket elégítenek ki, hanem a közönség érez rá magától a Piramisra. Ez nem teljesen igaz. Itt a mindenkinek megfelelni akarás kompromisszuma higította a dalszerzést. Túl sok a líra. Az utóbbi időben kezdek egyetérteni a sebők jánosi szükségletzenekar elmélettel. A Piramis egy stabil elsővonalbeli, igényes, de átlagos teljesítményt hozott mindig is, de nem érzem a dalok mögött azt a kirobbanó, naturális, kompromisszummmentes, puritán tehetséget, amit szeretek hallani azoktól, akiket kedvenceimnek vallok. De ettől függetlenül a stabil teljesítmény lejön erről a koncertlemezről, és ezért jelenthető ki, hogy ez az egyik legjobb magyar koncertalbum. Ütős, hangulatos, feszes, jól szól, de mégis koncert és nem utólag stúdióban összeokoskodott produktum. Ez olyan, mint a digitális fotó kontra analóg. Digitálissal az ember eszetlenül lövöldözik, nincs meg benne az egyszeriség feszültsége, a teljes koncentráció. Ezeknek ez az egy napjuk volt, hogy egy koncerten produkálják, ami aztán kozmetikázatlanul lemezre kerül. Sikerült. Jók a vokálok, jól kihasználták a több énekes adta lehetőségeket. Néhol kétgitáros megoldások vannak, Révész nem volt fakezű, de én mégis azt gondolom ezek nem zenei megfontolásból születtek, hanem mert Sanyinak nagyon jól állt a gitár a színpadon. Szabadnak születtem, ütős nyitódal, sugározzuk a brit szellemet. Born To Be Wild ugye. Öszintén akarok élni. Hát az jó lenne. Nagy lélegzetű darab, talán kicsit dagályos is. De az énektéma nagyon eltalált, meg kell hagyni. Hív a sötét. Az új dal a koncertlemezen. Ez előtte stúdióalbumon nem jelent meg. Itt is a dekázást érzem. Húzósnak van megírva, mégis iparosság. A szerelem ördöge megadja a nyílt szexualitást a zenekarnak. Szemérmetlen egy dal. Nincs kegyelem. Jó koncertdarab, zakatolás. Nagy közönségbarátság. Az Ajándék egy átértelmezés, a Kívánj igazi ünnepetből. Csak néhány jó szó. Kicsit banális billentyű és gitárkíséreten egy mégis sodró dal készült. Jó a szöveg. Horváth Attila nagyon jól eltalálta a korszak fiatalságának életérzését. Éshát a Becsület. Erről fentebb írtam. Az aranyügy, Sanyi 1981-es kilépésének körülményei, aztán a nemrég kiderült ügynökmúlt fényében érdekes megvilágításba került a dal. Eredetileg így nézett ki a koncert szetlistája: Égni kell; Túl nagyra nőttél; Szabadnak születtem; Őszintén akarok élni; Hív a sötét; A szerelem ördöge vagyok; Fénylő piramisok árnyékában; Csak rövid idő; A dal; Gyere közelebb; Másnap olyan hatalmas lett a világ; Nincs kegyelem; Ajándék; Csak néhány jó szó; A becsület; Kóbor angyal Drpeter: Ha azt kéne megértetnem valakivel, milyen is volt a ’70-es évek második felének rockzenéje, a „csöveskorszak”, ez lenne az egyik felvétel, amit megmutatnék az illetőnek. (A másik a P. Mobil ’78-as Láng Művelődési Központban adott koncertje, ill. egy ’79-es Beatrice- koncertfelvétel lenne.) Ez volt az a korszak, amikor a lázadás még nem anakronisztikus, teljesen nevetségessé tett dolognak számított, hanem tétje volt. (Ellentétben napjaink világával.) Mindezt azért tartottam fontosnak leírni, mert egy mai tizenéves számára már nemhogy az a korszak, amelynek ez a lemez is terméke, hanem lassan már a bakelitlemez, és a kazetta is teljesen idegennek számít. Napjainkban, amikor a hagyományos lemezpiac végóráit éli, a zene az Interneten terjed, s ugyanolyan fogyasztási cikké vált, mint bármi más, teljes mértékben kizártnak tartom, hogy a