amikor virágot...

amikor virágot hajtott az utca
azt álmodtam, hogy a kezemet fogja
miközben a szemembe néz...
de ez olyan nehéz
hogy ne nézzünk félre mégse
se ő
se én se
és a szirmok a fejünkre hulltak
a pillanatok végtelenné nyúltak
illatok burkoltak be teljesen
egy méhecske tévedt el a fejemen
de én csak a szemébe néztem
magamban erősen kértem
hogy fogja még a kezemet
fogja és szorítsa erősen
és erősebben
és még erősebben
hogy ne legyen kedvem ott tartani többé
ne maradjak örökké úgy
...szembenézve

mire jó ha az ember szerelmes
hisz ez olyan gyerekes
csak nézni a másik szemébe...
de hát a fenébe
nem lehet mást tenni
mint szeretni
azt a lányt
akinek a szemébe néztem akkor
akinek a kezét fogtam akkor
és akitől vártam, hogy szorítsa
amíg a szemem könny borítja
és a könnyektől majd nem látom a szemét
azt hittem, ennyire egyszerű az egész
azt hittem, hogy a fájdalom
majd felülkerekedik a vágyamon
és elriaszt örökre Tőle
és nem kérek többé belőle

amikor virágot hajtott az utca
és már nem nézett többé vissza
akkor éreztem meg a fájdalmat
azt hittem többé nem is szárnyalhat
a szívem
a vágyam...
meglepett ez az egész
nem értettem mi fáj
amikor már itt nem áll
nem néz és nem szorít
már nem is andalít
nem is csábít
egyáltalán nincs is itt
nem is látom már
hiszen a sarkon túl jár
...
de akkor meg mi fáj?