A nap első sugarai kezdtek kibontakozni a felhők árnyékából, hogy aztán bevilágítsák az eget, s a csillagok is köddé váljanak. A frissen leesett hó narancssárgán ás rózsaszínűn világított az égtől, melyet egyre jobban a nap uralt. Gyönyörű látványt nyújtott ezzel egy férfinak, akit ez a  jelenség már ébren talált. Egy férfit, kinek a mai nap különösen fontos. Nem csupán azért, mert ma van szenteste, hanem ma estére az volt a terve, hogy megkéri szerelme kezét, aki még édesdeden szuszogott alig egy méterre tőle. Elhatározta, hogy a mai nap csakis az övék, még listát is készített hová mennek. 8-kor megreggeliznek, 9-kor sétálni mennek, 10-kor hazajönnek, forralt bort isznak és közben megcsinálják az ebédet, ugyanis vendéget várnak. Délután, amikor a látogatók elmennek, újra séta jön, majd egy étterem és aztán a lánykérés. 3/4 8-kor izgatottan keltegette barátnőjét, akivel már évek óta együtt éltek.-Bill?...- nyöszörgött álmosan barátnője.
-Gyere kicsim, reggeli! - csókolta meg Bill.
-De még 9 sincs! Gyere, feküdj vissza még!
-Nem lehet! - gondolt a menetrendre a férfi - Kérlek Miriam...
-Rendben, de csak mert tudom, hogy az ünnepektől mindig izgatott vagy! - mosolygott rá kedvesen Miriam és kiszálltak az ágyból.
Pontban fél 9-kor már az utcákat rótták, melyek macskaköveit most 30-40 centiméteres hó borította. Miriamet teljesen elvarázsolta ez a látvány, ugyanis Californiában, ahol eddig élt nem esett hó. Noha már évek óta Berlinben élt Billel, ezt a hófödte látványt még nem szokta meg.
-Gyere, csináljunk hóangyalt! - fogta meg a kezét Miriam és egy játszótér felé húzta, ahol még nem volt összejárkálva a hó. Bill csak mosolyogva ment utána, imádta, hogy a nő olyan életvidám és energikus, akár egy kisgyerek. Vgy akár ő maga is. Miriam lefeküdt a hóba és körkörösen oldalra mozgatva karjait és lábait, lassan kiformálódott a hóangyal is. A férfi odaállt, hogy felsegítse és egyben tökéletesre hagyja az angyalt.
-Te nem csináélsz? - bújt hozzá Miriam és közben saját kreálmányát nézegette.
-Nekem már van hóangyalom! - ölelte át gyengéden szerelmét, nyomatékosítva így vallomását.
-Szeretlek! - nézett fel rá Miriam, s a szél bele-belekapott vöröses-barna hajába, s Billt elbűvölte szerelme látványa. Puha ajkait a lányéra tapasztotta és lágyan megcsókolta. Sétálgattak még egy kicsit a környéken, egy kis hógolyózást is beiktattak, aztán hazamentek.
Az ebéd csodásra sikeredett, remek hangulat kerekedett, s Bill is kezdett ,egnyugodni a lánykéréssel kapcsolatban.
Miért is mondana nemet, hisz szeretjük egymást időtlen idők óta, s szeretni is fogjuk, gondolta.
-Indulnunk kell... - nézett az órájára Bill pár órával a vendégek távozása után.
-Sietünk? - kérdezte Miriam kíváncsian.
-Nem, csak szorít az idő! - vette elő a listát a férfi.
-Bill...dobd ki azt a listát kérlek! - ölelte át Miriam - Én veled akarok lenni, nem egy géppel! Szeretlek, ma szenteste van, légy kicsit lazább!
-Rendben! - mosolyodott el a férfi és megcsókolta a nőt.
5 óra tájt indultak útnak és bár a hó most nem esett, hidegebb volt, mint reggel. Mivel tél volt, hamarabb sötétedett mint általában, s lassan gyülekeztek a csillagok is az égen. Az utcán lévő lámpák is szép sorjában feloltódtak, a járókelők inkább a házukba siettek, ahol jó meleg várta őket, csak néhány kisgyerek hógolyózott még az udvarokon. Bill nem tudott már tovább várni a lánykéréssel, azt akarta, hogy Miriam azonnal a menyasszonya legyen. Megfogta a kezét, s a befagyott tóhoz vitte, melyen pár szerelmespár korcsolyázott, s leültek a padra.
-Kicsim! - állt fel a padtól Bill és Miriam elé állt - Szeretlek!
-Én is, de...
-Kérlek, hagy fejezzem be...
-Oké! - hagyta rá Miriam, látta a férfin, hogy ideges és fogalma sem volt róla, mi válthatta ki ezt nála. Csak mosolyogva figyelte.
-Szóval... Ma 6 éve, hogy együtt vagyunk és 3 éve, hogy együtt is élünk! Nem tudom te mennyit gondolsz arra, hogy mi lesz a továbbiakban, de én rengeteget! És biztos vagyok benne, hogy veled akarom leélni az életemet! Szeretlek és szeretni is foglak, amíg csak élek, sőt tovább is! Szóval...most felteszek neked egy kérdést és remélem igent mondassz! - térdelt le közben - Hozzám jössz feleségül? - vett elő egy fehér gyűrűs dobozt, kinyitotta, s Miriam felé nyújtotta, aki csak nézett megkövülve a padon.
-Nos? - kérdezte Bill egyre kevesebb önbizalommal a hangjában. Megijesztette a nő némasága és habozása. Aztán Miriam felállt és tett egy lépést a férfi felé. Apró mosoly jelent meg az arcán, s a következő pillanatban már Bill nyakában volt.
-Szeretlek! - engedte szabadjára könnyeit a nő - Hozzádmegyek! - ölelte meg őt, így Bill hanyatt esett a puha hóban, miközben Miriam a hasán ülve ölelte őt. A gyűrű is felkerült a megfelelő ujjra, aztán Miriam Bill mellé feküdt, s a csillagokat nézték.
-Köszönöm! - szólalt meg pár perc némaság után a férfi.
-Én köszönöm... - nézett rá a nő boldogságtól csillogó szemekkel, majd feltápászkodtak.
-Nézd! - mutatott Bill a hókupacra, ahol az imént ők feküdtek.
-Olyan, mintha 3 karom lenne! - nevetett Miriam - Rosszil sikerült!
-A legszebb hóangyal, amit valaha láttam! - húzta magához Bill - A ez az angyal már velem lesz örökre!
-És boldogan élnek, míg meg nem halnak! - csókolta meg Miriam, majd kézen fogva folytatták útjukat. Közben a hó is esni kezdett, hópelyhekkel számontartva azt a mennyiséget, ahány percig együtt lesznek még. A hó egész este esett és csak másnap délutánra hagyta abba, amikor is Miriam és Bill felkerekedett, hogy újabb hóangyalt készítsenek karácsony első reggelén...