zene olyan fontossággal bírjon a fiatalok számára, mint az ominózus időszakban. A magyar rock második aranykorszakaként szokták emlegetni ezt az 5- 6 évet (1976- 81), amikor a bandák a tinik szemében földre szállt isteneknek, bálványoknak számítottak, akik világgá ordították csalódottságukat, hiányérzetüket, álmaikat, és vágyaikat. Ennek az óriási mértékű rajongásnak a kialakulásához természetesen az is hozzájárult, hogy a hatalom „nem kívánatos elemekként” kezelte mind a zenekarokat, mind közönségüket(amelyben valóban periférián élő, ill. konszolidált körülmények között élő, de otthon csak anyagi javakat kapó- s ennek következtében szüleiktől elhidegülő- fiatalok egyaránt megtalálhatóak voltak). A korszakhoz szervesen hozzátartozott a zenekarok egyes városokból, sőt megyékből való kitiltása, amely azonban csak olaj volt a tűzre. A gyerekek elszökdöstek otthonról, a felnőtt társadalom ellenségessége csak a dacot növelte bennük,a rock pedig üggyé vált szemükben. Az akkor monopolhelyzetben lévő Hanglemezgyár a visszafogottabb zenekarok számára- ilyen volt a Piramis, és az Edda- lehetővé tette lemez készítését, ez azonban nem jelentette azt, hogy ezek a zenekarok „államilag támogatottak” lettek volna, nekik is keresztbe tettek lépten - nyomon. A Piramis 1976-os berobbanása hosszas, és kemény munka eredménye volt, önerőből szervezett koncerteken játszották be az országot- 1976 elején nem egyszer előfordult, hogy egy nap öt koncertet is adtak!- 1975 végén az akkor menő angol Mud együttes lengyelországi turnéján ők voltak a backing group. Az erről készült koncertfilmnek nagy szerepe volt abban, hogy a zenekar körül rövid időn belül valóságos tömegőrület alakult ki. A lapok Piramis- jelenségről cikkeztek, a zenekar nevét még azok is megismerték, akik amúgy egyáltalán nem foglalkoztak a rockkal, a tinik Piramis- Révész Sándor, Som Lajos- őrsöket, ill. brigádokat alakítottak a nyári táborokban. Első albumuk 1977-ben jelent meg, majd a következő évben óriási sikert arattak a Budai Ifjúsági Park nyitókoncertjén 12- 13000 ember előtt. A novemberi Szolidaritási Rockfesztiválon ők aratták a legnagyobb sikert. Erre a bulira 38000 ember gyűlt össze, ami akkor rekordnak számított, Magyarországon ekkora tömeg addig még sohasem gyűlt össze rockkoncertre. Karácsony előtt pedig úttörő lépést könyvelhettek el: a magyar rock történetében először szabadtéri koncertet télen az Ifiparkban Kívánj igazi ünnepet címmel, amleyet hétezren csápoltak- ahogy akkoriban nevezték a tombolást- végig. A zenekar 1979-ben ért a csúcsra, ebben az évben készítették két legjobb albumukat: a Piramis III. -at, rajta az egyik „csöveshimusszal”, a Kóbor angyallal, amelynek refrénje („Nincs egy hely, nincs egy hely, ahova mehetnél…”) valóságos szállóigévé vált akkoriban, ill. A nagy buli koncertalbumot, melyet sokan- köztük én is- tartanak a legjobb magyar koncetalbumnak. Egy csúcsformában lévő zenekar, és egy őrjöngésig lelkes közönség. A kezdés lehengerlő: a Szabadnak születtemet egy emberként énekli mindenki, majd egy frappáns átvezetéssel rátérnek az Őszintén akarok élni c. dalra, ami mai füllel talán naivnak hangzik, erről azonban nem a zenekar tehet, ahogy arról sem, hogy ha a konferanszok egyesek számára elkoptatottnak hangzanak- hiába, lassan három évtized telt el azóta, sokat változott a koncertek légköre. A lemez fele részben új számokat tartalmaz, melyek mindegyike