vonalat húztam

vonalat húztam ég és föld közé
nappalok árnyait elválasztani
az éj árnyait összekötni
...
tőlem - velem

suttogni vagy kiabálni amikor az kell
vagy hallgatni a csenddel
és amikor a kötelékek elvágva lógnak
és ha a csomók már jó erősek
azután lesznek majd a perceim ráérősek

csak nézem az eget felettem
miközben a földet már rég elfeledtem
béklyókba kötve táncolsz majd velem
nem lehetsz szabad
mert én nem engedem

a vágyam megkötöz téged is
ahogy tegnap volt
úgy lesz holnap is
mert nem kell az akarat mindig
csak érezni kell bölcsőtől a sírig

add oda hát
amit őrzöl nekem
ha önként adod, azt szeretem
megkeresem a vágyamat benned
megmondom mit kell tenned

a világ csak bámul rám értetlen
nem kímélem azt sem
amit féltettem
virágot hajtanak belőlem csókjaid
"lesszekké" lesznek elmúlt "voltjaid"

szemembe nézve zokoghatsz
meghallom ha szívemen kopogtatsz
érintéseiddel rajzolod rám magad
tedd amit tenned kell
ha nincs is rá szavad

könnyek és mosolyok most születnek
nem menekülsz
mégis követlek
egyre tisztább a ragyogásod
egyre őszintébb a sóvárgásod

Semmi vagy - tudod - nélkülem
a Mindennél több lehetsz én velem
terülj elém légy az asztalom
úgy létezz
ahogy akarom