talán már

talán már nem kéne írni
ennyi szó már épp elég
talán most kéne sírni
amíg fáj az emlékezés

talán nem is születtek versek
csak őszinte mondatok
talán elmegyek majd egyszer
de most még itt vagyok

itt vagyok a csendbe rejtett hangban
én vagyok a visszhangzó szoba
itt vagyok a sötétbe fúlt fényben
én vagyok a lélek mosolya

itt vagyok az álmok mögé rejtve
én vagyok az öntudatlan sóhaj
itt vagyok a földre terítve
én vagyok a be nem vallott óhaj

talán már vége lehetne
ennyi most már épp elég
talán ha senki nem kérdezne
soha meg nem felelnék

talán születnek még versek
vagy csak őszinte mondatok
talán többé nem keresek
hisz várnak feladatok