ha legalább

ha befordulsz a sarkon
ha meglátlak megint
késő már szaladnom
sorsom meglegyint

pedig belül a szememben
mást mutat a kép
ott bent a retinán
nem is mindig szép

mégis valóságos a vágy
ami elkap és elsodor
mert benned izzik igazán
hogy hozzám tartozol

a tűz
a láng
emészt és lobog

a fény
a szó
világít és dadog

a tett
a vágy
félszeg és őrjítő

a rossz
a jó
léleküdítő

ha befordulsz a sarkon
ha hallom léptedet
érzem az illatot
látom a képeket

ha legalább néha
valósággá válnál
ha legalább néha
engem csodálnál

ha legalább a testem
igaznak érezne
ha legalább a lelkem
néha vétkezne