A messiási jövendölések
|
|
Michelangelo Buonarroti: Ésaiás próféta
1508-1512, Sixtus-kápolna mennyezetfreskója, Róma
|
Az embert a bűneiből megváltó isteni személy utáni vágyakozás évezredeken át fennmaradt, kiváltképp a zsidó népnél, melynek körében próféták erősítették meg újra és újra az ősevangélium (I. Móz. 3:15) ígéretét. Isten megígérte a bűnből való szabadulás lehetőségét, azt, hogy megváltja, kiszabadítja az embert a bűn rabságából. Mindenki, aki kívánja az igaz életet, lehetőséget kapjon fogságából menekülni. Ezek a messiási jövendölések az Ószövetség egészében megtalálhatók és a Megváltó születésétől egészen a haláláig, sőt, második eljöveteléig világítják meg küldetését (Lásd:
Ószövetségi jövendölések Jézus Krisztusról és beteljesülésük). A Biblia próféciáinak ígéretei és ezek beteljesedése páratlan a különböző vallások körében.
Ésaiás próféta könyvében találhatjuk a Biblia talán legszebb ígéreteit a Megváltóról: "...Egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, és az uralom az ő vállán lesz, és hívják nevét: csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének!" (Ésa. 9:6)
Jézus neve szó szerint "szabadító"-t jelent és a héber "Jósua" névnek felel meg. E név kifejezte Jézus küldetését, hisz ő azért jött, hogy megmentse a világot, és bűneiktől megszabadítsa az embereket. "Mindez pedig azért történt így, hogy beteljesedjék, amit az Úr mondott a próféta által: Íme, a szűz (fiatalasszony) fogan méhében, és szül fiat, akit Immanuelnek neveznek, ami azt jelenti: Velünk az Isten" (Mt. 1:22-23; Ésa. 7:14).
A Krisztus név a héber "Messiás" szó görög megfelelője. Jelentése: Szentlélekkel felkent uralkodó. Az Ószövetségben a királyokat, a papokat és a prófétákat olajjal szokták felkenni, ami a Szentlélek jelképe. Azt hangsúlyozták ezzel, hogy ne önkényesen, hanem Isten nevében, az igazság szellemében szolgálják a népet.
Az eljövendő Messiás igazságosságáról és könyörületességéről is szólt a próféta. Úgy mutatta be őt, mint aki "nem szemeinek látása szerint ítél, és nem füleinek hallása szerint bíráskodik, hanem igazságban ítéli a gyöngéket és tökéletességben bíráskodik a föld szegényei felett" (Ésa. 11:3-4).
A Megváltóról mint az Úr szenvedő szolgájáról beszélt, aki népe bűneit magára veszi, és kínhalállal hal meg. A Jézus korabeli farizeusok és írástudók, de még a Mester tanítványai sem akartak hallani ilyen Messiásról, mert "balgatagok és rest szívűek" voltak "mindazoknak elhivésére, amiket a próféták szóltak!" (Lk. 24:25)
Értünk vállalt helyettes áldozatáról - szenvedéseiről, megdicsőüléséről - is jövendölt Ésaiás (Ésa. 53:3-7).
Jézus életében hányszor botránkoztak meg azon, hogy bűnösökkel és vámszedőkkel barátkozott! Mennyire nem értették küldetését: "Az Úr Isten Lelke van énrajtam azért, mert fölkent engem az Úr, hogy a szegényeknek örömet mondjak; elküldött, hogy bekössem a megtört szívűeket, hogy hirdessek a foglyoknak szabadulást, és a megkötözötteknek megoldást" (Ésa. 61:1).
Isai törzséből, mely rég nem hajta lombot,
Sőt ágak nélkül állt, egy vesszőszál eredt,
S gyümölcsként a világ üdvét termette meg,
Ki mindazt élteti, ami halálba romlott.
Öröktől Isten Ő, s megnyugszik rajt a Lélek:
Háromszor bölcs Lélek, hisz érti azt, amit
Más senki föl nem ér. Sziklát, hegyet rak itt,
Tengerhatárt kiszab, s a gyönge Véle éled.
Nem látszat, s a tömeg-ízlés szerint ítél a
Dávid-fi álatala. Ő lesz szegény joga,
Fáradtnak vígasza, szavára lesz sima
A görbe. Fényes a sötét és gyors a béna.
