VOLT EGY ÁLMOM

Volt egy farmom Afrikában – így kezdődik Sydney Pollack zseniális filmje: a Távol Afrikától, mely Karen Blixen élete alapján készült. Az írónő szavait magamban felülírtam:
VOLT EGY ÁLMOM, EGY FARM AFRIKÁBAN.
és
VAN EGY ÁLMOM A KORMORÁN

Tisztelettel kérek mindenkit, engedjen álmodozni! Engedje meg bárki, hogy a döntéseimet magam hozzam meg, ahogy a Trójában leírtam és Priamosz király elénekelte:
VOLT EGY ÁLMOM TRÓJA SZABADSÁGA…

Ha meghallgatnátok, vagy megnéznétek a rockoperát, talán rájönnétek, hogy ebben a darabban minden benne van, ami körülöttünk történik. Hazaszeretet, hősiesség, önfeláldozás, szerelem, átváltozások – szellemi és emberi fejlődések. Trója nem pusztul el, hanem felmagasztosul. Achilleusz vademberből, szerelmes ifjúvá változik. A világ így működik. Párizs, aki az aranyalmát Aphroditénak ítélte, elhitte, hogy övé lesz a világ legszebb asszonya. Én is sok mindent hittem. Mert nekem is voltak és lesznek álmaim. Trója a belső szabadság szimbóluma és csupán annyi köze van a Kormoránhoz, hogy Szűts István a zenekar billentyűse szerezte a zenét, magam pedig a szöveget írtam Pintér Tibor színész-rendező barátunk felkérésére. Ha nem lettek volna aláírt szerződéseink, akkor Tóth Renáta játszotta volna Brisszéiszt. Az a Tóth Reni, akit magam biztattam szólólemeze elkészítésére.
Lehet buta és nevetséges módon kritizálni a „magyarkodásunkat”, lehet fél-információk és gyűlöletkampányt szítva szétverni azt, ami felépült. Az emberiség csődje a butaság!

A Kormorán 34 évvel ezelőtt kezdett épülni. Ti akkor talán még meg sem születtetek. Egy olyan világban kezdtem el a köveket egymásra tenni, amit nem kívánok ma senkinek. Mert volt egy álmom. Ehhez csatlakoztak időről időre zenésztársak. Ki ezért, ki azért.
De aztán történt valami. Megszólalt, feléledt a háló és elkezdődött valami, amire soha nem gondoltam volna. Megszületett a Kormorán Baráti Kör. Hihetetlenül örültem. A Kobak akkori tiszta vízében jó volt megfürödni. Ma már rég nem arról szól, aminek indult. Értelmes, jóarcú, tiszta gondolkodású emberek elkezdtek egy közös ösvényt találni zavaros világunkban. Valamit felismertek, amitől mindenkinek az arcán megjelent egy kicsi fénysugár. Annak a fénynek kicsiny része, amit a Kormorán eszmeisége képvisel. Több, mint nyolcvan muzsikus énekelt, muzsikált az együttesben. Bejártuk a fél világot, de volt, aki alkalmas volt a közösségre, volt, aki nem. Akkoriban még mindenki a zenét és a dalszövegeket szerette. Nem alakultak a Hálón fan clubok. Készültek az újabb és újabb albumok. Magam fel tudom sorolni az összes gitárosunkat, dobosunkat, énekesünket, mert mindenki valamilyen módon a szívemhez nőtt. Ki hullatott könnycseppeket Margit József, Jenei Szilveszter, Patai Tamás, Csillag Endre, Németh Gábor, Makrai Pál, Hetényi Zoltán és még sok-sok muzsikus után? Akik frontemberek voltak!

TÖRTÉNT EGY CSODA.
A Jóisten adta, nem kértem, jött magától. Megszületett a Baráti Kör. Sokan voltunk, mára kevesen maradtunk. Ma a bulvár sajtó szintjén olvasom a beírásokat a vendégkönyvben. Mert megtettem azt a szívességet mindannyiotoknak, hogy elolvastam.
Amikor Kennedy elnököt megölték, az amerikai televíziókban órákon keresztül csupán egy felirat jelent meg: SHAME azaz SZÉGYEN.

Ezzel a gondolattal mindenki tegyen azt, amit tud.

