JÉZUS A FÉNY.

       Egy szép napon                      

   Egy szép napon az Úr hívatta Angyalát
Repülj le a földre, ott sokan várnak Rád.
Nézd meg mire vágynak, mi nekik a kincs.
Remélem nem olyan, mi a mennyekben sincs.

Olyan sokan imádkoznak, hogy tegyek csodát,
Menj és derítsd ki ennek az okát.
Tudd, meg mi kell nekik, mi az, mire vágynak,
hogy boldogságot adhassunk az egész világnak.
 
Az angyal elrepült. Három nap odavolt.
Várták az angyalok, a csillagok, meg a hold.
Harmadnap visszatért, fáradt volt, elgyötört.
És olyan szomorú, mint kinek szíve tört.

Az Úrhoz sietett, a szeme csupa könny
Az emberek elvesztek, mind csupa közöny.
Hajtanak egész nap, gyűjtik a javakat,
De nem mondanak egymásnak szerető szavakat.

A szeretet, ami itt fenn a legnagyobb kincs,
Ott lenn az emberek szívében nincs.
Az Úr is szomorú lett, hisz ő már rég tudta,
A szeretet a boldogság egyetlen egy kulcsa.

Megbízta hát az ég összes angyalát,
Hozzanak szeretetet és boldog lesz a világ.
Azóta itt vannak köztünk az angyalok.
Vigyázzák lépteink, szemükben Fény ragyog.

Ha Te is egy kis melegséget érzel a szívedben,
Tudd, hogy egy angyal van ott a közeledben.
Ő lopta a szívedbe a napsugár melegét,
Lábad elé szórja a csillagok fényét
(ismeretlen)

    Szép dicséret a Szentlélekhez,

   "  Te lebegsz a vizek felett,"
   Te adsz mindennek életet:
   Általad lélegezhet.
   Egek hatalmas boltjait,
   Miket hatalmad homorít,
   Szépen Te ékszerezted.
   Óh, drága Lélek, szép Galamb,
   Add, hogy örökre áldjalak!
   
   Sok-sok próféta ajakán
   Jövőt Te szóltál hajdanán:
   Krisztussal jő az Élet!
   Igazság fénye általad
   Ragyog be most is új utat,
   Ha egy szív a Tiéd lett.
   Óh, drága Lélek, szép Galamb,
   Add, hogy örökre áldjalak!
   
   Kegyes jelenléted megült
   A Krisztuson, ki lemerült
   A szent keresztelésben.
   S rajta nyugodtál csendesen
   Édességeddel szüntelen,
   Betöltvén őt egészen.
   Óh, drága Lélek, szép Galamb,
  "  Add, hogy örökre áldjalak!"
  

 (Angelus Silesius:)
   

 FŐOLDALRA

VISSZA