Tudod, hogy ki az a Frankeinstein, Eizeinstein, Einstein,
Chaplin és Churcill és Gershwin és Bernstein,
De arról tudsz-e mondd, hogy a szuper szarvas ki volt?

Netán Anti? Nem! Netán Bambi? Nem!
Talán Herbert vagy Norbert? Ó, nem, nem, nem!
Legyen Rén, legyen Szerény, Irén esetleg?
Ó, ezt úgyse fogod tudni, hát nyugodj meg!

Egy bizonyos Rudolf, a jávorszarvas, ja ő,
Nagyon fényes orral bír, beszélték,
Sőt azt is mondták róla,
Hogy már szinte világít, mint egy stoplámpa.

Az összes többi szarvas neki folyton gúnnyal szól,
Rudolf orra fénylik,
S így szegény, szerény Rudolf,
Kimaradt, ha játék volt.

Ám, de aztán jött a tél, szólt a télapó,
Rudolf, igen, Rudolf,
Rád most szükség lesz,
Jöjj, s a szánom elvezesd.

És, lám az összes jávor nagyra tartja már most őt,
Rudolf, Rudolf, Rudolf,
Rudolf, a fénylő orrú,
Rögtön fényes hőssé nőtt.

Szállt az apró agancs az orr felett,
Az orr meg a fényt szórta mód felett,
S mivel ott riszált, s húzta a szánt,
Ez a Rudolf valódi hőssé vált.

Rudolfunk büszke orrát
Megcsodálhatod gyorsan,
Mivel a pontos mása
Már panoptikumban van.

Rudolf, az észak hőse,
Télapóval együtt jár,
Csak róla szól a címlap,
S szivarozik, mert hogy sztár.

És a tanulság ebből
Nos, az összesen csak ez:
Mind, kinek orra fényes,
Egy napon még híres lesz.

Hogyha orr, legyen mindig fényesen,
Hogyha csőröd van, ápold gondosan,
Ha pedig ormányos, légy látványos,
Így válsz híres hőssé majd.