személyes kedvencem. A Hív a sötét Gallai Péterre jellemző középtempós szerzemény, fájdalmas, vágyakozással teli szövege különösen megfogott: a sötétség csábító, ugyanakkor roppant veszélyes mivoltáról szól. (Ajánlom black-metalosok figyelmébe!) A szerelem ördöge vagyokat Révész önarcképének is tekinthetjük: a városi fáma szerint azért becézték Ezredesnek, mert több, mint ezer nőt vitt ágyba pár év alatt. Vad, lendületes szám, szinte lehetetlen ülve hallgatni.A Nincs kegyelem c. dalt simán eljátszhatná egy mai metalbanda is, szerintem a szövege alapján a legtöbben nem is gondolnák, mikor íródott. Az Ajándékra ennek ellenkezője igaz, az Őszitén akarok élni mellett ez a másik dal a lemezen, amely a lírai vonulatot képviseli. Mondjuk szerintem érdemes belegondolni, hogy amikor gúnyosan mosolygunk a szövegét hallva, vajon nem a mi szégyenünk, hogy odáig jutottunk, hogy már ciki ezekeről a témákról beszélni/ énekelni? A Csak néhány jó szó egy fiatal pár szakítását írja le. A szöveg filmszerű: a fiú a hajnali derengésben távozik a lány lakásából, és útnak indul a város útjain az ismeretlen felé. Ezt a dalt főleg a dzseszzkedvelőknek ajánlom, a középrész zongora- gitár felelgetőse miatt. A lemezt A becsület zárja- újabb csöveshimnusz, a közönség reakciója alapján a lemezen hallható dalok közül ez a legnépszerűbb. Sajnos a koncertből csak ennyi kerülhetett lemezre. A zenekar dupla lemezt tervezett,de a Hanglemezgyár- mint oly sok minden mást- ezt is megtorpedózta. Ettől függetlenül a lemez ma, 27 év távolatából is lenyűgöző. Végezetül egy kis személyes: számomra a Piramis a kamaszkoromat jelenti. 13 éves voltam, mikor 1992-ben összeálltak, hogy öt (!) koncert erejéig megtöltsék a BS-t. ekkor ismertem meg őket, és a dalaik sokat segítettek a pubertást kísérő zűrök feldolgozásában. Ma természetesen egészen más füllel hallgatom őket,mint akkor, de most is találok a zenéjükben érdekeset- ellentétben több kamaszkori kedvencemmel. Hellstar : Talán csak pár évvel csúsztam le a nagy Piramis hisztériáról a 70-es évek végén, hiszen akkoriban 8-10 éves voltam, így talán érthető módon inkább a matchbox-okkal játszottam. Mindamellett a banda meghatározója a magyar rockzenei palettának és az is sokat jelent, hogy a rádióban még ma is nagyon sok Piramis dal forog. A lemezről nekem igazából csak pár nóta ismerős, az Ajándék, Őszintén akarok élni, Becsület. Nagyon fontos szerintem, hogy akkoriban volt mondanivalója is zenekaroknak, illetve a felvétellel kapcsolatban pozitív dolog, hogy nagyon együtt van a zenekar a közönséggel, negatívum, hogy olyan kurta ez a lemez, mert biztos hogy nem tartalmazza az egész „nagy” bulit. Almár Ákos - Sako : Ha a hetvenes évek magyar rockzenéjéről beszélünk, biztos, hogy nem lehet kihagyni sem a Piramist, sem az Ifiparkot. Igazi kordokumentum ez a lemez. Remekül adja vissza a Piramis koncertek forró hangulatát, Révész kiváló képességét, ahogy a közönséggel kapcsolatot tud teremteni. Mai füllel hallgatva talán a gitár halk egy kicsit, de egyébként a hangzás is jó. És szerencsére nem felejtkeztek el a közönség hangjáról sem. Pedig az igazat megvallva nem tartozik a kedvenceim közé a Piramis. Azazhogy... a fene tudja. Egyik első rockzenekar volt, akiket életemben hallottam, mint hard-rock banda pedig egyértelműen a legelső. Emlékszem, hét éves voltam, amikor a tévében ment a Metronóm ’77 fesztivál, ott hallottam őket