Egy vezetőnek döntenie kell, dönteni maga és mások sorsáról. Dönteni kell, merre tovább, akár egy zenekar, akár egy ország, akár egy nemzet jövőjéről van szó. Nem vagyok hajlandó elmerülni a bulvár internet posványába. Lehet rám tücsköt-bogarat mondani, lehet belefullasztom a muzsikusokat a „magyarkodás” mocsarába, de tessék szíves tudomásul venni: én megyek a magam útján. Aki jön velem, azt bepakolom a hátizsákomba és cipelem ameddig bírom. De ne gondolja senki, hogy az un.: rajongói tábor ( már a kifejezéstől is feláll a hátamon a szőr ) döntheti el mit reggelizzek, mit írjak, milyen dalok, zenék szülessenek meg a fejemben, melyiket adjuk elő a hangversenyeken. Én keményfejű legény vagyok, aki, ha beleveri a fejét a falba, akkor nem ő esik össze, hanem a fal dől le. Nekem nem rajongók kellenek, hanem értelmes felnőtt, magyar nyelven beszélő, tisztességes emberek, akik megértik a Kormorán gondolatait, akik azért járnak el egy-egy hangversenyre, hogy feltöltődjenek és mi is feltöltődhessünk általuk.
Egy házasságban ha feszültség van, lehet ordibálni, de lehet szelíden kérni is.
Nemrégiben arról szólt a zenekar kritikája, hogy unalmasak vagyunk, egysíkú lett egy-egy koncert. Most követelőzések vannak, kiállások, tüntetések. Gratulálok!
Ez nekem Magyarország!
Csak valamit eltetszettek felejteni. Nem az a hét-nyolc „megmondó ember” irányítja a zenekart, hanem az a sok ezer hallgató faluról falura, városról városra. Hihetetlen jó kritikája van utolsó albumunknak Ausztráliában és az Egyesült Államokban. A Tüzek előtt tüzek után dalai népszerűek a Vajdaságban, Kárpátalján, Erdélyben és a Felvidéken. Tettünk valamit az összmagyarság egybetartozásáért. Hiba volt? Mellettünk volt a határainkon kívül élő művészeken kívül, Kalapács Józsi, Varga Miki, Sebő Ferenc és Halmos Béla. Hiba volt?! Talán erről kéne beszélgetni!
Nemrég együtt voltunk egy hangverseny után Takler úrral, aki hosszasan mesélte milyen nehézségekkel hozta össze a vállalkozását. Azt is elmondta, nap mint nap mennyit kell küzdeni a fennmaradásért. Nem engedett senkinek, ment a maga útján. Elérte célját. Próbálták gáncsolni, próbálták feljelenteni, próbálták kijátszani, de kitartott igaza mellett. Lehet következő életemben szőlőt fogok termelni, borász leszek.

Talán vissza kellene térni arra az elfelejtett ösvényre, amit néhány éve kitapostunk együtt: zenekar és hallgatóság ( nem rajongói blogok ). A múltkoriban beszállt egy darázs az asztalom elé, aztán neki az ablaknak és majdnem halálra verte magát, akkor én kinyitottam az ablakot és szabadon engedtem. Ne ütögessétek a fejeteket egy átlátszó ablaküvegbe. Inkább kinyitom az ablakot, bár nagyon sajnálnám, ha elszállnátok. Talán már el is szálltatok, elrepültetek, mert ez már nem a Kormorán Baráti Kör.

Tudjátok én nem védekezem, nekem egy helyre van elszámolásom, de az vagy nagyon fenn van, ahogy a szentképeken ábrázolják, vagy nagyon belül a lelkekben. Nem kell védekeznem, esélyt nem adok újabb bulvársajtóba illő mocskolódásoknak. Nekem ott van az a több százezer hallgató, iskolák, kórusok, előadók, akik a dalaimat éneklik. Ott vannak azok a levelek, amiket nap mint nap kapok. Nekem ez olyan, mint egy védőháló, mint az amerikai Science Fiction filmekben, amikor egy hatalmas sugárpajzs védi az űrhajót. Védekezzen az, aki kiadja a belső információkat, aki egy tárgyalás egy megbeszélés anyagát nyilvánosságra hozza. Az, aki egy zenekari buszban való megbeszélés szövegét másnap kirakja a hálóra.
Hát ilyen Magyarország! Vannak vérszerződések és vannak az Egri Csillagokból ismert Hegedűs hadnagyok.

És a jövőről. Igen, sok művésszel tárgyaltam és tárgyalok egy új albumról, mely a Kárpát-medencei énekeseket és muzsikusokat hozza össze. Terveim vannak. Új időket élünk néhány hónapja, új az időszámítás és az „Új idők új dalokat” kívánnak. Nagy levegőt kéne venni és teleszívni a tüdőnket azzal a friss széllel hozott illatokkal, amikről talán már el is feledkeztünk.
Nekem nyugodt a lelkem, háborogjon azé, aki nyugtalanul alszik.
A kagylóba kis piszkot szórnak és létrejön az igazgyöngy.

Egy angol filozófustól:

A szabadság, szabadság.
Nem egyenlőség, nem tisztesség,
nem igazságosság,
nem emberi boldogság vagy nyugodt lelkiismeret.

Amúgy, ha az Isten megsegít és erőnk lesz, mindenkit szeretettel várok tavasszal a Tatabányától a Don kanyarig tartó hosszú koncertturnéra, melyen végigjárjuk a Második Magyar Hadsereg útját, meg-megállva egy-egy helyen a hazai katonai hagyományőrzők kíséretével.

Lesz puska, ágyú, tank, lehet ismét célozni rám, de nehogy véletlenül magatokat találjátok el.

Mert tudjátok vannak sárdobálók, de vannak még álmodozók, akik velem együtt hisznek egy új világban, egy új Magyarországban. Mert ideje van a vetésnek és ideje van az aratásnak.

BÉKESSÉGET A FÖLDÖN A JÓAKARATÚ EMBEREKNEK!

Üdvözlettel:

Koltay Gergely
a Kormorán zenekar alapítója és vezetője