Jogara véd vagy üt. Mint rózsaág olyan:
Kedvesen illatoz, és szúr fájdalmasan.
(Andreas Gryphius: Isai törzséből)
Jézus születéstörténete
|
|
Rogier van der Weyden: A Háromkirály oltár
1460, Olaj, fa, a középső tábla 153x138 cm, a szélsők 70x138 cm
Alte Pinakothek, München (Eseményrend: 3-12., I. térkép)
Rogier van der Weyden részletesen kidolgozott, hármas beosztású festménye összefoglalja Jézus születéstörténetét. Kristályos levegőjű világ tárul elénk. A színek tiszta csengése, a vonalak határozott vezetése, a magabiztos rajztudás és az emberi arcvonások megformálása, a művészettörténet egyik mesterművévé avatják. Az első részen Gábriel angyal megszólítja Máriát, és közli Isten üzenetét. Mária tisztaságát a míves aranyvázában található fehér liliom jelképezi. Magatartását és életét a kezében tartott Szentírás formálta a 119. zsoltár szellemében: "Vezéreld utamat a te igéd szerint, és ne engedd, hogy valami hamisság uralkodjék rajtam! ... Felettébb tiszta a te beszéded, és a te szolgád szereti azt" (Zsolt. 119:133, 140). A középső táblán Máriát és Józsefet látjuk a gyermekkel, akinek a pásztorok és a tudós bölcsek hódolnak. József már idősebb ember lehetett, amikor Máriát feleségül vette. Így is ábrázolja a művész. Jobbra a templomi bemutatást; Simeont és Anna prófétaasszonyt figyelhetjük meg szemközt Máriával.
|
Eljött már az ideje annak,
hogy a gyermek megszülessen,
mint az ifjú nászi ágyból
bontakozva megjelenjen.
Menyasszonyát átkarolja,
karjai közt tartsa híven,
ő, kit Mária jászolába
fektetett, a Gyermek Isten.
Istállóban, állatok közt,
szalmaágyon megpihenjen,
emberek éneke szóljon,
angyalok kardala zengjen,
eljegyzésüket megülni,
örömünnep kerekedjen.
Jászolában forgolódik,
sírdogál a Gyermek Isten,
véle ékes a menyasszony,
őt hozta, hogy ünnepeljen.
Mária ámulva nézi,
színét változtatja minden:
Istenben az ember sír fel,
emberben örül az Isten,
ami egynek s másiknak
oly szokatlan, ismeretlen.
(Juan de la Cruz: Kilencedik románc.
Takács Zsuzsa fordítása)
|
Az ábrázolások elengedhetetlen "szereplői" az ökör és a szamár. Kevéssé ismert, hogy Izrael és különösen Betlehem lakosainak közönyére utalnak ezek a jelképek. Ésaiás próféta egy párhuzamra és ellentétre világít rá velük: "Az ökör ismeri gazdáját, és a szamár is az ő urának jászolát; Izrael nem ismeri, az én népem nem figyel rá!" (Ésa. 1:3). Az állatok ismerik gazdájukat, de Isten népe nem veszi figyelembe Atyjának szavait. Az egész népből csak a pásztorok és néhány hívő személy volt felkészülve arra, hogy az emberiség történelmét meghatározó eseményről értesülhessen.
Mária feje fölött a képen Jézus keresztre feszítve látható. Valóban, Jézus megtestesülése és egész élete csak a keresztáldozattal nyeri el teljes értelmét. A megváltásra már itt utal a művész. Erről, és ennek jelentőségéről később ejtünk szót.
Az első pásztor imádása
Isten óvjon, százszor áldott,
dicsőséges drága gyermek,
mert megváltja nagy kegyelmed
ezt a gyötrelmes világot;
ím e magasztaló szózat
mutassa szeretetét
a nyomorú pásztoroknak.
A másodiké
Isten óvjon, égi magzat,
kit küldött az Atyaisten,
s ki szerető szűzi testben
szerzettél lakást magadnak:
dicsőítjük nagy kegyelmed,
hogy Izrael népe közt
kicsinységünk nem veted meg.
A harmadiké
Isten óvjon, Messiás,
ember, Istenként kit áldunk,
fogadd hálánkat, királyunk,
hogy köztünk vettél lakást,
öltve gyarló földi testet,
melyben keserű halállal
kell majd bűneinkért veszned."
(Gómez Manrique:
FŐOLDALRA
VISSZA
FŐOLDALRA
|