először, majd néhányszor az Egymillió fontos hangjegy című műsorban, és egy életre megfertőzött a rockzene (pedig előtte kifejezetten hangerőfóbiám volt!), Závody játékának hatására pedig teljesen belebolondultam az elektromos gitárba. Ez már önmagában is jelent valamit... De valahogy sose tudtam azonosulni velük, nem éreztem úgy, hogy nekem szólnának a dalok. És ami még furcsább – a szövegek se fogtak meg igazán, pedig Horváth Attilát ma kedvenc szövegíróim közé sorolom. De valahogy Révész és Gallai tolmácsolásában elmentek mellettem (később Tunyogi Péter előadásában ugyanezek a dalok némelyike sokkal inkább megérintett). És ezzel egyáltalán semmi rosszat nem mondok a két kiváló énekesre, hiszen százezrek szerették meg a dalokat rajtuk keresztül. Ízlések és pofonok. Annál inkább hatással voltak rám, mint hangszeres zenészek. Főleg Závody Janó gitárjátéka (kár, hogy mostanában ennyire háttérbe van szorítva), meg Köves Pinyót bírtam még nagyon. Érdekes módon ők ketten játszanak még a mai napig is aktívan rockzenét... De persze Som se véletlenül lett ötször az év basszusgitárosa, szerencsére ez jól kihallatszik a lemezen. Valószínűleg az ő hatása (is), hogy a mai napig a kedvenc basszusgitár típusom a Rickenbacker 4001... De még Révészt is megemlítem, bár tény, hogy elsősorban énekesként szerzett nevet magának, de azért ahogy nyomták Janóval a kétszólamú gitártémákat időnként, attól a hideg kirázott. Gallai Péter billentyűjátéka kevésbé tetszik, de ez valószínűleg csak a hangszerei miatt van. Orgonát csak az első lemezen használt, a szintetizátor és a mellotron viszont nem az én világom. Fender-zongora játéka annál inkább bejön. A lemez a Szabadnak születtem-mel indul, szuper kezdés. Kiválóak az új számok, főleg a Nincs kegyelem. Az Ajándék és az Őszintén akarok élni lenyűgöző a közönség hangjával (bár nekem ez utóbbiból hiányzik Jorgosz tablázása). Egyik kedvenc dalom tőlük A becsület, itt a lemezen valahogy Hammond nélkül, mellotronnal mégse üt annyira. Mint írtam, még nem voltam tíz, amikor a „Piramis-jelenség” zajlott, így csak időnként a tévéből, rádióból, majd később idősebb tesóm lemezeiről hallhattam őket. Aztán több mint tíz évvel később élőben láthattam a zenekart a Sportcsarnokban. Kedvenceimmé ugyan ekkor se váltak, de azért valamennyire megértettem, miből is maradtam ki annak idején... Deepfreeze : Amikor ez a lemez megjelent, akkor még csak rádióhallgató kisgyerek voltam. Nem foglalkoztam én, dehogy foglalkoztam azzal, hogy ki énekel. Egyszerűen csak ismertem a számokat, meg tudtam, hogy van egy Piramis nevű zenekar. Aztán később álltak össze a dolgok a fejemben, amikor a 80-as években a TV-ben láttam, ahogy Révész Sándor kövek között görcsölve énekelte, hogy mennyire fáj és ezt ő nem tudta. Nekem az a szám nagyon tetszett, és akkor gondolkodtam el, hogy volt egy Piramis, ahol ő énekelt, és hogy jónéhány szám megmaradt bennem. Volt miért. A nagy buli koncertfelvétel, és mint ilyen, nekem időutazás azokba az időkbe. Nem egyszerűen meghallgatom az akkori Piramis számokat, hanem élő mivolta miatt egy ablak a múltba, amin elég csak benéznem és már ott is vagyok. A Piramis ott volt az akkori idők fontos magyar zenekarai között, az idő eldöntötte, hogy ez így van. Amikor ilyen régi felvételeket hallgatok, az is eszembe jut, hogy a külföldi vetélytársakkal is felvehették volna a versenyt, nem csak ők, hanem még pár magyar zenekarra