Tél végén egy eltévedt képeslap a szél hátán át a kertünkbe szállt.
Szíven szúrt a pár sornyi kézírás, még címzés sem volt
S a pár sor így szólt:

Hóember vidd majd el, de tudd karácsony múlt: sietned kell!
Kedves Télapó! Az hogy lehet, hogy újból itt egy tél?
Kis szívem csak benned hitt, s te elfelejtettél…
Pedig írtam is, hogy hozz nekem saját családot majd!
Az ablaknál itt várok rád a tél, míg tart…

Bár lennék, bár lennék jó tündér
És szórhatnám szét az ünnep kincsét.
Értük szól a dal most, hogy ébredj már
Még hány és hány gyermek él, kit zöld fenyő sem vár…

Kedves Télapó! Az hogy lehet, hogy újból itt egy tél?
Kis szívem csak benned hitt, s te elfelejtettél…
Pedig írtam is, hogy hozz nekem saját családot majd!
Az ablaknál itt várok rád a tél míg tart…

Ránk vár, hogy átöleljük még
minden szívet, hol árva az ünnep már rég.
Tárd ki hát, adj a lelkedből,
hogy ők is lássák: a jó nem egy elcsépelt szó!
S hogy a Föld boldog, szép bolygó…
(Fázok, fázok, fázok) Jönnöd kell (Meddig tart, meddig még)
Vidd majd el…. (Csak itt legyél, mondd mi kell, mondd mi…)

De tudd karácsony múlt, sietned kell!
Kedves Télapó! Az hogy lehet, hogy újból itt egy tél?
Kis szívem csak benned hitt, s te elfelejtettél… (Nekem mást ígértél)
Pedig írtam is, hogy hozz nekem saját családot majd! (Úgy vágyom rá)
Az ablaknál itt várok rád a tél, míg tart… (még mindig tart)
(miért, mondd meg miért… miért, miért, miért, miért, …)