igaz ez. Nekem az LGT mellett a Piramis az a zenekar, amelyik olyan gondolatokat és olyan igénnyel fogalmazott meg, ami elnyerte a tetszésemet. Az Ajándék nálam beírta magát a legjobb magyar dalszövegek könyvébe. De mindez nem érne semmit a megfelelő zene nélkül. De hát hogy érezhetném magam bezártnak a Szabadnak születtem refrénjének éneklése közben? Révészt sokan nem bírják hallgatni hangfekvése miatt, de nekem semmi bajom vele, sőt, kis hazánkban nem nagyon tudok alapvetően magas hangfekvésű énekest ebben a műfajban, aki úgy tud énekelni, mint ő. A felvétel kissé poros, de nem is ez a legnagyobb baj, hanem, hogy koncertlemeznek elég rövid ez a nyolc szám. Bár úgy tudom duplának készült az anyag, valamiért mégis csak ennyi lett belőle. Nem hiszem, hogy pont ez a lemez hatással volt a későbbi zenekarokra, ennek a korongnak nem ez a jelentősége. Ez egy lenyomat az akkori idők egy jelentős zenekaráról. Egy szeletke múlt, egy szeletke életérzés. "Öt ember, aki tisztán rock zenét játszik." Gergely: Csak utólag, különféle cikkekből értesülhetek róla, mekkora kultusza volt a ’70-es évek végén, ill. a ’80-as évek legelején a Piramisnak, hiszen akkoriban még nemhogy rockzenével, de sok minden mással se nagyon foglalkoztam objektív okokból kifolyólag. Azt persze magam is hallom, hogy nem volt gyenge zenekar analízisünk tárgya, meg hogy Révész Sándor mekkora énekes volt, de sokszor látom, hogy a tehetség és tudás nem jár kézen fogva a népszerűséggel, megbecsültséggel. Amennyire viszont a visszaemlékezésekből látom, a Piramisnak bőven kijutott a közönség szeretetéből és elismeréséből, sokan valósággal ’Piramis-kultuszt’ emlegettek a sajtóban. Mi sem bizonyítja jobban a banda népszerűségének tartósságát, mint a jópár évvel feloszlása után tartott BS-beli teltházas visszatérő koncertsorozat. Ez már tényleg valami! ’A nagy buli’ címre keresztelt koncertlemez első hangjaiból is rögtön hallhatjuk, mekkora ováció övezte a csapat fellépéseit, és később sem lankad a közönség lelkesedése a lemez folyamán. Nem is csoda, hiszen olyan rock-slágerek hangzanak el, mint a ’Szabadnak születtem’, ’A szerelem ördöge vagyok’, az ’Ajándék’, és a sort még folytathatnám. Révész Sanyi tudja, hogyan kell a már eleve lelkes közönséget tovább tüzelni – igaz, a lemezen sajnos nem látni, amit csinál, de amit hallani, abból is kiderül, milyen karizmatikus frontemberrel van dolgunk. A kiegészítő vokálok sem rosszak, még ha természetesen ilyen énekes mellett meglehetősen tompának hatnak is. Ha jól tévedek, ezeket Gallai billentyűs követte el, akinek becsületére váljék, hogy igen ügyesen bánik a fekete-fehér billentyűzettel, és azért nem rosszak azok a vokálok, csak Révész mellett tűnnek halványabbnak. Som Lajos bőgőjátékos és Köves Miklós ritmusfelelős zakatolós alapjaira Závodi János gitározása teszi fel a pontot, hogy ilyen béna képzavarral éljek. Szerencsére a zenekar e sorok írójánál sokkal jobban oldotta meg feladatát, ráadásul azt mondhatjuk, hogy valahol a csúcson sikerült elkapni őket, hiszen a ’80-as évek elején Révész kiszállt a bandából, őt pedig nem meglepő módon nem sikerült rendesen pótolni. Szóval ez tényleg ’Nagy buli’ volt, jó lett volna ott lenni! pJuan: Azt hiszem, hogy így kell energiát közvetíteni színpadról! Számomra a Piramis volt a legjobb hazai banda. Gyerekként, akkor tinédzser nővérem szíves közreműködésével szívtam magamba élőben és lemezről. Mielőtt kiválasztottam volna ezt a lemezt végig hallgattam a rövidke életművüket. Manapság már nem kell sokat gondolkodnom, hogy leírjam a Zeppelin hatásokat. Már a lemezek sorszámozása, de a dalok szerkezete is erős Zep hatást mutatnak. Arról nem is beszélve, hogy a Kölyök hangja, mozgása is erős Plant hatást mutat. De, bevallom: őt tartom a legnagyszerűbb hangú rock énekesnek. Nos, aki abban az időben volt Piramis koncerten az kb tudja, hogy milyen hatással volt az emberre Révész Sándor. Abban a korban, amikor még véletlenül sem lehetett szabadságról beszélni, meg a kendőzetlen erotika is súlyos pártpolitikai érdekeket sértett, a Piramis kb ezt tűzte a zászlajára. Még most sem értem, hogy hogyan tehette... A milliónyi hallgatás sem tette unalmassá számomra ezt a lemezt. Ezzel egyik hazai zenekar sem tud büszkélkedni. Akár mennyire is derülnek ki manapság a körülmények: nekem még mindig ugyanaz az érzésem van velük kapcsolatbam, mint gyerekként: elhiszem. Van ennél jobb lemezük. Amikor kiválasztottam a Nagy Buli-t végig hallgattam (persze: bakeliten!) a régi lemezeket, nézegettem a borítókat, majd kiválasztottam az Erotikát. Biztosan mindenki hallotta azt a concept lemezt, szerintem nincs még egy hasonló kísérlet a hazai rockzenében. Mégis miért döntöttem a nagy buli mellett? A Piramis, Révész ide- vagy oda azt hiszem nem magáról a bandáról meg a dalokról szól. Azt hiszem sokkal fontosabb a közönségre tett hatásuk. Azzal együtt, hogy zseniálisan vannak megírva a dalaik, nem kell zseninek lenni, hogy valaki el is játsza őket. (Ez alól persze ismét kivétel Révész, aki úgy tud elénekelni bármit, hogy azt az ember elhiszi neki!) A dalok többsége nem áll távol a Generál vonalú poptól. De, úgy érzem Horváth Attila szövegei még manapság is megérintik az embert. Azt hiszem ezek a szövegek tették Révészt azzá, ami még ma is: a legnagyobb hazai rockénekessé. A zenekarban, Révészen kívül nem hiszem, hogy bármelyik tag ne lett volna cserélhető. Mostanában, bármikor látom nagyon zavar Závody fakezűsége. Akkoriban őt tartottam a leglazább hazai gitárosnak. Ma már kihallom belőle Page-et, akkoriban egyszerűen tetszett a lazasága. De, még manapság is megfog a nagy buli egyszerű szólóival. Ilyen az "Őszintén akarok élni" másfél percénél induló, nagy ívű romantikus szólója, vagy A becsület másfél percénél a hosszú jammelős kavarása. Ezek a dalok még most is élnek, majd húsz év távlatából is megfognak. Még mindig remekműnek tartom a Szerelem ördöge lendületes progresszióját. Még mindig nagyszerű dobmunkájával, ütemeivel borzolja a szemöldökömet. A lazább-buli Nincs kegyelmet akár mikor meg tdom hallgatni. Nem úgy, mint az évek alatt nyállá válló Ajándékot (ami kis(bakelit)lemezen is meg van:). A Szabadnak születtem még mindig a lázadó dal nálam, az Őszintén akarok élni még mindig eszembe jut, ha bekapcsolom a tévét és valami politikus hazudozik benne a jó- vagy rosszlétről, vagy mit tudom én miről. A "Csak néhány jó szó" még mindig személyes kedvencem (mondjuk úgy: a legjobb szakító nóta), "A becsület" meg jól megkopott bennem Som miatt. Azt hiszem igaz az az állítás, hogy a Piramis azért jött létre, mert kellett egy ilyen nyitottabb hangvételű, a fiatalokat politika mentesen foglalkoztató zenekar. De, szerintem a zene erről szól. Ezeket a dalokat meg kellett tudni írni, és ezek a dalok még mindig közhelyesek annyira, hogy igazak legyenek.